Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.

rendkívüli hír

rendkívüli hír

Menekültek ezrei rekedtek a frontvonalban Tripolinál

Menekültek ezrei rekedtek a frontvonalban Tripolinál
Betűméret Aa Aa

Afrikai menekültek ezrei kerültek kereszttűzbe az elmúlt hetekben a líbiai fővárosban, ahol újból fellángolt a fegyveres harc a kormányerők és a lázadók között. Halifa Haftár tábornok lázadó milíciája rátámadt az egyik menekültközpontra is.

Munir és fia, a hétéves Murad végignézte az egészet. A család több pici gyerekkel menekül a kelet-afrikai Eritreából, át akarnak jutni a Földközi-tengeren.

Munir azt meséli, rájuk törtek, és a mobiltelefonjainkat meg a pénzünket követelték. Három csoportra osztották őket. Az első teremben elvették tőlük a telefonjaikat és a pénzüket. Aztán jött a második terem, ahol keresztények egy csoportja imádkozni kezdett a lelkipásztoruk vezetésével. Erre berontottak a katonák, és le akarták állítani őket. A keresztények azt mondták, nem hagyják abba az imádkozást. Erre aztán a fegyveresek tüzet nyitottak, 18-20 embert sebesítettek meg. Mindenki sikoltozott. De ők csak tartották a gépfegyverüket, és tüzeltek.

Hét embert meg is öltek, úgy tudni. Líbiában körülbelül 20 olyan centrum lehet, ahol menedékkérők ezrei élnek borzalmas körülmények között addig, amíg vissza nem toloncolják őket hazájukba, vagy önként vissza nem térnek oda. Többségük az éhínség vagy törzsi harcok elől menekülne Európába. Tripoliban és környékén öt ilyen táborban körülbelül háromezer ember van kitéve folyamatosan a kormányerők és a lázadók harcának. Az Euronews forgatási engedélyt kért, hogy bejuthasson az egyik ilyen központba.

A segélyszervezetek szerint elképesztő állapotok uralkodnak ezeken a helyeken.

Az Orvosok Határok Nélkül líbiai vezetője, Sam Turner azt mondja, ezek az épületek nem emberi lakhatásra készültek. Leginkább raktárak, ahol most nem iparcikkeket, hanem embereket halmoznak föl. Vagy hangárok, ahol egy nagy, nyitott, közös térben vannak több százan bezárva. A földön alszanak, általában egy nagyon vékony matracon, és alig van valami kapcsolatuk a külvilággal.

Miután sikerült átvészelniük a milicisták ostromát, Munir fogta a családját, és elmenekült a központból. Végül is menedékre leltek egy iskolában Tripoli belvárosában. De fogalmuk sincs, merre tovább.

Azt mondja, ő nem válogat, bármelyik országba elmegy, amely befogadja őket. Egy biztonságos ország kell, ahol tanulhatnak a gyerekei. Csak az érdekli, hogy szabad lehessen, és meglehessen a saját véleménye ott, ahol engedik letelepedni. Ha választhatna, akkor az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Nagy-Britanniába menne. Leginkább Kanadába.

Kanada egyelőre csak álom. Ha véget érnek a harcok Tripoliban, és újraindul az élet ebben az iskolában, Munir és családja valószínűleg visszakerül egy menekültközpontba. És kezdődik újra az egész. Mindaz, ami elől menekülnek.