95 éves a Török Köztársaság, legfontosabb városában, Isztambulban jártunk, hogy megnézzük, mi zajlik a metropoliszban.
HIRDETÉS„Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fővárosa." (Bonaparte Napóleon)
**A nagy hadvezérnek tulajdonított mondást azonnal megérti az ember, amint megpillantja Isztambul minaretekkel csipkézett sziluettjét, és felfogja, milyen hatalmas és sokszínű is ez a város. A metropolisz fekvése páratlan a világon: egyik fele Európában, a másik Ázsiában található, délről a Márvány-, északról a Fekete-tenger mossa partjait, amelyeket a Boszporusz-szoros köt össze. Helyzete miatt kikerülhetetlen volt a világtörténelem során gazdaságilag és politikailag is, és ez ma sincs másképp, a modern Törökország születésének 95. évfordulóján. **
Hétfőn nyitották meg a világ legnagyobb repülőterét Isztambulban, a Török Köztársaság kikiáltásának 95. évfordulóján. Recep Tayyip Erdogan török elnök az ünnepségen úgy fogalmazott: Isztambul nem csupán Törökország legnagyobb városa, de legértékesebb márkája is. Ez kétségkívül igaz: Isztambul adja a török ipari termelés csaknem felét, és a tengerparti üdülőhelyek mellett ez a város a török idegenforgalom legfontosabb központja. De nem csupán Isztambul gazdasága lenyűgöző, hanem a nyugati és a keleti világ értékeit magába olvasztó egyedi hangulata is.
Ezt pedig úgy lehet a leginkább átérezni, ha kicsit letérünk a hagyományos turistaútvonalakról: látogatásuk első napján a legtöbben a Sultanahmet-kerületbe igyekeznek, hogy megtekintsék az Hagia Sophiát, a Kékmecsetet és a Topkapi szerájt. Az Hagia Sophiához vezető kaptatón azonban érdemes előbb kiszállni a taxiból, és beülni az egyik mellékutcában a főleg helyiek által látogatott hangulatos kávézók egyikébe, vagy kicsit sétálni. Itt ugyanis átélhetjük a mesés keleti hangulatot anélkül, hogy el kellene szenvednünk az árusok (vagy a férfiak) zaklatását, ami oly’ jellemző több arab országban, és ami sok nyugati turistát megrémít és eltántorít a keleti világ mélyebb megismerésétől.
Ez itt ugyanis jóval kevésbé jellemző, inkább a barátságos, de visszafogott invitálás az általános. Ebben is megmutatkozik, hogy Isztambul, habár külső jegyeiben keleties város, és közlekedése is rémisztő lehet a nyugat-európai rendhez szokott turistáknak, felfogásában kozmopolita. A városban és környékén 15 millióan élnek, ezzel a település Európa legnépesebbje. A városképet ókori görög, római, bizánci és oszmán hatások alakították, de lakói is sokfélék.
Magyar szavak és emlékek
Továbbindulva a város utcáin, a magyar szem megakad az olyan szavakon, mint a reklám, a büfé vagy a kestane (gesztenye)- de Isztambul egyébként is tele van olyan emlékekkel, amelyek a magyar történelem és kulturális emlékezet részei. A 15. és 19. század között az Oszmán Birodalom adminisztratív központjának számító Topkapi palota (Topkapi szeráj) kiállításán a sok díszes, ékköves berakású tárgy között feltűnik néhány faék egyszerűségű kard, amelyek azonnal ismerősnek tűnnek: középkori magyar fegyverek. De láthatóak itt lófarkas lobogók is, amelyet olyan jól ismertek és féltek magyar földön.
Itt áll a város délnyugati részén a legendás Héttorony, vagy Yediküle is, amelyben számos magyar katona és főúr raboskodott a török hódoltság idején, többek között Török Bálint, Bornemissza Gergely és Esterházy Antal is. A rettegett hét toronyból már csak egy áll.
A törökök általában örülnek a magyaroknak, egy eladó lelkesen magyarázza, hogy azt tanulták az iskolában: testvérek vagyunk, hiszen a két nép együtt vándorolt Ázsiából Európa felé, amíg szét nem váltak útjaik.
Szultánok vadászterületén
A számos történelmi emlék mellett lenyűgözőek az isztambuli parkok is, ahol hétvégente török családok piknikeznek. Ha a város folyamatos nyüzsgése után egy kis nyugalomra vágyunk, látogassunk el a Yildiz Parkba, amely egykor a Yildiz Palotához tartozott és a szultánok vadászterülete volt. A parkban áll az újbarokk stílusú Malta-pavilon, amelyet Abdulaziz szultán építtetett a 19. században vadászkastélynak, és ahonnét csodálatos panoráma nyílik a Boszporuszra. Itt érdemes egy reggelit vagy ebédet elkölteni a főleg helyiek által látogatott étteremben.
A park az esküvői fotózások egyik legnépszerűbb helyszíne a városban. Legalább 15 párt látunk sétánk során, köztük több fehérruhás, de számos színes ruhás menyasszonyt is. Érdeklődésünkre helyi vezetőnk elmondja: a színes ruhás menyasszonyoknak ez az eljegyzési fotózása, hiszen sok pár tart eljegyzési ünnepséget is, főleg, ha a jegyespár tagjai egymástól távol eső városokból valók. Emiatt az eljegyzési ünnepséget például a vőlegény szülővárosában rendezik, amelyre az ott élő rokonok és ismerősök is el tudnak menni, a másik, távoli városban rendezett esküvőn pedig az ottani rokonok és ismerősök jelenhetnek meg, így senki nem marad ki. Természetesen a legközelebbi családtagok mindkét eseményen részt vesznek.
Habár Törökország szekuláris állam, az összes menyasszony visel kendőt a fátyolon kívül is. Isztambulban körülbelül a nők fele hord hidzsábot, nem úgy, mint Egyiptomban, ahol az utóbbi években szinte kivétel nélkül minden nő kendőt köt. Kelet-Törökország konzervatívabb részein azonban más a helyzet, ott többen viselik a hagyományos hidzsábot.
A tengeri ételeket kedvelők paradicsoma
Aki Isztambulban jár, a pisztáciás baglava mellett feltétlenül kóstolja meg a tengeri ételeket! Míg előbbihez bárhol könnyű hozzájutni a városban, utóbbit érdemes az óvárosi oldalon, Eminönüben, a part mellett horgonyzó hajókon, vagy a Galata-hídon és annak túloldalán, Karaköyben keresni.
A Galata-híd alsó részén ugyanis halpiac és haléttermek működnek. A híd felső részén sűrűn állnak a horgászok, akik percenként rántanak ki egy ezüstös halat a folyóból.
Ha valaki veszi a fáradságot, és átsétál Karaköybe, az egyik part menti étterem emeletén vagy teraszán leülve, a Boszporuszra és a Márvány-tengerre nyíló lélegzetelállító kilátást csodálva ehet frissen kifogott és grillezett halat.
Egy dolog biztos: Isztambulban nem lehet éhen maradni, mindenhol éjjel-nappal nyitvatartó büfékbe botlik az ember, sőt, még az utakat is elárasztják a mozgóárusok, akik a dugóban sokszor hosszú órákig ülő autósoknak kínálgatják a teát és péksüteményeket.
A Boszporusz-túrák kompjain az indulás után már néhány perccel is teát és simitet (szezámmagos perecfélét) hordanak körbe, nehogy valaki éhen vagy szomjan maradjon.
A meghiúsult puccs árnyékában
Érdemes elmenni egy ilyen túrára, hiszen itt lehet a város azon részeit is megcsodálni, amelyek több órás autóútra találhatóak a központtól. Lenyűgöző látványt nyújt a több mint 1500 méter hosszú Boszporusz híd, amelynek a nevét tavaly változtatták meg Július 15. vértanúinak hídjára. A híd volt ugyanis a 2016. júliusi meghiúsult puccskísérlet egyik legfontosabb helyszíne. Ezen a meleg nyári estén, kihasználva Erdogan elnök bodrumi távollétét, a hadsereg egyes alakulatai megszállták a Boszporusz hidat és más stratégiai fontosságú utakat, illetve lőttek a parlamentre és az elnöki palota épületére is. Az összecsapásokban hivatalos adatok szerint 249 civil és 35 puccsista halt meg. A puccsot leverték, amelyet követően a török kormány rendkívüli állapotot vezetett be az országban, és több tízezer katonát, tanárt, bírót, köztisztviselőt bocsátott el állásából.
Helyi vezetőnk, aki tanár, vonakodik arról beszélni, hogy mit gondol a jelenlegi politikai vezetésről. Azt mondja, mielőtt felvették jelenlegi munkahelyére, őt is átvilágították, de ennél többet nem hajlandó mondani. Nem úgy egy negyvenes török házaspár, akikkel Budapestre tartva találkozom: szidják a rendszert, valamint Erdogant, és arról beszélnek, hogy a kivándorláson gondolkodnak, mert nyomasztja őket, amerre a dolgok haladnak hazájukban. Míg az ország vezetésének milyenségéről megoszlanak a vélemények, azt többen is egybehangzóan állítják nekem, hogy a szíriai menekültek tömeges érkezése nem tett jót a közhangulatnak: többen arra panaszkodnak, hogy megváltozik miattuk a város, például a konzervatív Fatih-negyedben különösen sokan telepedtek le, itt valóságos szíriai negyed jött létre. Állítólag több az erőszakos bűncselekmény is, amióta Törökország beengedett területére mintegy három és fél millió menekültet, akik közül több mint félmillión élnek Isztambulban.
HIRDETÉSEbből a turisták által látogatott helyeken nem sokat érezni, bár néhol találkozni önmagukat szíriai menekültnek mondó kéregetőkkel. Egy tanulmány szerint 2017 második felében a török és a szíriai közösségek közötti összecsapásokban 35 ember vesztette életét- a jelentés feltárja, hogy ezzel a két közösség közötti erőszakos cselekmények száma az előző év azonos időszakához viszonyítva háromszorosára nőtt.
Erdogan elnök az új repülőtér átadásakor hétfőn arról beszélt: Törökország elhatározta, hogy egyike lesz a világ tíz legnagyobb gazdaságának, valamint azt, hogy a béke, a biztonság és a jólét jelképévé váljon.
Ekkor már ismert volt, hogy a szaúdi ellenzéki újságírót, Dzsamál Hasogdzsit meggyilkolták Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán. Ez a baljós eset azonban valószínűleg nem fogja megakadályozni Törökországot terve végrehajtásában, bár a felelősök kézre kerítése még várat magára.
A tea színe
Isztambul tehát még tartogat rejtélyeket, sikerült azonban legalább egy, engem hosszú ideje foglalkoztató titok nyitjára rájönnöm. Akárhányszor láttam valakit török teát inni, mindig elgondolkodtam, vajon miért ilyen kicsi üvegpoharat használnak, amit meg sem lehet rendesen fogni, főleg, amíg forró a tea. Helyi vezetőnk azonban egy mondattal megoldja az engem évek óta foglalkoztató kérdést, mondván: „Szeretem látni a teám színét, miközben iszom.”
