Max Frieder és Joel Bergner festeni tanítanak menekülteket a világ konfliktuszónáiban. Az Unicef is szövetkezett velük. Azt mondják, az alkotás visszaadja a reményt és a méltóságot. A mozdítható freskókat hazaviszik, és kiállítják New Yorkban.
HIRDETÉS
Több mint 900 ezer menekült él a bangladeshi Kutupalongban már majdnem egy éve.
Mianmari muzulmánok, rohingják. Legalább hatvan százalékuk gyerekek.
Tavaly ősszel százezrével menekültek át ide a mianmari hadsereg brutális megtorlóakciója elől. A katonák egész falvakat irtottak ki. Az egész világ fölhördült, a nemzetközi politikai elit többször is felszólította az egykori emberi jogi harcos államfőt, a Nobel-békedíjas Ang Szan Szú Csít, hogy vessen véget az öldöklésnek.
A mindennapokban ennek semmiféle látszatja. Sok százezer ember egy sátortáborban összezsúfolva, a segélyszervezetekben reménykedve próbál valamiféle életet teremteni magának, mert visszafelé már nincs út. Mianmar nem fogadja vissza hajdan egymilliós kisebbségét.
A Kutupalongban élő sok ezer gyereket fiatal New York-i művészek festeni tanítják. Az értelmet és a méltóságot próbálják ezzel visszacsempészni az életükbe.
Max Frieder és Joel Bergner, formációjuk az Artolution.
Nemcsak itt, a világ számos menekülttáborában jártak már projektjükkel.
Max Frieder szerint a dolog lényege, hogy a gyerekek, a kamaszok, akár egész családok el tudják mesélni a történetüket saját közösségüknek. Ha képesek létrehozni ezeket a művészeti alkotásokat, képessé válnak arra is, hogy ismét úgy érezzék, számít, amit mondanak. Ahelyett hogy áldozatok vagy túlélők lennének, tevékeny részesévé válnak saját közösség alakításának.
Festenek sátrak falára, bejáratára, és készülnek freskók is, amelyeket a két fiatalember maga visz el, és állít ki New Yorkban. Több száz ilyet vittek már haza a világ konfliktuszónáiból.
