HIRDETÉSMegkongatta a vészharangot az a tanulmány idén nyáron, melyben kutatók felfedték, hogy a “nyugati” társadalmak férfijainál drasztikusan, felére csökkent az életképes spermaszám az elmúlt 30-40 évben.
Az észak-amerikai, európai, ausztrál és új-zélandi férfiak bevonásával készített kutatás úgy találta, hogy a spermiumok mililiterenkénti száma 52,4 százalékkal, több mint felével csökkent 1973 és 2011 között. A mellbevágó adatokat a “Human Reproductive Update” című tudományos lapban közölték idén júliusban.
A Yale-egyetem professzora, Marcia Inhorn ennek hatására a New York Times-ban arról írt, hogy mindez termékenységi válsághoz vezet, és hogy a nyugati férfiaknak bőven lenne mit tanulnia ebben a tárgykörben közel-keleti társaiktól.
Az általa vizsgált közel-keleti társadalmakban ugyanis ez a válság már lejátszódott egyszer az elmúlt évtizedekben, épp ezért lehetne jó hasznát venni az általuk alkalmazott megoldásnak.
- A férfi meddőség miatt komoly társadalmi válság alakulhat ki, mely férfiakra és nőkre egyaránt kihat, és ez nagyon rossz hír. Ebben segíthet a közel-keleti példa – írja a szerző.
Dohányzás, stressz, légszennyezettség
Inhorn, aki még doktoranduszként került Egyiptomba, 30 éven át foglalkozott a férfi meddőséggel. Azt mondja, kutatásai szerint a spermiumok csökkenésének legfontosabb kiváltója a dohányzás, a levegő szennyezettsége és a stressz – az általa vizsgált esetekben a régiós jellegzetességek miatt a háború miatti aggodalom. Mindez kifejezetten gyakran eredményezett gyermektelenséget az egyiptomi családokban.
Ehhez hozzájött még az is, hogy a meddőséggel küzdő párok a Közel-keleten nem igazán választották a mesterséges megtermékenyítés formáit – a lombikprogramot például.
Mindezek ellenére az egyiptomi társadalomnak mégis sikerült megoldást találnia a problémára. Hogy hogyan? Például úgy, hogy nem kezelik tabuként a témát. Míg Egyiptomban a hetvenes években Inhorn alig talált olyan férfit, aki hajlandó lett volna beszélni vele a problémájáról. A legtöbbször a gyermektelenség “bűnét” nyilvánosan a feleségnek kellett hordoznia. A meddőség a férfiak számára a közbeszédben igazi stigmát jelentett, mivel a társadalom az elférfiatlanodott, impotens férfiakkal azonosította őket. Ez a helyzet változott meg mára annyira, hogy még egy egyszerű taxisofőr is tabuk nélkül beszél arról, ha “rossz a spermája”.
Kulcskérdés, hogy mennyire nyíltan kezelik a témát
Ez önmagában természetesen még nem lett volna elég, a megoldáshoz szükség volt a technikában és az orvostudományban bekövetkezett nagy ugráshoz, illetve arra, hogy a vallási témák kevésbé legyenek előtérben, és hogy a kormányok elkötelezettek legyenek a kérdés megoldásában. De a társadalmi mentalitás megváltozása kulcsszerepet játszott mindebben.
- Csak elkezdeni volt nehéz beszélni minderről, utána már ment minden a maga útján. A társadalmi változás az iszlám papokkal kezdődött, akik elsőként a vallási világban, nyilvánosan támogatták a lombikprogramot, mint a meddőség lehetséges kezelési módját. 1980-ban még fatwát is kiadtak a kérdésben, a következő évtizedben pedig robbanásszerűen megnőtt az in vitro megtermékenyítések száma.
Bár gender-kérdésekben a Közel-kelet ritkán tekinthető jó példának, a meddőség témája mára kívül esik ezen a körön: míg nyugaton a férfiak nem hajlandóak beszélni arról, ha meddőségi problémájuk van, a “rossz spermát” pedig kifejezetten tabunak tartják, a muszlim férfiak többsége szívesen és nyíltan beszél problémájáról családi körben vagy bárhol másutt, remélve, hogy valahol megoldást talál a problémájára. “A technológia ugyan segíthet, de a végén mégis a férfiaknak maguknak kell nyíltan fellépniük a kérdésben” – véli a kutató.
Opinion: Western men’s sperm counts are falling, and we ought to be concerned. The Middle East can help. https://t.co/DP2XbluUtV
— The New York Times (@nytimes) 21. Oktober 2017