Rohingyák nyomorúsága: nép haza nélkül
Kommentek
A mianmari külügyminiszter, Aung Szan Szú Csi nemzetközi segítséget kért a rohingyák helyzetének rendezéséhez.
A muzulmán etnikai kisebbséget üldözi a buddhista többség az egykori Burmában. Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár is próbál közvetíteni.
- A jövő építéséhez a két közösségnek túl kell lépnie a több évtizedes ellenségeskedésen, és meg kell találnia az utat az igazságos rendezéshez, a közös értékekhez. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk, és tanácsokat adjunk – mondta Kofi Annan.
Több százan tiltakoztak a megbékélést kereső bizottság látogatása ellen az ország nyugati részén fekvő Rakhine államban. A buddhista nacionalisták nem akarják, hogy külföldiek avatkozzanak belügyeikbe.
Eltérő becslések vannak arról, hogy hány rohingya él Mianmarban, számuk 800 ezer és 1,3 millió között lehet. Jogfosztva élnek a több mint 50 milliós ázsiai országban, ahol az emberek túlnyomó többsége buddhista.
A történészek véleménye megoszlik eredetüket illetően, egyesek szerint őslakosok voltak Burma területén. A hivatalos felfogás szerint a szomszédos Bangladesből érkeztek a 19. század végén, mivel a brit gyarmatosítóknak szükségük volt munkaerőre.
A katonai rezsim 1982-ben olyan törvényt fogadott el, amely csak azokat a nemzetiségeket ismerte el, amelyek már a britek érkezése, 1823 előtt Burmában éltek. A rohingyáktól megtagadták az állampolgárságot. Hontalanokká váltak, illegális bevándorlóknak tekintik őket, akiknek nincsenek jogaik.
2012-ben több százan meghaltak, amikor összecsapások törtek ki Rakhine államban a buddhisták és a muszlimok között. A rohingyák lakta falvakat felégették. Civil szervezetek szerint népirtás történt, a hatóságok tudtával.
Mintegy 140 ezer ember kényszerült otthona elhagyására. Ezrek lélekvesztőkön vágtak neki a tengernek, sokan meghaltak útközben.
A rohingyákat sehol nem látják szívesen a térségben. Sem Bangladesben, ahol több százezren lehetnek, sem Malajziában, Indonéziában vagy másutt.
Helyzetüket tehát Mianmarban kell megoldani. Ha ez nem sikerül, az beárnyékolja az országban elindult demokratikus átmenetet.
A katonai junta elkezdte átadni a hatalmat a választásokat megnyerő Aung Szan Szú Csi pártjának. Az alkotmány szerint ő nem lehet elnök, de a háttérben nagy befolyása van.