A háború elől menekült árva, egy éve még saját futócipője sem volt, a dél-szudáni Yiech Pur Biel augusztus 12-én, a riói olimpiai stadionban a 800 méteres síkfutásban bizonyíthat.
Biel alig volt 10 éves, amikor egyedül maradt a szudáni háború közepette. Az amerikai ESPN-nek adott interjújában mesélt az átélt borzalmakról.
7 éves koráig élte az átlagos afrikai kisfiúk életét. Apja gazdálkodott, ő pedig segített a birkák és kecskék terelésében. Majd jött a háború. A keresztény Dél-Szudán függetlenedni akart a muzulmán Észak-Szudántól. Az észak-szudáni légierő rendszeresen bombázta Biel faluját. Ilyenkor a bozótosba futottak, napokig ott aludtak. Biel rettegett a kígyóktól és az oroszlánoktól. Mivel egyre kevesebb lett az élelem, bogyókat és leveleket ettek. Biel 9 éves volt, amikor az édesapja eltűnt az életéből. Nem tudja, hova ment, mi történt vele. Egy évvel később, 2005-ben az édesanyja is elhagyta.
„Vele akartam menni, de egy férfi ezt megakadályozta. Azt mondta, ha vele tartok, megver” – emlékezett vissza a történtekre az olimpikon. A testvéreitől szintén elszakadt.
Az árván maradt kisfiúra a saját népe is veszélyt jelentett, mert a függetlenségi háborúban a dél-szudáni gerillák 8 éves gyerekeket is besoroztak a hadseregükbe. 2005 márciusában egy ENSZ-hivatalnok mentette meg Bielt. A kenyai Kakuma menekülttáborba vitte.
Ám az élet itt sem volt egyszerű. Ivóvízhiány nehezítette a hétköznapokat. Az összezavarodott kisfiú sokszor feküdt le éhesen és szomjasan. Egyedül volt egy idegen világban, távol a családjától, az otthonától. A keresztény Yiech Pur Biel az elmúlt években egy baptista kórusban énekelt és tehetséges labdarúgónak számított a táborlakók között. Dél-Szudánba továbbra sem mer visszamenni a törzsi harcok miatt. Mivel a nuor törzshöz tartozik, Biel szerint a többségében dinkák lakta fővárosban azonnal megölnék.
A remény a kenyai maratonfutó, Tegla Loroupe személyében jött el 2015-ben. A többszörös bajnoknő ismert emberi jogi aktivista, békeharcos, a nők jogainak és az oktatás fontosságának szószólója.
„Bármelyikünk lehet menekült. Nem saját akaratukból hagyták el otthonaikat és költöztek táborba. Szükségük van a segítségünkre” – mondta a kakumai táborban élőkről.
A kenyai Kakuma a világ egyik legnagyobb menekülttábora, csaknem 200 ezer ember él ott, többségük dél-szudáni.
Tegla Loroupe tavaly szeptemberben indított egy sportolói programot kifejezetten a kakumai menekültek számára. Háromfordulós futóversenyt rendezett, az indulóknak 5, illetve 10 kilométert kellett futniuk. Közülük választotta ki azokat, akik bekerülhettek a programba. Biel mezítláb futotta le a 10 kilométert.
Tegla Loroupe 27 fiatalt választott ki, akiket meghívott ngongi táborába. A kemény edzéseket azonban már kevesen bírták. Biel kitartott. Napi háromszor edzett. A 800 métert először 2:08-on futotta, majd 1:57-re sikerült lecsökkenteni az idejét. A világrekordot a kenyai David Rudisha tartja 1:40.91-el.
Biel eddigi időeredményeit figyelembe véve nem várják tőle, hogy aranyat nyerjen a riói olimpián. Egyelőre az ő célja sem ez. A menekültek válogatottjának tagjaként elsősorban egy üzenetet akar átadni a világnak:
„Vannak, akik úgy vélik, hogy a menekültek erőszakosak. Mi, menekültként, az mutatjuk meg a világnak, hogy bármit meg tudunk csinálni, amit a többi ember. A menekültnek lenni nem azt jelenti, hogy mindennek vége. Elmondjuk az üzenetet a többi menekültnek is, és kapukat nyitunk meg előttük, ami reményt ad nekik.”
Yiech Pur Biel az elmúlt évben főleg földúton, kukorica- és burgonyaföldek mellett futott a menekültek olimpiai válogatottjának másik négy dél-szudáni futójával együtt. A három férfi és két nő a 400, 800, illetve 1500 méteres futószámokban versenyeznek. A nők a dinka törzshöz tartoznak, ám ez nem okoz konfliktust a sportolók között. Biel szerint testvérként tekintenek egymásra. Az olimpiai csapat tagja még két szíriai úszó, két kongói cselgáncsozó és egy etióp maratonfutó.