Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.

rendkívüli hír

rendkívüli hír

"A sugárszennyezés csak az egyik veszély"

"A sugárszennyezés csak az egyik veszély"
Betűméret Aa Aa

A Los Angeles-i Robert Gale professzor a radioaktív sugárzással kapcsolatos betegségek egyik legnevesebb szakértője, korábban már számos mentőakciót irányított, például Csernobilban és Fukusimában is.

Euronews:
- Amikor néhány nappal a csernobili katasztrófa után megérkezett a Szovjetunióba, találkozott az ország vezetőivel, többek között Gorbacsov elnökkel is. Akkoriban az országos és a nemzetközi közvélemény előtt is titkolóztak, önnek mindent elmondtak?

Robert Gale: – Elég sokat tudtam, de természetesen amikor megérkeztem, minden figyelmemmel a legsúlyosabb sérültekre figyeltem, akiket moszkvai kórházakba szállítottak, és egészen addig nem láttam a teljes képet, amíg néhány nappal később Ukrajnába nem repültem.

-Hogyan értékeli a a baleset környékén nyújtott orvosi ellátást? Megfelelően kezelték a polgárokat?

- Jobban szerettük volna, ha egyes dolgokat jobban csináltak volna. Az atomerőmű melletti Pripjaty várost gyorsan evakuálták, ez jó volt. Más körzetek kiürítésével késlekedtek, de egészségügyi szempontból a legkomolyabb probléma az volt, hogy nem tudtuk karanténba zárni az összes élelmiszert, amit kellett volna, nem tudtunk jódtablettákat osztani, így végül számos, vagyis több ezer fiatalember lett rákos. Ebben a tekintetben Fukusimában sokkal sikeresebbek voltunk.

- Néhány hónappal később, amikor sokan próbálták meg családjukkal együtt elhagyni a környéket, vagy legalább a gyerekeiket elküldeni, akkor ön a feleségével és gyerekeivel együtt utazott Kijevbe, hogy megmutassa, nincs ok pánikra. Valószínűleg pár napig biztonságos volt, de biztosan más volt azoknak, akik folyamatosan ott éltek.

- Az utazásom célja az volt, hogy megakadályozzuk a szervezetlen evakuálást, a vasútállomások zsúfoltságát, és ilyeneket, hogy értelmesen meg tudjuk szervezni az emberek mozgatását, és elkerüljük a további katasztrófát. Ez a dolgunk egy nukleáris baleset után – igyekszünk okosan mozgatni az embereket, hogy ne maradjanak ki az orvosi ellátásból, meg ilyenek.

- Harmincegy sugárbeteg ember halálát hozták közvetlen összefüggésbe a csernobili katasztrófa közvetlen hatásával. De mit gondol, hányan haltak meg a sugárzás hosszú távú hatásai miatt?

- Ha csak a sugárbetegségre koncentrálunk, ami nem jelenti az összes problémát – a kilakoltatott embereknek lelki problémáik is voltak – kétféle megközelítést alkalmazhatunk: az egyik, hogy elviselünk egy nagyon, nagyon kicsi sugárzással kapcsolatos rizikót a lakosság millióra vetítve. Ha ezt az utat követjük, akkor alacsony számot kapunk, úgy 12 000 embert 70 év alatt. Ezt kell a teljes népességre vonatkoztatni. Mindannyiunknak körülbelül 50 százalékos esélye van daganatos betegségre, szóval ha ehhez hozzávesszük a sugárzás okozta kockázatot, akkor 50 százalék helyett talán 50.1 százalékot kapunk. Szóval ez nagyon szerencsétlen összehasonlítás lenne, mondjuk a dohányzással vagy az alkoholfogyasztással összemérve. De igazából sosem fogjuk megtudni a lehetséges áldozatok számát, mert egy ilyen kicsi növekedést nem lehet mérni, talán csak a baleset felszámolásán dolgozó körülbelül 100 000 munkáson lehetne.