"A sugárszennyezés csak az egyik veszély"

HIRDETÉS

A Los Angeles-i Robert Gale professzor a radioaktív sugárzással kapcsolatos betegségek egyik legnevesebb szakértője, korábban már számos mentőakciót irányított, például Csernobilban és Fukusimában is.

Euronews:
- Amikor néhány nappal a csernobili katasztrófa után megérkezett a Szovjetunióba, találkozott az ország vezetőivel, többek között Gorbacsov elnökkel is. Akkoriban az országos és a nemzetközi közvélemény előtt is titkolóztak, önnek mindent elmondtak?

Robert Gale: – Elég sokat tudtam, de természetesen amikor megérkeztem, minden figyelmemmel a legsúlyosabb sérültekre figyeltem, akiket moszkvai kórházakba szállítottak, és egészen addig nem láttam a teljes képet, amíg néhány nappal később Ukrajnába nem repültem.

-Hogyan értékeli a a baleset környékén nyújtott orvosi ellátást? Megfelelően kezelték a polgárokat?

- Jobban szerettük volna, ha egyes dolgokat jobban csináltak volna. Az atomerőmű melletti Pripjaty várost gyorsan evakuálták, ez jó volt. Más körzetek kiürítésével késlekedtek, de egészségügyi szempontból a legkomolyabb probléma az volt, hogy nem tudtuk karanténba zárni az összes élelmiszert, amit kellett volna, nem tudtunk jódtablettákat osztani, így végül számos, vagyis több ezer fiatalember lett rákos. Ebben a tekintetben Fukusimában sokkal sikeresebbek voltunk.

- Néhány hónappal később, amikor sokan próbálták meg családjukkal együtt elhagyni a környéket, vagy legalább a gyerekeiket elküldeni, akkor ön a feleségével és gyerekeivel együtt utazott Kijevbe, hogy megmutassa, nincs ok pánikra. Valószínűleg pár napig biztonságos volt, de biztosan más volt azoknak, akik folyamatosan ott éltek.

- Az utazásom célja az volt, hogy megakadályozzuk a szervezetlen evakuálást, a vasútállomások zsúfoltságát, és ilyeneket, hogy értelmesen meg tudjuk szervezni az emberek mozgatását, és elkerüljük a további katasztrófát. Ez a dolgunk egy nukleáris baleset után – igyekszünk okosan mozgatni az embereket, hogy ne maradjanak ki az orvosi ellátásból, meg ilyenek.

- Harmincegy sugárbeteg ember halálát hozták közvetlen összefüggésbe a csernobili katasztrófa közvetlen hatásával. De mit gondol, hányan haltak meg a sugárzás hosszú távú hatásai miatt?

- Ha csak a sugárbetegségre koncentrálunk, ami nem jelenti az összes problémát – a kilakoltatott embereknek lelki problémáik is voltak – kétféle megközelítést alkalmazhatunk: az egyik, hogy elviselünk egy nagyon, nagyon kicsi sugárzással kapcsolatos rizikót a lakosság millióra vetítve. Ha ezt az utat követjük, akkor alacsony számot kapunk, úgy 12 000 embert 70 év alatt. Ezt kell a teljes népességre vonatkoztatni. Mindannyiunknak körülbelül 50 százalékos esélye van daganatos betegségre, szóval ha ehhez hozzávesszük a sugárzás okozta kockázatot, akkor 50 százalék helyett talán 50.1 százalékot kapunk. Szóval ez nagyon szerencsétlen összehasonlítás lenne, mondjuk a dohányzással vagy az alkoholfogyasztással összemérve. De igazából sosem fogjuk megtudni a lehetséges áldozatok számát, mert egy ilyen kicsi növekedést nem lehet mérni, talán csak a baleset felszámolásán dolgozó körülbelül 100 000 munkáson lehetne.