Helyszíni riport, rejtett-kamerás felvételek. megszólalnak a csempészek, a migránsok, kiderül, hogyan bonyolítják üzleteiket Izmirben és Isztambulban.
Az isztambuli Aksaray negyed az, ahová a migránsok először látogatnak el, ha embercsempészt keresnek.
Abu Khaled a szíriai Dara’a-ból jött. Egy tizenöt csempészből álló hálózatot működtet, a szárazföldi határokon visznek át embereket Bulgáriába és Görögországba.
A férfi természetesen nem szeretné, ha a személyazonosságára fény derülne, ezzel együtt elkísérhettük egy találkozóra. Az egyik összekötője új ügyfelet hozott. Egy kávézóban ültek le megbeszélni a részleteket.
- Én akarok menni, a feleségem, a négy gyerek, a testvérem, az ő felesége és az ő két gyerekük.
- Innen Isztambultól el tudunk vinni titeket, nem kell többet gyalogolni két óránál.
- Mennyi a végső ár?
- 2300 euró.
- A gyerekeket nem kellene számítani… eladtuk a felségem és a sógornőm ékszereit, hogy átjussunk.
- Értem, de nem tudom ingyen vinni a gyerekeket. Megmondtam: csak a két évesnél kisebbeket. Amikor megérkeztek Görögországba, onnan már nem küldenek vissza. Onnantól magatokra vagytok utalva.
In 2015, it is estimated that criminal networks behind #migrantsmuggling made a EUR 3-6 billion profit #migrationEUpic.twitter.com/yaOoaW2sSX
— Europol (@Europol) 2016. február 24.
A beszélgetés után Abu Khaledet a hálózata működéséről kérdeztük, de erről érthető okokból nem szívesen beszél. Az összekötője ezután magát a filmezést is kikérte magának.
- Ne filmezzetek, ez nem fair, illegális amit csinál. Ha az emberek ezt meglátják, azt fogják mondani, hogy a saját sírját ássa. Ha csak a hangja felismerhető lesz, az is épp elég, a rendőrség itt a legkisebb dologért is letartóztathat. Az emberek meg azt találgatják majd, mennyi pénzt keresett a csempészettel.
Izmir, az embercsempészek városa
Izmir kifejezetten nyugatias török nagyváros az Égei-tenger partján. A Basmane negyed tele van migránsokkal, akik azt várják, hogy csendes legyen a tenger, és átkelhessenek Görögországba.
Egy mecsethez megyünk, amely a csempészek és ügyfeleik egyik találkozóhelye. Abu Mohammed és családja Rakkából érkezett, a magát Iszlám Államnak nevező dzsihadista terrorszervezet központjából. A mecsetben alszanak, amíg nem lesz megfelelő az alkalom az átkelésre.
- Két fogyatékkal élő gyerekem van, ikrek, azért is akarok kivándorolni, hogy kezeljék őket – mondja a szíriai.
550 dollár fejenként
Izmirben a csempészek üzletkötői teljesen nyíltan járják az utcákat, ügyfeleket keresve. Abdu, egy Damaszkuszból származó szíriai férfi megkörnyékezi Abu Mohammedet. Azután együtt elmennek egy kávézóba, tárgyalni.
- Fejenként 550 dollárt kérek – mondja Abdu.
- Mások kevesebbet kérnek ennél, szeretnénk, ha adna némi engedményt.
- Esküszöm, mások 700 dollárt kérnek. Ez a pénz nem nekünk kell, vannak költségeink. Kell a pénz.szállásra, a gumicsónakra, minden le van szervezve. Ha jó az idő, átviszünk titeket, de ha nem, akkor nem kockáztatunk. harmincöt embert ültetünk egy gumicsónakba. A pénzt hol akarjátok hagyni?
- Helyezzük letétbe egy irodában?
- Maradhat letétben vagy a rokonaitoknál.
Ezzel a tárgyalás végetér, mi a csempész után megyünk, hogy kikérdezzük.
- Én huszonöt dollárt kapok fejenként, a nagy pénz a nagy csempészekhez kerül – mondja a magát Abdunak nevező férfi. – A csempészek között a fejesek törökök, a második vonal szíriai. A nagy halak távol maradnak az akciótól. Ha a csempészek beismerik, amit csinálnak, börtönbe kerülnek. Rengeteg az ellenőrzés, a csempészet nagyon nehéz szakma.
A csempészek bankja
Az euronews stábja nem találkozott rendőrökkel egész nap. Abu Mohammeddel és a csempésszel elmentünk egy boltba, ahol a migránsok letétbe helyezik a pénzüket, míg el nem érik a célállomást. A török tulajdonos tájékoztatja a reménybeli ügyfelet, hogyan bonyolítják a fizetést.
- Mi a neve?
- Mohammed Nureddin.
- Jó, egyezzünk meg egy kódban, mondjuk Mohammed Nureddin.
- Számkód is legyen?
- Lehet egy név is a kód, nem probléma. Amikor az üzletkötő jön, megadja nekem a kódot, én átadom a pénzt. Vegyük ezt az embert – a boltos egy papírcetlit mutat. – Adott nekem 6300 dollárt. Név: Abdelkarim Husszein, itt a mobilszáma és egy kód.
He nem jutunk át Görögországba, visszakapja az összes pénzét? – kérdezünk közbe.
- Ha visszajön, a pénz itt lesz. Legyen ötven, negyven, harminc nap múlva, akkor is visszakapja.
- A pénzt ilyen üzetekben, irodákban tartjuk – magyarázza Abdu később. – De ha az ügyfél nem akarja, akkor hagyhatja a rokonainál is. Aztán felhívja őket ha épségben megérkezett Görögországba, és szól, hogy adják oda a pénzt a csempésznek. Ha nem jut át, akkor tudatja velünk, és akkor nem kapjuk meg a pénzt.
A csempészek üzletkötője arról nem beszél, mi történik a pénzzel, ha az ügyfél meghal a tengeren.
Megbízható bűnözőre várva
Abu Mohammed végül nem kötött üzletet Abduval.
- Találkoztunk sok csempésszel, volt aki hatszáz, hétszáz, ötszázötven dollárt kért – meséli Abu Mohammed. – Azt ígérik, hogy már ma mehetünk vagy holnap, miközben rossz az idő. De ez igazából átverés. Sok embert átvertek már ezerötszáz, de akár húszezer dollárral is.
[INFOGRAPHIC] Get to know the criminal infrastructure of #smuggling networks. #Migrantsmuggling#MigrationEUpic.twitter.com/6Js7uSxdUI
— Europol (@Europol) 24 février 2016
Amikor elhagytuk Izmirt, Abu Mohammed még mindig várta, hogy olyan csempésszel találkozzon, akiben eléggé megbízik ahhoz, hogy rábízza a saját és a családja életét.