Kórosan sovány, beesett arcú túlélőkről, szívszorító jelenetekről számoltak be az ENSZ sokat próbált segélymunkásai a hónapok óta a szíriai
Kórosan sovány, beesett arcú túlélőkről, szívszorító jelenetekről számoltak be az ENSZ sokat próbált segélymunkásai a hónapok óta a szíriai kormányerők által ostromgyűrűbe zárt Madaja városában.
Összegyűltek a piactéren. Lehetett látni rajtuk, hogy alultápláltak, hogy éheznek. Csontsoványan, elcsigázottan és vigasztalhatatlanul álldogáltak. Egyetlen arcon sem lehetett mosolyt látni.
Tavaly október óta hétfőn érkezett először egy 49 teherautóból álló, egyebek mellett élelmiszereket, bébiételt és takarókat szállító segélykonvoj a libanoni határ közelében fekvő városba, amelynek közel 42 ezer lakosából 17600-an Szíria más részéről menekültek Madajába.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának szóvivője elmondta, hogy számos alultáplált személyt láttak a kórházakban, de sok olyan embert is, akik nagyon, nagyon betegek.
– Nincs megfelelő egészségügyi ellátás, nincsenek gyógyszereik, és olyan körülmények között kell lenniük, amelyek nem alkalmasak arra, hogy segítsék a gyógyulásukat.
Tavaly október óta hétfőn érkezett először segélykonvoj a libanoni határ közelében fekvő városba.
– Egyszerűen szívbemarkoló azt látni, milyen helyzetbe kerültek az emberek – jegyezte meg Pawel Krzysiek. – Az imént hozzám fordult egy kislány, és az első kérdése az volt, hoztam-e ételt, mert az emberek itt nagyon éhesek.
– Összegyűltek a piactéren. Lehetett látni rajtuk, hogy alultápláltak, hogy éheznek. Csontsoványan, elcsigázottan és vigasztalhatatlanul álldogáltak. Egyetlen arcon sem lehetett mosolyt látni. Egyáltalán nem ezt látja az ember, amikor megérkezik egy segélykonvoj. Azok a gyerekek, akikkel beszéltem, azt mondták, nem volt erejük játszani – festett lesújtó képet a madajai helyzetről a segélykonvojt kísérő Elizabeth Hoff, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) damaszkuszi képviselője.