HIRDETÉSRecep Tayyip Erdogan az államfői posztot elnyerő miniszterelnök tizenkét éve főszereplője országa politikájának, és elhatározta, hogy az is marad még tíz évig. 2023-ban lesz a Török Köztársaság kikiáltásának századik évfordulója, Erdogan ezt a jubileumot a magáénak is akarja tudni.
Az biztos, hogy Törökország modern történetének legsikeresebb miniszterelnöke, de egyúttal végtelenül megosztó is. Az elnökválasztás lényegében egy róla szóló népszavazás volt.
Erdogan 2002-ben egy akkor súlyos gazdasági válságot megélő Törökország vezetését vette át, ami mára a világ 15. legnagyobb gazdasága lett. 10 év alatt az egy főre jutó GDP megháromszorozódott.
A sikerek mellett komoly tüntetésekkel is szembe kellett néznie. Az indulatok igazán 2013 júniusában szabadultak el. Hetven városban robbantak ki megmozdulások, miután a kormány az isztambuli Gezi Park felszámolásáról döntött.
Tavaly decemberben korrupciós botrányba keveredett, ami négy miniszter lemondásához és radikális kormányátalakításhoz vezetett.
Majd jött a retorzió; bírák és rendőri vezetők százait mentették fel tisztségéből, illetve kerültek letartóztatásba.
Mindennek ellenére pártja márciusban fölényesen megnyerte a helyhatósági választásokat, ő pedig a most vasárnapi elnökválasztást.
A Török Köztársaság megteremtője, Kemal Ataürk egy világi államot akart. Erdogannak viszont nem ezek az ideáljai. Politikájával gyakorlatilag leváltja az alapítót.
A törökök vasárnap megválasztották Törökország 12. elnökét – halljuk Nezahat Sevimit, az Euronews munkatársát. Mire számíthat ezt követően az eurázsiai ország, a kormányzó párt és az ellenzék?
A válaszokat a KONDA politikai elemző cég főigazgatójától, Bekir Ağırdır-tól kapjuk meg Isztambulból.
Ezzel a választási eredménnyel az Igazság és Fejlődés Párt vezetője és alapítója búcsúzik a párttól és beköltözik az elnöki palotába. Hatással lesz ez a kormányzó pártra és támogatottságára?
Ki lehet az új pártelnök, illetve az új miniszterelnök?
Bekir Ağırdır:
“Három kérdés, melyekre egymásnak ellentmondó válaszok adhatók – erre számíthat a kormánypárt.
Először is egy olyan párt-, illetve miniszterelnökre van szüksége az AKP-nek, mint Erdogan. Olyanra, aki képes megőrizni a jelenlegi kormánypárt legalább 45-50 százalékos támogatottságát. Ezt a célt maga Erdogan is hangsúlyozta, utalva a jövő júniusi parlamenti választásokra.
De az első két követelmény üti egymást, ellentmondásos.
És a harmadik is egy igazi paradoxon az AKP számára, mivel Törökország számos bel- és külpolitikai problémával áll szemben, melyek megoldása változásokat tesz szükségessé.
A fenti követelmények alapján három személy jöhet szóba: Ali Babacan, Binali Yıldırım és Ahmet Davutoğlu. Természetesen mindig előléphet egy váratlan, meglepetés jelölt.”
Egy korábbi cikkében azt írta, ha a fő ellenzéki jelölt, Ekmeleddin İhsanoğlu begyűjti a voksok 40 százalékát, az egy pozitív visszacsatolás lesz számukra. Ha viszont 35 százalék alatt marad, az a két fő ellenzéki párt erodálását vonhatja maga után.
İhsanoğlu 38 és felet gyűjtött, a kurd jelölt, Demirtaş csaknem 10-et. Ez mennyire fogja megváltoztatni az ellenzék és a kurdok politikáját?
“A két fő ellenzéki erő egyformán kamatoztathatja ezt a varázslatos 38 százalékot. De ha ez túlzott elbizakodottságot szül, akkor nem veszik észre a szükségszerű változtatások tényét. Mert a valóság az, hogy mindkét párt tele van belső repedésekkel, megosztottsággal, melyeket a választási eredmények nem tükröznek.
A kurdok jelöltje, Demirtaş programjában a demokráciát, a szabadság- és az emberi jogokat tűzte zászlajára. Felhívásában egy radikális demokráciát, egy új életstílust hirdetett meg. És ezt sok török is támogatja. Odafigyelnek rá.
Azt gondolom, hogy a kurd párt támogatottsága a jövő nyári választásokon még magasabb lesz, mint most. Azok a törökök, akiket bánt a mindennapok igazságtalansága, akik vágynak az igazi demokráciára és szabadságra, azok nagy számban a HDP-re fogják adni a voksukat.”
Ejtsünk szót a küszöbön álló elnöki rendszerről! Mekkora hatalma lesz az új elnöknek? Egyesek Törökország új szultánját látják Erdoganban. Milyen radikális változások várhatóak most?
“Erdogan után a kormánypártnak nem biztos, hogy nagyon sürgős az alkotmány radikális megváltoztatása, az elnöki rendszer feltételeinek megteremtése. Következő lépésben a parlamenti pártok közötti kompromisszumokra helyeződik a hangsúly. Igazi változásokra csak a 2015-ös választások után számítok.
Azt nem tudhatom pontosan, az elnöki rendszer milyen területen hozhat mélyreható változásokat. Mennyiben érinti majd az emberi jogokat, a szabadságjogokat. Most sok minden múlik a politikai szereplők kompromisszum-készségén.
Köszönöm a beszélgetést.