Sorozatunkban bejártuk az EU-t, és sok ügyet vettünk górcső alá: a mentőcsomagoktól a bankunióig. Megvizsgáljuk a növekedési stratégiákat, amelyekről a jelek szerint egyetértés van, majd meghallgatjuk szakértőink véleményét az általuk jónak tartott megoldásokról.
Reményeink szerint az elsődleges tanulsága sorozatunknak az, hogy ha azt gondolták, a gazdasági adatok csak a kormányokra és a bankokra tartoznak, akkor nagyon tévedtek. Íme egy gyorstalpaló arról, hogy Európa állapota miért olyan fontos Önnek és a világnak.
Európa nagy, minden szempontból! 4 millió négyzetkilométer, 503 millió lakos — ez a világ harmadik legnépesebb területe Kína és India után. A világ lakosságának csupán 7% él itt, ehhez képest az EU a világkereskedelem 20 százalékát teszi ki. A kereskedelem kétharmada az unión belül zajlik. Ez mutatja, milyen fontosak a belső kapcsolatok Európában.
Az euróövezet a második legnagyobb egységes valutaövezet a világon, az Egyesült Államok mögött. Ami az exportot illeti, az eurózóna világelső! Ha az euróövezethez hozzávesszük Európa többi részét, az eredmény igen masszív. Még az Egyesült Államokat is felülmúlja, ha összesítjük az árukat és a szolgáltatásokat. Ez rávilágít arra, mennyire fontos, hogy Európa gazdasága jó állapotban legyen.
- Jobb-e a gazdasági helyzet Európában, mint egy évvel ezelőtt? A várt eredményelet hozták-e azok az intézkedések, amelyeket a kormányok, az európai és a nemzetközi szervezetek hoztak?
Guntram B. Wolff, igazgató, Bruegel: – A gazdasági helyzet jobb, mint tavaly, de nem sokkal. A recesszió technikai szempontból a tavalyi év elején véget ért, tehát ebben az értelemben javult a helyzet. A talpraállás azonban nagyon lassú, a munkanéküliség továbbra is nagyon magas, kevés munkahelyet teremtettek. Ha a németországi adatokat nem számítjuk, akkor azt látjuk, hogy alig hoztak létre több munkahelyet annál, mint amennyi megszűnt.
Életet kell lehelni a gazdaságba. Egyrész a monetáris politika révén; az EKB-nak többet kellene tennie, például államkötvények vásárlásával az euróövezetben. Másrészt a fiskális poiltika révén valódi beruházásösztönzésre lenne szükség. Főként Németországban, de az eurózóna egészében is.
- A versenyképességet több országban sikerült növelni, de csak a munkaerőköltségek csökkentésével. A termelékenység javításához beruházásra van szükség az oktatásban, a kutatásban és az innovációban. Az adósság súlyos teher, így a mozgástér nagyon korlátozott.
- Úgy vélem, a beruházások növeléséhez a legjobb út az – főként az eurózóna perifériáján -, ha több uniós költségvetési forrást használnak. Azt pedig szigorúbban kellene ellenőrizni, hogy milyen projektekbe fognak bele.
- Néhány országban, például Portugáliában és Görögországban, szükség van arra, hogy átstrukturálják a szuverén adósságot, alacsonyabb kamatlábakkal és hosszabb lejárattal. Valóban, aggódnak amiatt, hogy az adósság összege nem fenntartható.
- A problámára az egyik megoldás az, ha az EKB árstabilizáló szerepét erősítjük, nevezetesen azt, hogy az inflációs ráta ne a mostani 0,5 vagy 0,7 százalékos legyen, hanem 2 százalékos vagy közel a 2 százalékoshoz. Ez nagyban segítené az adósság elviselhetőségét egész Európában.
- Tavaly véglegesítették a bankunió-projektet. Mondhatjuk, hogy a rendszer törékenysége, amelyre a pénzügyi válság rámutatott, már a múlté?
- Az egyetlen dolog, amit sikerült elérni, hogy van egy felügyelőnk, de továbbra is fennáll a régi helyzet, amikor a felügyelőnek 18 nemzeti szabályozással és hatósággal kell megbirkóznia. Csak viszonylag laza egyezség született arról, hogyan menjen végbe egy bankkonszolidáció. A pénzügyi rendszer tehát továbbra is törékeny.
A sportinnovációtól az élelmiszeripari és technológiai fejlesztésekig sok mindennek voltunk tanúi, ez a kulcsa Európa fenntartható fejlődésének. Meg kell határozni az ágazatokat, és be kell fektetni a tudás fejlesztésébe a zöld gazdaságban.
Johannes Hahn, EU-biztos: – Ezt különböző intézkedésekkel is alá kell támasztani. Egyik részük a kutatás-fejlesztési tevékenységekhez kapcsolódik. A másik fontos elem, hogy szakképzett munkások álljanak rendelkezésre. Ezeken a tényezőkön múlik, hogy egy régió sikeres-e vagy sem.
Ennek érdekében az Európai Regionális Fejlesztési Alap 85 milliárd eurót különített el az utóbbi öt évben az európai innováció fejlesztésére. 100 milliárdot szánnak 2020-ig innovációra, kutatásra, a kis- és középvállalatok digitális fejlesztésére. 38 milliárd ebből az alacsony szénfelhasználású gazdaság fejlesztésére megy.
Jeremy Rifkin, elnök, Foundation of Economic Trends: – A lényeg az, hogy 20 éven belül hová akarunk eljutni. Azt akarjuk-e, hogy országaink a második ipari forradalom végnapjait éljék, amikor az energia egyre drágább, a technológia elavul, és a klímaváltozás tönkreteszi a bolygót. Vagy pedig 20 év múlva a megújuló energián alapuló 3. ipari forradalomnak akarunk-e részesei lenni.
Mindeközben az a pénz, amelyet az EU a kohéziós alapon keresztül elköt, 1.7%-kal növeli az uniós GDP-t. A legfontosabb az, hogy az innováció megnyitja az utat sokfajta munkalehetőség előtt Európában.
Jim Hagemann Snabe, felügyelő bizottság, SAP – Azt hiszem, komoly átalakulásban vagyunk, egy átmeneti korszak ez az ipari korból a digitális korba. Mindent újra kell gondolni a digitális világban, ahol emberek milliárdjaival lehetünk kapcsolatban. És ezt gyorsítjuk a megoldásainkkal. A gond az, hogy nincsenek megfelelő képességeink a digitális korban. Erre kell fókuszálnunk.