Abdul Malik al-Houthi egy elszigetelt jemeni tartományból emelkedett a Közel-Kelet meghatározó szereplői közé. Ritkán találkozik idegenekkel, rejtekhelye ismeretlen, de fegyveresei hajózási útvonalakat veszélyeztetnek, olajlétesítményeket támadnak, és Izraelig érnek el.
Amikor Jamal Benomar ENSZ-küldött 2011 áprilisában találkozott vele, Abdul Malik al-Houthi még egy olyan lázadó mozgalmat vezetett, amelyet a külvilág csak egy jelentéktelen és szedett-vedett hegyi milíciának tekintett. A diplomata Jemen távoli északi részén, ellenőrzőpontokon át jutott el egy szerény házhoz, ahol hagyományos jemeni öltözetben egy fiatal, láthatóan frissen nyírt hajú férfi várta.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ENSZ-küldött egy halk szavú, rendkívül udvarias emberként jellemezte vendéglátóját, aki türelmesen végig hallgatta a másikat, ha nem is tetszett neki, amit mondott. A visszafogott fellépés azonban már akkor is egy háborúkban edződö fiatal parancsnokot takart. Vallási és terrorvezért azonban akkor még nem.
Másfél évtizeddel később al-Houthi olyan fegyveres szervezet élén áll, amelynek döntéseivel nagyhatalmaknak, olajexportőröknek és a világ legnagyobb hajózási vállalatainak kell számolniuk. Hatalmának különös vonása, hogy a Bloomberg szerint semmilyen formális tisztséget nem tölt be a húszik államigazgatásában. A legfontosabb ügyekben mégis az ő szava dönt.
Jelentőségét most a jemeni háború újabb fellángolása emeli ki. A szaúdi támogatású kormányerők október elején offenzívát indítottak a húszik ellen a Vörös-tenger déli kijáratánál. A Bab el-Mandeb környéki területekért folyó harc egyszerre szól Jemen jövőjéről, Szaúd-Arábia biztonságáról és a nemzetközi kereskedelem egyik kulcsfontosságú útvonaláról.
Vallástudós családból a harctérre - de sosem külföldön
al-Houthi 1979-ben született a szaúdi határhoz közeli, koldusszegény Száda tartományban, és állítólag életében sosem járt idegen országban. Apja, Badr al-Din al-Houthi a zajdita vallási hagyomány ismert tudósa volt, aki oktatással és vallási művek írásával foglalkozott. Négy felesége és népes családja volt; fiai közül többen is szerepet vállaltak abban a mozgalomban, amely később a család nevén vált ismertté. (Ebből is erednek a nyelvi pontatlanságok, mivel a nyugati sajtó a houthi kifejezést használja, ami Magyarországon váltakozik a húszival.)
A zajditák a síita iszlám egyik sajátos ágához tartoznak, vallási hagyományuk különbözik az Iránban uralkodó tizenkét imámos síizmustól. Észak-Jemenben évszázadokon át zajdita imámok gyakorolták a politikai és vallási hatalmat. Az 1962-es köztársasági fordulat ezt a rendszert döntötte meg, de az öröksége tovább élt a családokban és a helyi közösségekben.
A húszi mozgalom előzményei között vallási oktatási hálózatok és ifjúsági táborok is voltak. A zajdita megújulás hívei saját hagyományaik háttérbe szorulásától és a szaúdi eredetű, szigorú szunnita vallási irányzatok terjedésétől tartottak. A mai konfliktusnak ezért jóval mélyebb jemeni gyökerei vannak annál, mint hogy egyszerűen Irán és Szaúd-Arábia vetélkedésének tekintsük. A zajdita közösség pedig nem azonos a húszi mozgalommal.
Abdul Malik gondolkodását különösen idősebb testvére, Hussein al-Houthi alakította. Hussein politikusként és prédikátorként a mozgalom ideológiai alapjait rakta le. nem szerzett az apjáéhoz vagy bátyjáéhoz mérhető vallástudományi tekintélyt, hanem inkább katonai képességeivel emelkedett ki.
Amikor Husseint a jemeni kormányerők 2004 szeptemberében megölték. Abdul Malik még csak a húszas éveiben járt. A mozgalom vezetése fokozatosan köré helyeződött át, miközben a túléléséért harcolt Ali Abdullah Szaleh elnök hadseregével.
A Száda környékén 2004 és 2010 között vívott hat háborúból alakult ki az a bajtársi kör, amely később al-Houthi hatalmának egyik legfontosabb támasza lett. A közösen átélt ostromok és veszteségek személyes hűséget teremtettek, és a vezetőhöz való közelség idővel többet ért, mint egy hivatalos rang.
Előbb szövetség azzal, aki megölette a bátyját, majd vérfürdő
Al-Houthi felemelkedésének egyik legkülönösebb fordulata, hogy mozgalma később összefogott azzal az elnökkel, akinek hadserege megölte a névadó testvért.
Szaleh az arab tavasz nyomán távozott az elnöki székből, de megtartotta kapcsolatait a hadseregben és a politikai elitben. A húsziknak fegyveres erejük és lendületük volt, a volt elnöknek katonai hálózata és tapasztalata. Az együttműködés hozzájárult ahhoz, hogy a lázadók 2014 szeptemberében elfoglalják a fővárost, Szanaát.
A szövetség végül ugyanilyen véresen bomlott fel. Szaleh 2017 decemberében a szaúdi vezetésű koalíció felé fordult, mire a húszik ellene támadtak. A volt elnököt december 4-én megölték.
Halálával al-Houthi mozgalmának egyik legveszélyesebb belső riválisa is eltűnt. Meg kell jegyezni, hogy az iszlamista világban az ilyen fordulatok igen gyakoriak, amit a PFSZ vagy a Hamász története is bizonyít. Akár vallási, akár hatalmi okból korábbi szövetségesek ölik meg egymást, és ezzel növelik politikai territóriumukat.
A jemeni történet a húszik politikájának rugalmasságát is megmutatja. A vallási és forradalmi retorika mellett képesek voltak együttműködni korábbi üldözőjükkel, majd fegyverrel felszámolni a szövetséget, amikor az hatalmukat fenyegette. A külvilág számára megfejthetetlen rejtély, hogy nem következik-e be egy újabb szövetség.
A vezér, akihez a tisztségviselők is igazodnak
Al-Houthi rendszerében a közönség számára hivatalos állami intézmények mellett egy másik hatalmi hálózat is működik, mivel a mozgalom saját felügyelőket helyezett a minisztériumokba és a helyi igazgatásba. Ezek a személyes hűség alapján kiválasztott emberek a hivatalos tisztségviselőknél is nagyobb befolyással rendelkezhetnek.
A rendszer tetején a család, a hozzá kötődő rokoni hálózat és a korai háborúk megbízható harcostársai állnak. A döntő kérdés az, hogy valaki mennyire közel áll a mozgalom vezetőjéhez. Ez azt is segít megérteni, hogyan irányíthat al-Houthi hivatalos kormányzati tisztség nélkül.
Uralmuk alatt ellenzékieket és külföldi segélyszervezetek munkatársait is őrizetbe vették vagy megölték. A nők mozgását és munkavállalását korlátozzák, vallási kisebbségeket üldöznek, és a mozgalom gyerekkatonákat is toboroz. A külföld felé mutatott ellenállói szerep mögött elnyomó belső rendszer áll.
A személyes visszaemlékezések ezért óvatosan kezelendők. Egy udvarias tárgyalópartner lehet egyúttal olyan vezető is, akinek szervezete kíméletlenül bánik ellenfeleivel. A halk és puha hangból nem következik mérsékelt politika.
Irán szövetségese, de már saját ambíciókkal is
A húszikat gyakran Irán meghosszabbított karjaként írják le, de a kapcsolatuk összetettebb. A Bloomberg által megszólaltatott kutatók szerint az együttműködés fokozatosan mélyült el, részben a libanoni Hezbollah közvetítésével. Szanaa elfoglalása felértékelte a mozgalmat Teherán szemében, a 2015-ben megindult szaúdi katonai beavatkozás pedig tovább közelítette őket egymáshoz.
A Hezbollah egyszerre volt szövetséges és követhető példa: olyan szervezet, amely egy nála erősebb hadsereggel szemben is fennmaradt, miközben fegyveres erejére politikai hatalmat épített. A húszik iráni fegyverekből, kiképzésből és műszaki tudásból is profitáltak, de saját jemeni társadalmi bázissal és célokkal rendelkeznek.
Shuja al-Deen úgy magyarázza a kapcsolatot, hogy az egybeeső érdekek mellett nincs feltétlenül szükség közvetlen iráni utasításokra. Ez a külvilág számára különösen nehézzé teszi a helyzetet: Teherán befolyása jelentős, de ebből nem következik, hogy minden húszi döntést ott hoznak meg.
A 2023. október 7-i Hamász-támadás és az azt követő gázai háború új lehetőséget adott al-Houthinak. A palesztinok támogatására hivatkozva a húszik rakétákat és drónokat indítottak Izrael felé, és kereskedelmi hajókat támadtak meg. A jemeni vezető így olyan ügy szereplőjévé vált, amely az egész arab világ közvéleményét foglalkoztatta.
Hamidreza Azizi, az International Crisis Group Irán-szakértője szerint a Hezbollah és a Hamász meggyengülésével a húszik súlya megnőtt az iráni szövetségi hálózaton belül. Már más szereplők összekapcsolásában és támogatásában is nagyobb szerepre törekednek.
Hogyan lesz egy hegyi mozgalomból világgazdasági tényező?
Al-Houthi hatalmának egyik legfontosabb forrása a földrajz. Jemen a Bab el-Mandeb keleti oldalán fekszik: ezen a szoroson keresztül kapcsolódik a Vörös-tenger az Ádeni-öbölhöz, majd az Indiai-óceánhoz. A Szuezi-csatornán át közlekedő hajók déli útvonala itt vezet el.
A hajózás megzavarásához nincs szükség a teljes vízi út katonai ellenőrzésére. Ha a támadás kockázata túl nagy, a vállalatok hosszabb útvonalat választanak Afrika megkerülésével. Ez több üzemanyagot, hosszabb menetidőt és nagyobb költséget jelent. A húszik így olyan országok gazdaságára is hatnak, amelyekkel közvetlenül nem is állnak háborúban, és idővel képesek ezeket megsarcolni, megzsarolni.
A következmények egyik legkézzelfoghatóbb elszenvedője Egyiptom. A Szuezi-csatorna bevétele a 2023-as 10,25 milliárd dollárról 2024-ben mintegy négymilliárdra zuhant. A csatornahatóság a visszaesést a térség konfliktusaival és a hajóforgalom megzavarásával magyarázta. Egy jemeni fegyveres mozgalom tehát egy tőle viszonylag messze fekvő másik ország létfontosságú devizaforrását is súlyosan megrendítette.
A külvilágot fenyegeti, a külvilágtól rejtőzik
Miközben befolyása egyre távolabb ér, al-Houthi személyes világa feltűnően zárt maradt. Nyilvános szereplései jórészt ismeretlen helyszínről sugárzott televíziós beszédekre, vagy tőmondatos X-bejegyzésekre korlátozódnak. Lakóhelyét kevesen ismerik, kívülállókkal nem találkozik.
Az őt ismerők bizalmatlan, elszigetelődő vezetőként írják le. Mohammed al-Bukhaiti húszi tisztségviselő a rejtőzködést a többszöri megölési kísérlettel indokolta. Ugyanő azt mondta, hogy al-Houthi gyakran olyan visszafogottan közli az elvárásait, hogy azokat kezdetben tanácsnak, nem utasításnak vélik.
A földrajzi elszigeteltség és a nemzetközi ambíció így ugyanabban az emberben találkozik. Az észak-jemeni háborúkban al-Houthi megtanulta, hogyan maradhat életben egy nála erősebb ellenséggel szemben. A rakéták, drónok és tengeri támadások pedig lehetővé tették, hogy ezt a túlélő mozgalmat regionális nyomásgyakorló erővé alakítsa.
A felemelkedés árát azonban elsősorban Jemen lakossága fizeti meg, és eddig még nem profitált belőle. A vezető nemzetközi súlya egy olyan ország romjai fölött nőtt meg, ahol a hosszú háború, az elnyomás és a nélkülözés egymást erősíti. A világkereskedelem megzavarásának képessége önmagában nem ad választ arra, hogyan lehetne ebből működő, élhető országot teremteni.
A zsarolási potenciált a húszi rendszer eddig nem tudta anyagi-gazdasági előnyökre beváltani, de sokak szerint a vezetőt ez nem is érdekli. Számára Mekka és Medina fontosabb, mint Szaana, mert szeretne az iszlám világ vezetője lenni. Ennek sikeres kimenetele szinte biztosan kizárható, ezért részéről további radikalizáció várható.
Hogy az mennyire lehet sikeres, hamarosan elválik, mert most már közvetlen konfliktusba keveredett olyan erőkkel, amelyek összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint az övé.