Egy csaknem száz éve felfedezett koponya révén egyiptomi és európai kutatók átrajzolták a krokodilok családfáját, új fényt vetve a Földközi-tenger őskori faunájára és a Nagy Szfinxhez fűződő váratlan kapcsolatra.
Tudósok egy új krokodilnemet azonosítottak egy 45 millió éves egyiptomi kövület alapján, miután CT-vizsgálattal újraelemezték egy csaknem száz éve előkerült koponyát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kövület a Mokattam Formációból származik, abból a mészkőrétegből, amelyből a Nagy Szfinxet is kifaragták. Akárcsak a híres emlékműnek, a koponyának is hiányzik a pofájának csúcsa.
Az egyiptomi, brit, svéd és német kutatók az állatnak a Herugavialis cairensis nevet adták. Eredményeiket a Royal Society Open Science folyóiratban tették közzé.
Az állatot 1927-ben írták le először Tomistoma cairense néven, így a ma is élő, hosszú és keskeny ormányú hamis gaviál nemébe sorolták.
Az új vizsgálat azonban a koponya felépítésében és az állat evolúciós kapcsolataiban is eltéréseket tárt fel. Jellegzetes vonásai közé tartoztak a kiemelkedő, előreugró szemüregek.
Ezek a különbségek arra késztették a kutatókat, hogy a fajt egy önálló nembe sorolják, ezzel megváltoztatva egy csaknem száz éve érvényes besorolást.
A kutatást Paul Burke, a Svéd Természettudományi Múzeum munkatársa vezette, társszerzőként pedig Philip Mannion, a University College London kutatója volt a társvezetője.
Mannion közleményében elmondta, hogy a kövület hiányzó pofacsúcsa és a Szfinx letört orra közötti hasonlóság is hozzájárult a névválasztáshoz, amely az egyiptomi Heru istent tiszteletben részesíti.
Mintegy 45 millió évvel ezelőtt a térség nagy részét sekély tengerek borították. A Herugavialis legalább két másik, hosszú ormányú krokodilfajjal élt együtt.
Az állat egy olyan csoportba tartozott, amelynek ma már csak az indiai gaviál és a hamis gaviál a képviselői. A kövületek alapján azonban rokonaik egykor jóval nagyobb területen éltek, több mint 40 fajt tartanak számon.
A kutatók szerint a lehűlés és a tengerszint csökkenése leszűkítette az alkalmas élőhelyeket a Földközi-tenger térségében, a későbbi melegedés pedig lehetővé tehette sokféleségük részleges helyreállását.
További kövületek vizsgálata segíthet megmagyarázni, miként terjedtek el ezek az ősi krokodilok a Földközi-tenger környékén, és miért tűntek el később a térségből.