NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Branson: Londonból Ausztráliába egy óra alatt

Branson: Londonból Ausztráliába egy óra alatt
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Richard Branson a világ egyik legimertebb és legelismertebb vállalkozója. Álomba illő életet él, legalábbis így látszik kívülről. Boldogság, szerető család, siker, egy sziget a Karib-tengeren, és több pénz, mint amennyit egy átlagember egyáltalán el tud képzelni. És mostanság egyre többet jótékonykodik.

- Úgy tűnik, hogy a filantrópia egyre inkább a gazdagok felelőssége, és ők vállalják is. Ön is így tapasztalja?

- Ennek így kell lennie. Ha az ember sikeres, a sikerrel hatalmas vagyon jár, a hatalmas vagyonnal pedig óriási felelősség is együtt jár. És ez a felelősség azt jelenti, hogy az embernek ki kell használnia a vállalkozói képességeit a cégén kívül is, a világ javára, segítenie kell megoldani a világ problémáit. Ugyanígy az anyagi lehetőségeinket is használnunk kell, hogy legalább részben segítsünk megoldani a világ gondjait.

- Ez tehát egy új trend? Vagy nem új, csak egyre inkább látható?

- Azt hiszem, ez egy trend, méghozzá pozitív trend. Úgy fest, hogy a kapitalizmus az egyetlen működő rendszer. És a kapitalizmus nagyszerű, ha arra gondolunk, hogy a fiatalok, ha van egy jó ötletük, előállhatnak vele, megvalósíthatják, jobbá tehetik vele mások életét, és ha sikeresek, az ötletből nagy vállalkozás lehet, amivel még pénzt is keresnek. Az viszont a kapitalizmus árnyoldala, hogy akkora vagyonokat halmozhatnak föl, amekkorára valójában semmi szükségük. Hogy ne sújtsák őket drákói adókkal, az csak rajtuk múlik. Úgy kell használniuk a pénzüket, hogy visszaadják a társadalomnak, ilyen vagy olyan formában.

Nemrég együtt ebédeltem Bill Gates-szel, aki alighanem a világ leggazdagabb embere, és még hatvan rendkívül sikeres üzletemberrel. Mindannyian úgy döntöttek, hogy a vagyonuk nagyobbik részét szétosztják, vagy már életükben, vagy a haláluk után, mindenesetre nem egyszerűen az utódaikra hagyják a pénzüket. Azt hiszem, ez így helyes. Az a jó ezekben az emberekben, hogy vállalkozói szemmel nézik a világot, és olyan problémákat látnak, amelyekkel meg lehet birkózni, ha ügyesen használják az üzletemberi képességeiket és a pénzüket.

- Ön is azt ígérte, hogy megválik a vagyona felétől, nem igaz?

- Legalább a felétől, így igaz. Azt hiszem, hogy az üzletemberek egy kicsit másként látják a dolgokat, mint mások, és gyakran… Egy példa. Ugandában a múlt hónapban elfogadtak egy törvényt. Egy nagyon embertelen törvényt. Azt mondja ki, hogy a homoszexuálisokat börtönbe kell zárni, életfogytiglan. És ha valaki nem jelent föl egy meleget, akkor azt is lecsukják, szintén életfogytiglan. Ez hihetetlenül veszélyes, borzalmas homofób törvény. Összefogtunk néhányan, üzletemberek, és beszéltünk az elnökkel. Az elnök pedig meggondolta magát és megvétózta a törvényt. Szóval azt hiszem, hogy az üzletembereknek elég nagy befolyásuk van a világban, és ha ezt a befolyásunkat jól használjuk, akkor a segítségével jobbá tehetjük a világot.

- Ön annyi különféle ügyben vállal szerepet. Említette a melegek jogait, de foglalkozik a nők egyenjogúságával, a klímaváltozással, konfliktusok megoldásával. Mégsem látszik úgy, hogy túlvállalta magát. Az a benyomásom, Ön komolyan gondolja, hogy ezek a problémák megoldhatók. Szépen, egyenként.

- Tudja, éppen az imént tettem le a telefont, mielőtt idejöttem. Egy Elders (Vének) nevű csoporttal beszélgettünk, amelynek Kofi Annan az elnöke. Ukrajnában megöltek három tüntetőt, és mi arról beszéltünk, hogy vajon egy ilyen csoport odamehet-e a helyszínre, hogy tudunk-e segíteni a konfliktus megoldásáben, mielőtt elfajulnak a dolgok, ahogy például Szíriában, mielőtt még százezreknek kellene meghalniuk. Igenis gyakran van megoldás az ilyen konfliktusokra. Különösen ha gyorsan reagálunk, mindjárt a kezdet kezdetén. Ha sikerül egy asztalhoz ültetni az ország vezetőit és az ellenzék képviselőit, és azt mondani nekik: kössenek kompromisszumot a hazájuk érdekében, és ne hagyják, hogy az legyen, ami Szíriában. A Vének tanácsa például éppen ezt tette Kenyában, néhány évvel ezelőtt, amikor a szétesés fenyegette az országot – és sikerült megoldani a válságot. Hiszem, hogy ha az ember abban a helyzetben van, hogy képes lehet megváltoztatni a dolgok menetét, akkor meg kell próbálnia.

- Elég nehéz idők járnak mostanság a fiatalokra. Rengeteg a munkanélküli. A fiatal vállalkozóknak igen nehéz megfelelniük az élet kihívásaira. Kaptunk is egy tweetet egy Edmund Graham nevű fiatalembertől, azt írja: hogyan lehet előrelépni egy olyan világban, ahol a lehetőségek erősen behatároltak? Ön mit tanácsolna a fiataloknak? Hogyan segítene nekik?

- Nézze, vállalkozóvá válni nem könnyű. Sokan kudarcot vallanak menet közben, de a jók összeszedik magukat, és megpróbálják újra meg újra. Egészen addig, amíg végül sikeresek lesznek. Egy vállalkozónak először is kell hogy legyen egy ötlete, amely javíthat mások életén. És ha csakugyan van egy ilyen ötlete, amely javíthat mások életén, akkor reális az esélye, hogy végül felépítse a vállalkozását. Azután szüksége lesz egy csapatra, amelyik hisz abban, amit csinál. És utána már csak annyit kell mondania, hogy hajrá, gyerünk, és nekivágni. Persze ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni; tudom jól, mennyire nehéz ez. Tizenöt évesen kezdtem bele a bizniszbe, koncertek előtt szórólapokat osztogattam, próbáltam vásárlókat toborozni egy parányi cégnek, amelyiknél levélben lehetett megrendelni zenei felvételeket. És amint a vevőktől megjött a pénz, mentem, megvettem a zenéket, és elküldtem nekik. Szóval eleinte nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat, ha az ember föl akar építeni egy céget, de ha sikeres lesz, akkor a végén ez busásan megtérülhet. Nem mindenkiből lesz sikeres vállalkozó, de megér egy próbálkozást.

- Gyakran ismételgeti, mennyire fontos, hogy az embernek öröme teljen a munkában. Közismert, hogy szívesen tréfál.

- Az élet rövid. Nagyon fontos az öröm, a szórakozás. Fontos, hogy egy cégvezető is vidám legyen. Ha elmegyek egy buliba, kiengedem a hajam, és nyilván én leszek az első, akit ruhástól bedobnak az úszómedencébe, nem csak úgy állok a sarokban az italommal. Vagy bármi, a lényeg, hogy mindenki nevessen és örüljön. Ha te vagy a főnök, táncolj az asztalon, méghozzá elsőnek! Hadd táncoljon mindenki az asztalon! Legyen nagy buli, sok röhögéssel! Legyél kemény a munkában és a játékban is, tartsd magad bizonyos alapelvekhez – szeresd az embereket, legyél pozitív hatással a világra, amíg itt vagy.

- Tehát szereti megnevettetni az embereket. Esetleg elmesélné nekünk valamelyik kedvenc tréfáját vagy csínytevését?

- A British Airways mindig is a Virgin légitársaság nagy vetélytársa volt. Ők a szponzorai a londoni óriáskeréknek, szemben a Parlament épületével. A kerék még a földön feküdt, és az ünnepélyes fölállítására meghívták a fél világot. Erre reggel 6-kor fölhív valaki telefonon, és azt mondja, hogy nem sikerül felállítaniuk a kereket. Volt egy léghajózással foglakozó cégünk félórányira Londontól. Odaszóltam, erre fölküldtek egy léghajót, egyenesen az óriáskerék helye fölé, egy óriási felirattal: “A British Airways nem tudja felállítani”. Hát ilyesmik. Szívesen poénkodunk a konkurencia rovására. Aznap minden újságban a címlapon voltunk, meg a tévéhíradókban is.

- Ön részt vesz néhány izgalmas kísérletben is. Egyfelől jótékonykodik, ugyanakkor az üzleti vállalkozásait sem adta fel teljesen. A Virgin Galactic pillanatnyilag a világ talán legérdekesebb kihívása: tényleg tanúi leszünk a “kereskedelmi űrutazásnak” már az idén?

- Határozottan állíthatom, hogy igen. Az év közepére lesz kereskedelmi űrutazás, először a gyerekeimmel. Iszonyúan izgalmas, valóban. Építettünk egy anyahajót, egy űrhajót és egy bázist Új-Mexikóban. Hamarosan pedig műholdakat is gyártani fogunk, és az űrhajóval állítjuk pályára őket. Ez azt jelenti, hogy még az én életemben több százezer emberből lehet űrhajós. És segíteni fog abban is, hogy drámaian csökkenjen a telefonálás, illetve az internetezés ára. Kétmilliárd olyan emberhez jutunk el, akinek ma még nincs se telefonja, se internetkapcsolata. Remélem, még az életemben képesek leszünk arra is, hogy Londonból eljussunk Ausztráliába alig több mint egy óra alatt…

- Ez hogy lehetséges?

- Ez úgy 10-15 év múlva válik lehetővé. De ha Föld körüli pályára állítunk egy űrhajót, és aztán leszállítjuk Sydneyben, akkor majdnem 30 ezer kilométer per órás sebességgel haladunk. Ha bármit Föld körüli pályára állítunk, az 30 ezer kilométeres óránkénti sebességgel halad, szóval csak a fel- és leszállás vesz igénybe időt. És ha közben az utas kinéz az ablakon, lenézhet a bolygóra, az lesz élete legszebb útja. Azt hiszem, ez a szolgáltatás egyszer nagyon népszerű lesz.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Milyen hatásai lehetnek az Egyesült Államok átmeneti adósságvitájának?

Ajay Banga indiai-amerikai üzletembert választották a Világbank 14. elnökévé

IMF-vezérigazgató: 20 százalékos GDP-növekedést hozna a nemek közötti egyenlőség megteremtése