Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Menekültként kerülnek iskolapadba

Menekültként kerülnek iskolapadba
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

- Félek a háborútól, mert azok az emberek eljöhetnek, és megölhetik az apádat vagy az anyádat. Anyámról nincs hírünk. Nem tudjuk, hogy hová ment – mondja egy kongói lány, Esta Janine Kaiti. Lövöldözés volt mindenfelé. Anyám felébresztett, és azt mondta, hogy mennünk kell. Amikor megérkeztünk a Masisi központba, már rengetegen voltak ott. A központban egyszercsak elvesztettem szem elől az anyámat – teszi hozzá.

- Amikor ezek az emberek otthon találnak téged, mindenedet elveszik. És ha nincs szerencséd, akkor késekkel jönnek, és feldarabolják a testedet – magyarázza Antoine Mbabazi.

Antoine története hasonlít Estáéhoz, és több tízezer gyerek történetéhez Észak-Kivuban, a Kongói Demokratikus Köztársaság tartományában, ahol a 20 éve tartó konfliktus újra fellángolt.

Antoine-nak és Estának el kellett hagynia az otthonát, csakúgy, mint 750 ezer embernek a tartományban. A kalingai táborban élnek, a Masisi térségben. A háború tavaly októberben arra kényszerítette őket, hogy elmeneküljenek. Mindenüket elveszítették, idén viszont újra iskolába járnak, az Európai Unió gyermek- és békeprogramjának, illetve a Norvég Menekülttanácsnak köszönhetően. A tanács azon dolgozik, hogy a menekültek gyerekei újra tanulhassanak, és biztonságban legyenek a fegyveres csoportok uralta térségben.

A gyerekek gyakran válnak fegyveres csoportok célpontjaivá. A fő veszély az, hogy közvetlenül besorozzák őket bizonyos fegyveres csoportokba, de az is előfordul, hogy házimunkákat végeztetnek velük. Néha katonai feladatokat is adnak nekik. A lányokat az a veszély is fenyegeti, hogy szexrabszolgák lesznek.

- Kiskereskedő voltam, és azt mondtam magamnak: apám és anyám is meghalt, egész életemben kiskereskedőként kellene folytatnom? Amikor láttam, hogy a többiek iskolába járnak, én is elmentem beiratkozni – meséli Esta.

- Két évig nem tanultam, mert apámnak és anyámnak nem volt pénzük. Ez idő alatt tüzifát gyűjtöttem, eladtam, és a pénzt a családunknak adtam. Az élet igazán kemény lett számomra – folytatja Antoine.

A neemai általános iskolát, ahová Esta és Antoine jár, tavaly milicisták felgyújtották, idén februárban újjáépítették, az Európai Unió Nobel-békedíjából származó pénzből. Több mint 500 iskolát rongáltak meg, vagy romboltak le a múlt évben. Neemában ma már hatszáznál is több gyerek tanul. A Norvég Menekülttanácsnak sikerült több mint 400 olyan gyereket is beiskoláznia, aki még soha nem járt órára. Felzárkóztató foglalkozásokat tartanak, a leginkább rászorulóknak pedig kifizetik a tandíjat is.

Már az is változást hozhat, ha a gyerekek biztonságos helyen játszhatnak. A Lushebere gyermekközpontban kétezer gyereknek tartanak foglalkozásokat. De ez csak csepp a tengerben. A táborokban élő menekültgyerekek kevesebb mint 40 százaléka kerül be az oktatási rendszerbe. A szülők egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy mindegyik gyereküket iskolába járassák.