Svédországnak sikerült viszonylag sértetlenül átvészelnie a gazdasági válságot, és a világ egyik legboldogabb helyének tartják. Ugyanakkor a fiatalok munkanélkülisége,a bevándorlás és az erősödő szélsőjobboldal aggodalomra ad okot. Erről is beszélünk vendégünkkel, Fredrik Reinfeldt svéd kormányfővel.
- Miniszterelnök úr, egyetért azzal, hogy egyre nagyobb a különbség a Svédországról alkotott képünk és a valóság között?
- Azt hiszem, sok ember követendő példának tartja azt, ami Svédországban történt. Egyre inkább reformirányultságú a gazdaság, amely mások számára is példaként szolgál. Ha megnézik a mai Svédországot, látják, hogy magasabb növekedésre voltunk képesek, mint sok más európai ország. Minket is érintett a pénzügyi válság, de korántsem annyira, mint más európai államokat.
- Szeretném idézni a Világgazdasági Fórum versenyképességi jelentését, amelyben ez áll: “Svédország az egyik legproduktívabb és versenyképesebb gazdaság a világon”. Közben azonban társadalmi gondjaik vannak, sok fiatalnak nincs munkája, minden negyedik munkanélküli. Felelősnek érzi-e magát ezért, az ön kormánya felelősséget vállal-e ezért a kudarcért?
- Igen, az üzleti életben nagyon versenyképesek vagyunk, de az oktatásban gyengültek az eredményeink az utóbbi húsz évben. Úgy vélem, hogy régen nem fordítottunk elég figyelmet arra, hogy milyen tudást szereztek az emberek az oktatási rendszerben, ezt most átalakítjuk.
- Mit gondol, mikor lesznek eredményei az intézkedéseiknek?
- Úgy vélem, máris vannak eredmények, ugyanakkor a gazdaságban növekedésre van szükség. A svéd gazdaság az előrejelzések szerint 2.5%-kal növekszik jövőre, ez az egyik legmagasabb szám az Európai Unióban. Ezt azonban el is kell érni. A munkaadók sokszor nem a fiatalokat választják az állások betöltésekor, ők a tökéletes alkalmazottat keresik, tapasztalt és képzett embereket. Őket könnyen el lehet helyezni a munkaerőpiacon. Mi a kiesőkön akarunk most segíteni, azokon, akiknek nincs tapasztalatuk. Ez magyarázat a fiatalok magas munkanélküliségére.
- Térjünk vissza a kép és a valóság viszonyára. Az a kép él bennünk, hogy Svédország igazságos és nagyon toleráns társadalom, de ez megkérdőjeleződött. Kívülről nézve, sokak számára sokkoló volt a bevándorlók lakta külvárosi zavargások látványa májusban. Hirtelen úgy tűnik, hogy a Svédország nagyon megosztott, ön is érzékeli nezt?
- Részben, de ez nem újdonság. A hetvenes évek óta beszélünk a külvárosi megosztottságról.
- A zavargások mértéke újdonság volt?
- Fiatalok csoportjait láttuk, olyanokét, akiknek nincs munkájuk, gyakran bűncselekményeket is elkövettek, kábítószerrel kereskedtek. Sokan az erőszakban hisznek, a többi emberrel, a rendőrökkel, a tűzoltókkal szembeni erőszakban. Ők önmagukban is problematikusak. De azt is látni kell, hogy a külvárosokban az emberek 95 százaléka azt mondta: ne romboljátok le a környékünket!
- Néhányan azt mondják, hogy a svéd modell a határaihoz ért. Nagy az etnikai keveredés, a bevándorlók aránya 15% körül van, és az emberek azt mondják, hogy az ország ezt már nem viseli el.
- Nem értek egyet ezzel. Azt hiszem, megmutattuk, hogy bevándorlók több nemzedéke jött Svédországba, és a nagyon érdekessé, etnikailag sokszínűvé tette a svéd társadalmat. Úgy vélem, ez a jövő útja. Az történt, hogy a 70-es évek óta új nemzedékek jöttek, de már nem olyan könnyen tudnak munkát találni. Ez azért van, mert egyre összetettebb a munkaerőpiac. Már nem olyan könnyű elhelyezkedni, mint régen. Sok menekültnek, azoknak, akik most érkeznek az országba, szinte semmilyen képzettségük nincs. De képesek vagyunk megoldani ezt. Növelni tudjuk az iskolákban a svédórák számát, mert szükségünk van rájuk. Elöregedő a társadalmunk, nem születik elegendő gyerek Svédországban, tehát szükség van bevándorlókra, hogy felemelkedjünk, és jóléti társadalmunkat fenntartsuk.
- Svédország kitűnt azzal, hogy azon kevés ország közé tartozott, ahol befogadták a szíriai menekülteket. Ez azonban azzal is járt, hogy erősödött a populizmus. Számolt Ön ezzel?
- Idén 7000-en érkeztek Szíriából. Sok szíriai származású ember élt már az országban, tehát sok most érkezőnek vannak rokonai Svédországban. Összehasonlítva más közösségekkel, a szíriaiak nagyon könnyen beilleszkedtek a svéd társadalomba, jó vállakozók, gyakran megtalálják helyüket a munkaerőpiacon. Természetesen vannak a svéd politikai rendszerben olyanok, akik azt mondják, hogy le kell zárni a határokat, és senkit nem kell beengedni. Úgy vélem, ezzel a véleményükkel kisebbségben vannak, a svéd emberek többsége azt vallja, hogy nyitottnak kell lennünk a bevándorlással szemben.
- Kisebbségben vannak, de ez egy növekvő kisebbség. A múltkori választásokon a Svéd Demokraták, a bevándorlás ellenes párt megduplázta szavazatainak számát. 5%-uk volt korábban, legutóbb 10%-ot kaptak. Ezt figyelembe kell vennie, amikor a bevándorlók helyzetéről beszél, nem?
- A közvélemény-kutatásokon megduplázták eredményüket, de ez nem ugyanaz, mint egy választási eredmény.
- De figyelembe kell vennie a felméréseket.
- Igen, de nem fogunk úgy tenni, mint Európa más részein. Nem használjuk a nyelvezetüket, és
nem adunk nekik teret. Elszigeteljük őket, és azt mondjuk: hiszünk a nyitott modellünkben. Egyezséget kötöttem a négypárti, jobbközép koalícióval és a Zöld Párttal, amely nyitott és liberális ebben a kérdésben, arról, hogy még több lehetőséget kell adni azoknak, akik dolgozni szeretnének Svédországban. Valószínűleg nekünk van a világon a legnyitottabb rendszerünk, ami a bevándorlók munkavállalását illeti, és működik. Egyre több szakképzetlen és szakképzett ember is érkezik a svéd munkaerőpiacra. Ez az adatokban is látszik, egyre magasab azoknak a dolgozóknak az aránya, akik nem Svédországban születtek.
- Ha a határon túlra tekintünk, Norvégiában a bevándorlás ellenes párt a szavazatok 16%át szerezte meg. Nem gondolja, hogy ez történik majd Svédországban is a jövő évi választásokon?
- Nem hiszek azokban a válaszokban, amelyeket ők javasolnak megoldásként. Nem szeretném követni az ő útjukat, úgy, ahogyan azt más országokban tették azzal, hogy elkezdték a retorikájukat használni. Én másvalamiben hiszek. A nyitott társadalom híve vagyok, abban hiszek, hogy különböző vallású emberek együtt tudnak élni, és működtetni tudjuk ezt a társadalmat.
- Vannak, akik szerint királycsinálók lehetnek a következő választáson, az ön koalíciója bukdácsol a felmérések szerint. Semmilyen körülmények közt nem tárgyalna a Svéd Demokratákkal?
- Elszigeteljük őket, hogy ne legyen befolyásuk. Csak egyetlen dologban érdekeltek: abban, hogy a bevándorlókat ostorozzák. Én nem hiszek az efféle politikai válaszokban.
- Néhányan azzal érvelnek, hogy ezzel még nagyobb teret kapnak, mert ha nem tárgyal velük, akkor az érveik szabad utat kapnak.
- Igen, de néhány országban, ahol ennek az ellenkezőjét tették, és tárgyaltak velük, politikai befolyást adtak nekik, ott is erősebbek lettek. Ez tehát inkább korunk idegességét tükrözi, amikor a változással szembesülünk és azzal, hogy ez nem csak a bevándorlókkal kapcsolatos. Ez Svédországban is így van, azt hiszik, hogy itt nincs jövő. És van egyfajta populizmus, azt mondják, hogy minden vezető csaló, és nem akarnak semmi jót kihozni az életből. Ezek azok az erők, amelyek összegyűjtik az elégedetlen embereket, azokat, akik nem szeretik Svédországot, nem szeretik a politikusokat.
- Bár Ön nem feltétlenül nézi a közvélemény-kutatásokat, amint mondtam, a koalíciója egyelőre nem áll túl fényesen. Az Ön nevét egyre gyakrabban emlegetik az Európai Bizottság lehetséges elnökeként. A választások 2014 májusában lesznek, érdekli ez a poszt?
- Nem, inkább azon fáradozom, hogy harmadszor is megnyerjük a választásokat, melyek jövő szeptemberben lesznek. Az előző ciklusban a felmérések szerint a koalíciónk 48 hónapból 44-ben hátrányban volt, ennek ellenére megnyertük a választásokat. Nem ugyanaz, amit egy felmérésben lát, és az, ami a választás napján történik.
- Tehát nem száll ringbe a bizottság elnöki tisztségéért. Nem szeretne az Európai Bizottság következő elnöke lenni?
- Nem, azt szeretném, hogy harmadszor is megnyerjük a választásokat szeptemberben, a kettőt nem lehet egyszerre.
- Ha megnézzük, hogy mi történik Európában, karcsúsították a kormányt Svédországban, modernizálták a társadalom működését. Ha az európai apparátust nézi, nem gondolja, hogy ideje volna, ha az EU elkezdené megvalósítani azt, amit javasol?
- Úgy vélem, Európának erősnek kell lennie ott, ahol szükségünk van Európára. De van tendencia a több bürokráciára, a centralizációra, arra, hogy még több döntést Büsszelben hozzanak meg. Ennek azonban nincs nagy támogatottsága Brüsszelen kívül, ha végignézünk Európán, és Svédországban is így van ez. Jó lenne, ha jobban összpontosítanánk a hatékonyságra és a modermizálásra, de megőrizve az erős Európát. Ez a kettő összeegyeztethető.
- Az önök előnyös helyzetéből szemlélve ideges, amikor azt látja, hogy a dél-európai országok esetleg a szükségesnél hosszabb idő alatt hajtanak végre lényeges reformokat?
- Voltam Dél-Európában, Portugáliában jártam tavasszal. Beszéltem dél-európai kollégáimmal. Tisztelem azokat az erőfeszítéseket, amelyeket tesznek. Figyelemmel kísérem a tiltakozásokat is.
- De csalódott emiatt?
- Úgy vélem, sok mindent megtettek. Spanyolországban is reformokat hajtottak végre, csökkentették a munkaerő-költséget, csakúgy, mint Görögországban. Olaszországban is gyorsulnak a reformok. A Letta-kormány azonban politikai szempontból nehéz helyzetben van. Tehát úgy vélem, sok mindent megtettek, de az továbbra is frusztráló Europában, hogy nem vagyunk eléggé versenyképesek, miközben a világgazdaság kezd magára találni.
- Ha a dolgok lassan javulnak, mondhatjuk, hogy a megszorítások sikeresek voltak? Egy friss felmérés szerint az európaiak többsége kudarcnak tartja azokat.
- Igen, mert úgy érzik, hogy az intézkedések hátrányosan érinették őket és a gazdaságukat.
- Egyetért Németország politikájával?
- Nagyon fontosnak tartom, hogy a közkiadásoknak rendben kell lenniük. Az államháztartás rendbe tétele mellett más tennivalók is vannak. Szerkezeti reformokra van szükség a versenyképesség növeléséhez, javítani kell a kutatás-fejlesztést, a munkaerőpiacot pedig rugalmassá kell tenni.
Szilárd meggyőződésem, hogy a megszorító intézkedések és munkaerőköltség-csökkentés kombinációja jelentik a jó módszert ahhoz, hogy fokozzuk a versenyképességet.
- És a görögök, akik szinte naponta tiltakoztak az utcán, egyetért álláspontjukkal?
- Teljes mértékben. Nagyon csalódottak, és ez már évek óta húzódik. Svédországban a 90-es évek elején volt egy komoly gazdasági visszaesés, és csaknem 10 évbe telt, mire talpra álltunk. Azt hiszem, ezt látjuk most Görögországban is. Tehát megértem a frusztrációjukat. Ők is sok reformot hajtottak végre, de adósságszintjük nagyon magas, ezért még mindig nagyon törékeny a helyzet Görögországban.
- Azt hiszem, a csalódottság a jó szó, ha Európa egészét tekintjük. Ha Nagy-Britanniát nézzük, a lehetséges népszavazást, mit gondol azokról az országokról, amelyek elutasítják az Európai Uniót?
- Ez már egy létező irány, attól, hogy egy állam uniós tag, még lehetnek külön nézetei. Nagy-Britannia és Svédország kívül áll az euróövezeten, márpedig az unió dinamizmusának nagy része abból a zónából származik. Mindketten úgy látjuk, hogy részben kívül állunk.
- De ez kissé drasztikusabb.
- Igen, és Svédországnak nagyon fontos, hogy Nagy-Britannia az Unióban maradjon. Ez egy hasonló ország, amely hisz a kereskedelemben, a nyitottságban, az EU bővítésében. Nagyon közel állnak a mi számos értékünkhöz. Úgy vélem, erős gazdaságukkal egyensúlyt képeznek Németország és Franciaország között, amit fontosnak tartok. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsem Nagy-Britannia Unióban maradását és David Cameron munkáját. Ő azt mondja, megmutatja a briteknek, hogy nyernek is az uniós tagsággal, ez nagyon fontos. Amikor nézem a brit médiában a vitákat, nagyon gyakran fenyegetésnek ábrázolják az Uniót, mintha a döntések máshol születnének.
- Ha a brit népszavazást vagy a szélsőjobb erősödését nézzük Európában, gondolja, hogy eljutunk egy ponthoz, ahol a demokrácia nem teljesít mindent, amit kellene?
- Talán túl nagyok a várakozásaink. Napjainkban nem várhatjuk el a politikusoktól, hogy oldják meg az összes problémát. Nem intézhetünk el mindent. Megfelelőnek kell lenniük az elvárásainknak, a politikai vezetőknek pedig hosszú távú bizalmat kellene építeniük az emberekkel. Ez lehetséges volt Svédországban és Észak-Európában, kevésbé látjuk ezt Európa déli részén. Nagyon nehéz visszaszerezni a bizalmat, ha elgyszer elvesztettük. Ha elvesztjük az emberek bizalmát, akkor egy újfajta dinamizmust látunk, a populizmus és a szélsőségesek megjelenését. Nem mondom, hogy aggódom emiatt, de túl gyakran hallom, hogy politikai vezetők azt mondják: “mindent megoldunk, nincsenek gondjaink”. Ez nem kormányzás. Azt kell mondani, hogy vannak problémáink, de csak részben tudjuk megoldani őket, együtt kell cselekednünk a társadalom többi részével.
- A vezetők egyre többet használják a közösségi oldalakat, láttam, hogy külügyminisztere nagyon aktív, csaknem negyedmillió követője van. Önnek nincs Twitter-fiókja. Miért?
- Így döntöttem. Valaki vagy nagyon alaposan használja a közösségi médiát és a Twittert, vagy pedig azt mondja: csak 24 órából áll egy nap, nagy a felelősségem, van magánéletem, egyensúlyt akarok tartani. Tehát én úgy döntöttem, hogy távol maradok, kihagyom ezt. Így is könnyű a svédeknek, hogy kövessék, amit hiszek és gondolok, mivel minden nap szerepelek a médiában. Tehát ez egy tudatos döntés volt a részemről, annak érdekében, hogy megóvjam a magánéletemet, és legyen néhány óra, amikor nem a munkával foglalkozom.
- Láttam a tévében egy nagyon vicces jelenetet, amelyet az Eurovíziós Dalfesztiválra készítettek. Ebben egy kormányülésen megfedik önt amiatt, hogy nem tette a csészéjét a mosogatógépbe, majd ön meghunyászkodva elnézést kér, és kitakarítja a mosogatógépet. Ez egy paródia, de azt jelzi, hogy Skandináviában a vezetők sokkal közvetlenebbek, olyanok, mint a többi ember. Mivel lepne meg minket a hétköznapi életében?
- Először is, ebben nagyon igaza van. Azt látjuk, hogy a vezetőink nem fölöttünk, hanem köztünk vannak. Ez nagyon fontos a svédeknek. Látni akarnak a mindennapi életben, ahogyan élelmiszert vásárolok, étterembe megyek, vagy ilyesmi. Nincs ebben semmi furcsa. A jelenet alapja az volt, hogy mániákusan szeretek takarítani. Híres vagyok erről. Tehát van valóságalapja a sketch-nek, ezért gondoltunk, hogy vicces lehet.