Mi köti össze az iráni írót, aki a nők életét kutatja, a brit gyerekkönyvszerzőt és az azerbajdzsáni írót, aki hazája kultúráját őrzi? A válasz: határokon átívelő történetek, amelyek könyvekben kontinenseket és kultúrákat kapcsolnak össze.
A középkori Azerbajdzsán költészetétől az olyan kortárs regényekig, amelyek különböző kontinenseken élő olvasókhoz jutnak el, Baku és az írott szó kapcsolata évszázados kulturális cserefolyamatokban gyökerezik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Napjainkban ez az irodalmi örökség új formában fejeződik ki, mivel Európából, Ázsiából és még távolabbról érkező írók, kiadók és olvasók immár tizenkettedik alkalommal gyűlnek össze az azerbajdzsáni fővárosban.
Az immár 12. alkalommal megrendezett bakui nemzetközi könyvvásáron 32 ország vett részt egy olyan eseményen, amely nem csupán az újonnan megjelent könyvek felfedezéséről szólt.
Lehetőséget kínált annak feltérképezésére, miként kapcsolja össze az irodalom a szíveket és az elméket a nyelveken, generációkon és földrajzi határokon át, azáltal, hogy gondolatokat és történeteket kever össze és oszt meg.
Olyan időszakban, amikor a technológia átalakítja, hogyan mesélünk, adunk ki és fogyasztunk történeteket, a vásár azt is vizsgálta, miként maradnak a könyvek jövőnk elválaszthatatlan és létfontosságú részei.
Ahol a történelem találkozik a modern szóval
Azerbajdzsán irodalmi hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza, és nagyban formálta őket az ország fekvése Európa és Ázsia találkozási pontján.
Kiemelt szerepet kap a 12. századi költő, Nizami Ganjavi.
A mai Azerbajdzsán területén született, és a perzsa nyelvű világ egyik legnagyobb hatású irodalmi alakjává vált, művei pedig az egész világon elterjedtek. Ma is világszerte ünneplik.
Évszázadokkal később az írók és költők között ott van Muhammad Fuzuli is, aki olyan gazdag irodalmi hagyományhoz járult hozzá, amely különböző nyelveken és kulturális hatásokon át fejlődött.
Ez az örökség történelmi, gazdag hátteret ad az ország modern viszonyának a nemzetközi irodalomhoz, ahol a fordítások, a kiadói együttműködések és az irodalmi fesztiválok segítik a történeteket abban, hogy a helyi határokon és a származási országokon messze túlmutató közönséghez jussanak el.
Az iráni regényíró, Parinoush Saniee számára az irodalom eszközt kínál az egyének és az általuk lakott társadalmak közötti kapcsolatok feltérképezésére.
Nemzetközileg elismert regénye, a The Book of Fate egy iráni nő életét követi nyomon személyes és politikai változások évtizedein át, vizsgálva az identitás, a család, az oktatás és a nőkre nehezedő elvárások témáját.
Saniee elmondta, hogy kezdetben úgy vélte, műve csak a régióban talál visszhangra, ám hamar meglepte a világszintű reakció.
„A könyvem első fordítása olasz nyelvre készült” – idézte fel Saniee.
„Amikor láttam ezt a fogadtatást, és különböző helyekről érkező újságírók jöttek el, megkérdeztem tőlük, mi volt önöknek érdekes a könyvben. Azt mondták, hogy közel áll hozzájuk. Nekik is voltak ilyen tapasztalataik. Nagyon átélhető volt.”
Bár írása az iráni társadalomban gyökerezik, az általa felvetett kérdések messze túl rezonálnak annak határain. Műveit számos nyelvre lefordították, és jól mutatják, hogy az irodalom miként adhat az olvasóknak betekintést olyan életekbe és tapasztalatokba, amelyek eltérnek a sajátjaiktól.
Ugyanezt a jelenséget figyelte meg akkor is, amikor a regény Norvégiában bestseller lett, ami bizonyítja, hogy a szenvedés és a kitartás univerzális témái zökkenőmentesen átvihetők különböző közegbe.
„Az emberi szenvedés, életmódok, ügyek és problémák összességében nagyon nagy hatással vannak az emberiségre, és mindannyian megértjük őket” – mondta Saniee. „Ezért nem számít, honnan származnak.”
A fiatalabb elmék megszólítása
A brit író, Darren Simpson ezzel párhuzamosan a fiatalabb olvasók képzeletén keresztül közelíti meg a történetmesélést.
Olyan regényeiről ismert, mint a Scavengers és a The Memory Thieves, amelyekben szokatlan világokat és szereplőket teremt, hogy a barátságot, a hovatartozást, az identitást és a felnövés kihívásait vizsgálja.
Simpson megismételte azt a gondolatot, hogy az emberi érzelmeknek köszönhetően a történetmesélés könnyedén lépi át a határokat, és megjegyezte, hogy a világ minden táján élő gyerekek ugyanazokat a dolgokat keresik egy történetben.
„Amikor azt látom, hogy különböző országokból érkező gyerekek ugyanúgy kapcsolódnak a történeteimhez, az azt üzeni nekem, hogy sok érzés, az emberek szükségletei és kapcsolódási vágya mennyire egyetemes természetű” – magyarázta Simpson.
Művei rávilágítanak a gyermekirodalom fontosságára egy olyan korban, amikor a fiatalok talán soha nem látott választékból válogathatnak digitális szórakozási lehetőségek közül, és a könyvek nem feltétlenül jelentik a legnépszerűbb opciót. Mégis kiemelte, hogy a vásáron tapasztalt helyi fogadtatás rendkívül inspiráló volt.
„Azerbajdzsánban mély benyomást tett rám, mennyi szenvedély van itt a fiatal olvasókban” – tette hozzá.
A helyi hangok támogatása
A nemzetközi kínálat mellett a vásár azokat a helyi alkotókat is ünnepli, akik hozzájárultak Azerbajdzsán kortárs irodalmi identitásának kialakításához.
Egyikük Reyhan Yusifgizi, az azerbajdzsáni gyermek-tudományos-fantasztikus irodalom meghatározó alakja, aki egyedi informatikai akadémiai hátterét is beépíti írásaiba.
Amikor arról beszélt, miként lehet olvasási szokásokat kialakítani a digitális korban, Yusifgizi elmondta, hogy a gyermek érdeklődésének növelése kétlépcsős megközelítést igényel.
„Először is, ez az írótól függ” – jegyezte meg Yusifgizi. „Jól kell írnia, korszerű módon kell írnia. Egyszerű nyelvezettel kell felkeltenie a gyermek érdeklődését.”
Hangsúlyozta azonban, hogy a második tényező gyakran a legmeghatározóbb.
„A szülő közvetlenül hat a gyermekre. A szülő áll az író, a könyv és a gyermek között” – mondta. „Mindenekelőtt a szülőnek kell ezt saját tapasztalatával, saját példájával megmutatnia. Olvasnia kell.”
Az azerbajdzsáni író és publicista, Elmira Akhundova arról elmélkedett, milyen mély érzelmi súlyt hordoznak a fizikai könyvek az illanó digitális hírekkel szemben. Számára az irodalom végső célja a béke és a multikulturalizmus előmozdítása.
„Mi van a legnehezebb, legszomorúbb könyv végén? A fény” – mondta Akhundova.
„Ez egy felhívás a toleranciára. Meg kell hallanunk ezeket a humanista hívásokat, és át kell adnunk őket fiatal nemzedékünknek” – mondta az Euronewsnak.
Arra ösztönözte a következő generációt, hogy ne elégedjen meg a könnyű szórakozással, hanem keresse a komplex, filozofikus történeteket, és megjegyezte, hogy minden történetnek végső soron a remény felé kell vezetnie az olvasót.
„Egy könyvnek feltétlenül a humanizmus felé kell irányulnia” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy a könyvnek bármi történjék, »az utca napos oldalán kell lennie«.
Az írott szó jövője
Köztudott, hogy a könyvek és olvasóik kapcsolata változóban van.
A digitális kiadás, a hangoskönyvek és a történetmesélés új formái átalakítják az irodalmi környezetet, ám a technológiai fejlődés nem teljesen váltja fel a hagyományos, fizikai könyveket, hanem előnyöket is hoz.
A könyvek ma már villámgyorsan utazhatnak. Egy gombnyomás egy másik univerzumba repíthet bennünket, és talán épp ez teszi a nemzetközi irodalmi találkozókat ma még relevánsabbá.
A könyves standokon túl az írók úgy döntenek, hogy kilépnek az íróasztal mellől, és személyesen folytatják ezeket a fontos beszélgetéseket, amelyeket a történetmesélés iránti szeretet hoz össze.
És hol lenne jobb hely ezeknek a beszélgetéseknek, mint a Kelet és Nyugat közötti kapuban?