Nemrég új irodalmi díjat alapítottak, amely a mesterséges intelligenciával közösen írt műveket ismeri el. Időzítése finoman szólva problematikus.
Franciaországban ezen a héten új díjat hirdettek az MI-vel írt könyveknek, és aligha jöhetett volna rosszabbkor.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Prix Pascal de Littérature IA hetek óta tartó vita után született meg, amelyet az váltott ki, hogy több irodalmi díj, köztük Franciaország legrangosabb irodalmi elismerése, a Prix Goncourt döntősei mesterséges intelligenciát használtak.
Szeptember óta a francia irodalmi világot megrázta a Thélyson Orélien-ügy, amelyet a kanadai-haiti szerző „C’était ça ou mourir” című regényében a mesterséges intelligencia kiterjedt használatáról szóló vádak robbantottak ki.
Tegnap Orélien kanadai kiadója, megerősítette, hogy a könyv megírásához valóban igénybe vették az MI-t, és megszakította vele az együttműködést. Orélien továbbra is tagadja a vádakat, és a Libération újságírójának, Rachid Laïreche-nek azt mondta, hogy történelmi kutatásaihoz külső forrásokra támaszkodott.
„Azt mondtam, hogy én írtam a könyvet; nem arról van szó, hogy az MI írta volna” – hangsúlyozza. „Ahogy a nyelvi fordításnál is eszközöket használ az ember, én is használtam eszközöket” – teszi hozzá, megjegyezve, hogy „semmire sem számított ebből”.
Most a Prix Pascal nyíltan ösztönzi a mesterséges intelligencia használatát, miközben honlapján (forrás: angol) ragaszkodik ahhoz, hogy a díj „nem technológiai verseny”.
„Az MI már jelen van az írói műhelymunkákban, a kéziratokban és a könyvesboltokban, gyakran észrevétlenül” – áll a honlapon. „A Pascal-díj hangosan felteszi a kérdést: mit tekintünk irodalmi műnek, amikor a szerző és a gép együtt dolgozik?”
A pályázóknak kéziratot kell benyújtaniuk, valamint egy technikai dossziét, amelyben részletezik az igénybe vett algoritmikus segítséget. Minden jelentősebb nyelvi modellt engedélyeznek, így a ChatGPT-t, a Claude-ot, a Geminit és a LLaMA-t is.
„Miközben mások egymásnak ellentmondó detekciós eszközökkel vadásznak az MI-re, a Prix Pascal arra kéri a szerzőket, hogy vallják be annak használatát: nincs térítés, nincsenek perek – az átláthatóság a vita és a kollektív intelligencia alapja” – fogalmaznak a díj szervezői.
„A díj mindenki előtt nyitva áll, aki franciául ír, a frankofón világ bármely pontján, állampolgárságtól és lakóhelytől függetlenül, kiadó nélkül is” – szögezték le alapítói, Philippe Rodriguez, Albin Serviant és Gilles Mentré – mindannyian technológiai vállalkozók. Rodriguez az Avolta felvásárlási és összeolvadási tanácsadó cég alapító partnere; Serviant korábban az LGBTQ+ magazin, a Têtu elnöke volt; Mentré pedig a Harvardon és a Paris 1 Panthéon-Sorbonne Egyetemen tanít.
„A zsűri olyan, eddig még meg nem jelent művet keres, amely hasznos vagy elgondolkodtató” – tették hozzá.
Tegnap meghirdették a pályázatot, és az „öt tekintélyes személyből álló zsűri” összetételét a hónap végén hozzák nyilvánosságra. A 2026-os díj nyertesét december közepén jelentik be. Pénzjutalom nem jár, ugyanakkor segítséget nyújtanak a publikáláshoz.
Mivel a francia jog sem nem szabályozza, sem nem tiltja a mesterséges intelligencia alkalmazását irodalmi művek megírására, a díj jogszerűnek tekinthető. Megjelenése azonban arra az időszakra esik, amikor a kreatív szakmák képviselői egyre hangosabban tiltakoznak az MI használata ellen, és szabályozást, illetve garanciákat követelnek.
Az új díjat Blaise Pascal francia matematikusról és filozófusról nevezték el; a Prix Pascal honlapja hangsúlyozza, hogy Pascal „az egyetlen nyugati gondolkodó, aki egyszerre volt a mechanikus eszközök úttörője és a nyelv mestere”.
A honlapon idézik egyik mondását is: „À mesure qu'on a plus d'esprit, on trouve qu'il y a plus d'hommes originaux” – nagyjából: „Minél több szellemi képessége van az embernek, annál inkább ráébred, milyen sok az eredeti személyiség.”
Vajon mekkora az esélye annak, hogy a „Gondolatok” szerzőjeként is ismert, világhírű polihisztor most a sírjában forog?