19. Animasyros Festival: a nagy animációs ünnep díjai

Tudósítás Sziroszról: Giorgos Mitropoulos

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az Animasyros, az animáció nagy ünnepe immár 19. egymást követő évben zajlott Ermoupoliban. Minden eddiginél gazdagabb programmal Görögország legnagyobb nemzetközi animációs fesztiválja, amely egyben Európa húsz vezető rendezvénye között szerepel, egy hét alatt (szeptember 21–27.) több mint 280 filmet vonultatott fel elismert és pályakezdő alkotóktól, 50 különböző országból.

A hét versenyprogramon (Nemzetközi, Diák, K.ID.S, AnimaPride, Nemzeti Verseny, TV & Commissioned Films és egészestés filmek) túl az idei rendezvényen különleges fókuszt kapott az ír animáció, tematikus program készült Ermoupoli 200 éves évfordulójára, oktatási workshopok, párhuzamos események és nemzetközi együttműködések szerepeltek a kínálatban, valamint a Market, amely mára a kelet-mediterrán animációs iparág egyik fontos referenciapontja.

Vassilis Karamitsanis, az Animasyros Nemzetközi Fesztivál elnöke az Euronewsnak beszélt arról, mit ért el eddig a rendezvény, és mi várható a jövő évi, jubileumi Animasyroson:

„Úgy gondolom, hogy az Animasyros azóta, hogy 18–19 éve jelen van, illetve a távoli 2008-as alapítása óta eltelt időben a mediterrán térség és Görögország legfontosabb animációs csomópontjává vált. Nagy hangsúlyt fektet a görög és európai tehetségek nemzetközi bemutatására, és célja az animáció területén megjelenő új technikák és technológiák láthatóvá tétele, amelyek véleményem szerint kulcsfontosságúak a fenntartható jövő szempontjából az audiovizuális iparág egészében, és különösen az európai animáció számára.”

„Ami a 2027-es évet illeti, amikor húsz év telik el a fesztivál alapítása óta, mindenekelőtt szeretnénk továbbra is fenntartható csomópontként szolgálni a görög és európai animáció számára. Másodsorban fontos, hogy folyamatosan meg tudjuk újítani magunkat, és egyre bővülő közönség érdeklődését keltsük fel. Harmadsorban pedig a nagy célunk, az új »gyermekünk« az Animasyros Espace.”

„Ez egy önálló épület Ermoupoli szívében, ahol közösségi funkciók is lesznek, hogy a helyi lakosságot is fogadni tudjuk. Nemcsak az audiovizuális szektorról fog szólni, hanem összességében a város és a sziget társadalmi életéről. Természetesen lesznek benne szobák is, hogy rezidenciaprogramokat és csereprogramokat szervezhessünk. Mindez az EEA Grants támogatásával valósul meg Norvégia, Izland és Liechtenstein részéről, amelyek donorországként segítik az épület helyreállítását és az új funkciók integrálását ebben a térben, az Animasyros Espace-ben.”

Az idei rendezvény egyik legfontosabb vendége a nemzetközileg elismert, többszörösen díjazott sound designer, Olivier Calvert volt. A montreali székhelyű kanadai alkotó, aki hosszú pályafutása során számos vezető rendezővel és intézménnyel dolgozott együtt, sok rangos produkció hangvilágát formálta meg, köztük az Oscar-díjas rövidfilmet, a The Girl Who Cried Pearls-t, és tagja volt Denis Villeneuve Arrival című filmje Oscar-díjas hangcsapatának is. A fesztivál keretében olyan masterclasst tartott, amely a hangot mint meghatározó narratív eszközt vizsgálta, és külön blokkban vetítették válogatott filmjeit is:

„A hangdizájn határozza meg egy film teljes hangzását, így az egész hangkörnyezettel lehet dolgozni. Lehet realista – madárhangok, a forgalom zaja, a tenger, a hullámok –, de működhet a tudatalatti szintjén is. Valódi feszültséget lehet teremteni egy jelenetben úgy, hogy újabb hangokat teszünk a zene és a beszéd alá, vagy éppen hangokat veszünk el. Így is létrehozható intenzitás. Ezért fontos, mert a hang az a szűrő, amelyen keresztül az ember a képet látja: megadja azt az érzelmi állapotot, amelyben erre a képre tekint. Van egy mondás, amelyet nagyon szeretek, és ez volt a workshopom alcíme is: »A kép a test, a hang pedig a lélek.«”

„Számomra a film teljes érzelmi töltése a hangban rejlik. A hangzás egésze számít, nemcsak a zene. Valamilyen módon minden hang zene, ezért mind hozzájárulnak a film érzelmi hatásához. Jelentős különbség van a játékfilmek és az animációk között: élő szereplős filmeknél elsősorban egy természetes környezet hangját hozzuk létre. Animációnál viszont minden mesterséges, teljesen új világ születik, akkor miért kellene a hangnak természetesnek, valódinak lennie? Egy animációs filmben nincs szükség arra, hogy a hangzás realista legyen. Így igen, létrehozhatunk egy teljesen másik, egyedi világot, egy új univerzumot, amelyet képek és hangok együtt felfedezésre kínálnak.”

„Néha nagyon korán bekapcsolódom a kreatív folyamatba, különösen azoknál a rendezőknél, akikkel már dolgoztam. Manapság már egészen az elején bevonnak, mert a hangot narratív eszközként használva együtt formálhatjuk a filmet. El lehet mesélni egy történetet pusztán képekből, és el lehet mesélni kizárólag hangok segítségével is. A kihívás az, hogy a képek és hangok együttműködéséből építsünk fel egy történetet. Ebben tudom segíteni a rendezőt. Olyan vagyok, mint egy művészeti vezető, csak a hangra specializálódva.”

„Merem vállalni a tanácsadó szerepét is a rendező mellett. Amint megbízást kapok egy filmre, azonnal elkezdünk az ötletekről beszélgetni, és együtt dolgozunk a zeneszerzővel. Én magam nem vagyok komponista, ezért mindig társul mellém valaki, aki a zenéért felel. Ez a hármas – rendező, zeneszerző és sound designer – rendkívül fontos. Számomra a filmzene, a soundtrack egységes egész: az egyik oldalon ott a zene, a másikon a hangeffektek, de minden együtt működik. Ezért a rendező, a zeneszerző és a hangtervező között szoros együttműködés alakul ki. Igen, nagy a szinergia a három szereplő között.”

Az idei fesztivált a Decorado című film görögországi premierje nyitotta meg, amelyet a Goya-díjas spanyol alkotó, Alberto Vásquez (Unicorn Wars, Birdboy: The Forgotten Children) rendezett, a Spanyolország Görögországi Nagykövetsége és a Cervantes Intézet támogatásával. A film, amely az idei annecy-i fesztiválon elnyerte a Paul Grimault-díjat, a Truman Show animációs változatára emlékeztet.

Egzisztencialista fekete komédia a modern élet abszurditásáról és arról a kontrollról, amelyet ránk próbálnak kényszeríteni, a rendező jellegzetes, makabrosan groteszk vizuális stílusával, amely az ártatlanságot és a sötét humort ötvözi a disztópikus mai valósággal. Ermoupoliban jelen volt José Luis Ágreda, a film kreatív igazgatója:

„A Decorado, amelyet itt az Animasyroson mutattunk be, egy parabola, sötét parabola a társadalmunkról és arról, hogyan érzi magát benne az egyes ember. A film azt is megmutatja, miként próbálja a társadalom – pontosabban a vállalatok – elemberteleníteni az embereket. A történet egy munkanélküli férfiról szól, aki mindent furcsának lát maga körül. Nem érzékeli valóságként, mert semmi nem kapcsolódik hozzá. Van benne humor és ezek a mókás állatfigurák, de amikor a néző belép a film világába, rájön, hogy disztópiáról van szó, egyre sötétebb univerzumról. És megérti, hogy mindez róla is szól, mert a mai világot tükrözi. Mi így próbáltuk rávenni a közönséget, hogy elgondolkodjon azon, mi történik ma körülöttünk.”

„Az általunk használt animációs stílus sokat merít a klasszikus Disney-rajzfilmekből, vagyis a klasszikus amerikai animációból. Ugyanakkor egy sajátos csavart adunk hozzá, hogy a nézők ne ismerjék fel első pillantásra, de érezzék, hogy valami nincs rendben. Mintha egy nagyon boldog világot látnánk, olyat, amilyet a társadalom próbál nekünk eladni, miközben belül valami rothad. Ezekkel a figurákkal és ezzel a környezettel dolgozunk, ám különös színeket, szokatlan színkombinációkat használunk. Így a végére a nézők úgy érzik: »Rendben, ez inkább rémálom, nem álom.«”

„Ami a főhőssel, Arnolddal történik, nagyon hasonlít ahhoz, amit a közösségi médiában élünk át. Az ember úgy érzi, hogy a figyelem középpontjában áll, hogy minden róla szól, valójában azonban nem így van: minden körülötte konstruált, hamis, nem valódi. Ezt az okozza, hogy olyan társadalomban élünk, amely a látszatot helyezi az előtérbe, nem pedig a lényeget. Ez az alapötlet a filmünk mögött: egy színpadon, egy díszletben játszunk szerepet, miközben nem vesszük észre, mi történik valójában körülöttünk. Nem látjuk, hogy minden mesterségesen van felépítve körülöttünk, így azt az illúziót kapjuk, hogy minden tökéletes. Ennek következménye, hogy nem foglalkozunk társadalmunk súlyos problémáival.”

Díjak

A 19. Animasyros Nemzetközi Versenyprogramjának nagydíját a „Please” című film nyerte el, amelyet Anna Mantzaris rendezett, míg a Görög Verseny szekció díját Konstantinos Demis kapta a „The Dog” című alkotásért.

A Diákversenyben a díjat a Gauze kapta, egy Palesztináról szóló film, amelyet a GOBELINS Paris iskola öt hallgatója készített: Noran Fikri Alezabi, Nicholas Arujah, Xinyue Ma, Yulin YUE és Xiaonan Zhou. A Televíziós és megrendelésre készülő filmek kategóriájában Eilidh Nicoll Saltwater című, brit filmje diadalmaskodott.

Az Animapride versenyprogramban LGBTQI+ tematikájú filmek szerepelnek, amelyek a kreativitást, a queer kifejezésmódot és az elfogadást állítják középpontba. A zsűri díját Aisha Boujilouli Eyeliner című alkotása kapta. A K.ID.S kategória első díját a The Eagle and the Kinglet című film nyerte el, amelyet Paul Jadoul rendezett Csehországban.

Az Animasyros 2026 közönségdíját Martin Lund „Unstoppable” című filmje nyerte el, egy felforgató hangulatú kaland, tele humorral és érzelemmel.