Egy rajnai családapa 2025 őszén csak rövid fémkeresős sétát tervezett egy wesselingi szántón, Köln közelében. A készülék jelzett, ő pedig egy római ezüstpénzt talált – és nem ez volt az egyetlen.
Valószínűleg élete legnagyobb felfedezését tette: az amatőr kincskereső, egy rajnai családapa azon a napon semmi különösre nem számított, amikor a fémdetektora hirtelen jelezni kezdett. Először egy római ezüstpénzt talált, majd újabbakat. Amikor már a tizenötödik darabnál tartott, és a detektor továbbra is folyamatosan jelzett, ráébredt: ez valami nagyobb dolog.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A régészek ezután olyan leletet tártak fel, amely minden várakozást felülmúlt: 934 római ezüstdénárt, összesen 3,1 kilogramm súlyban. A Landschaftsverband Rheinland (LVR) a kincset a Hadrianus császár uralkodása idejéből származó legnagyobb ismert érmeleletnek tartja a mai Németország területén. Világszerte állítólag csak négy ennél nagyobb római kincslelet ismert ebből az időszakból.
A lelőhely Köln városától délre fekszik, egy olyan térségben, amely a római császárkorban fontos szerepet játszott. A közelben fekvő Colonia Claudia Ara Agrippinensium, a mai Köln akkoriban a Rajna mentén jelentős politikai, katonai és gazdasági központ volt.
Vagyon, amelyet feltehetően nemzedékeken át adtak tovább
Különösen lenyűgöző az érmék időbeli kiterjedése. A legkorábbi darab Kr. e. 148-ból származik, vagyis a Római Köztársaság korából. A legfiatalabb érmét Kr. u. 124/125-ben verték. A kettő között több mint 270 év telt el. Amikor a kincset feltehetően a 2. század második negyedében elásták, a legrégebbi érme már több mint két és fél évszázados volt, és nyilvánvalóan még mindig érvényes fizetőeszköznek számított. A lelet azt is megmutatja, milyen hosszú ideig maradhattak a régebbi pénzek a római pénzforgalomban.
A kincs értékét ma pénzben csak nehezen lehet kifejezni. Néhány támpontot azonban egy római légionárius zsoldja ad: egy közkatona akkoriban évente mintegy 300 dénárt kapott, amelynek nagyjából felét ellátásra és felszerelésre visszatartották. Hasonló összeget félrerakni csaknem hat évig tartott volna, ha teljes rendelkezésre álló jövedelmét megtakarítja.
Miért nem ásta ki soha senki a kincset?
A régészek abból indulnak ki, hogy a pénzt szándékosan ásták el, biztonságos megőrzés céljából. Valószínű, hogy a tulajdonos meghalt, mielőtt bárkinek elmondhatta volna, hol rejtette el a kincset.
A feltárás módja legalább néhány támpontot ad: a pénzeket részben összefüggő földblokként szállították be a bonni LVR-Landesmuseums restaurátorműhelyébe. A röntgenfelvételek többek között egy kerámiaedény töredékeit és szalmaszerű maradványokat mutattak ki. Minden jel arra utal, hogy valaki egy szalmával kibélelt edényben helyezte el a pénzeket.
Valószínű, hogy a vagyon Kr. u. 100 körül gyűlt össze, ám csak néhány évtizeddel később, Hadrianus császár uralkodása idején ásták el.
Érdemes röviden felidézni azt a korszakot, amelyből a kincs származik: Hadrianus császár (Kr. u. 76–138) 117-től uralkodott a Római Birodalom felett egészen 62 éves korában bekövetkezett haláláig. A történetírók az úgynevezett „öt jó császár” egyikeként tekintik, uralkodása pedig a hatalmas birodalom határainak biztosítására és konszolidálására irányult. Hadrianus beutazta a birodalom nagy részét, utakat, templomokat és városokat építtetett vagy bővíttetett, és különösen a Britanniában emelt Hadrianus-fal révén vált ismertté, amely a római határt volt hivatott védeni az északi törzsekkel szemben.
Uralma azonban korántsem volt békés: 132 és 135 között felkelés robbant ki a római Júdea tartományban, amely a mai Izrael és a palesztin területek egy részét foglalta magába. Simon Bar Kochba vezetésével zsidó felkelők harcoltak a rómaiak ellen, a lázadást pedig Róma brutálisan leverte.
A rajnai férfi által felfedezett ezüstpénzek immár Észak-Rajna-Vesztfália tartomány tulajdonát képezik, a megtaláló pedig jutalomban részesül majd.
A pénzek egy részét most szeptemberben mutatták be először nyilvánosan Bonnban. A kincs 2027 márciusától a bonni LVR-LandesMuseums állandó régészeti kiállításán lesz látható.