„A természet minden színt megalkot”: a cég, amely kiváltaná a mérgező vegyi festékeket

A divatipar a bolygó egyik legszennyezőbb ágazata, aminek egyik fő oka a textíliák festése. Ez az eljárás óriási mennyiségű vizet, energiát és vegyszert használ fel, és tartós nyomot hagy a környezeten.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

„A szektor több mint 70, rendkívül mérgező vegyi anyagot használ a festési folyamat során” – mondja Orr Yarkoni, a Colorifix vezérigazgatója és társalapítója az Euronews Earthnek.

Hozzáteszi, hogy ez a szám nemcsak magukat a festékeket foglalja magában, hanem azokat a kiegészítő vegyszereket is, amelyek a színnek a szövethez való kötődését segítik. „Közülük több mint 30 visszanyerhetetlen, vagyis akármit tesz a vízzel a használatuk után, a vízben maradnak, így végül az óceánban kötnek ki.”

Yarkoni szerint az iparág szintetikus festékektől való függése egészen a 19. századig nyúlik vissza, amikor a gyártók elfordultak a természetes alternatíváktól.

„Az ipar olcsó, hatékony kémiai megoldásokra állt át, amelyek sajnos általánosságban az élővilágra, így az emberre nézve is igencsak mérgezőnek bizonyulnak” – mondja. Az ezekről a vegyi anyagokról való leválás lassan halad, elsősorban azért, mert hiányoznak a nagyipari léptékben is működőképes alternatívák.

Színt főznek, akárcsak a sört

A Colorifix megközelítése közvetlenül a természet saját pigmenttermelő módszereit veszi kölcsön, anélkül hogy ki kellene nyerni azokat növényekből vagy állatokból. „Mi azt az információt kölcsönözzük, hogy a pigment vagy a festékanyag hogyan keletkezik a természetben” – magyarázza Yarkoni az Euronews Earthnek.

A vállalat ezt a genetikai kódot baktériumokba ülteti be, amelyeket ezután fermentációs tartályokban tenyésztenek. „Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a sört készítik, de alkohol helyett mi a színt főzzük ki” – mondja.

Amikor a festéket „learatják”, a biológiai eredetű színezék – a szövethez való kötődést segítő biomasszával együtt – kiváltja a hagyományosan használt szintetikus vegyszereket a festési folyamatban.

Yarkoni szerint ez jelentős környezeti megtakarításokat eredményez; poliészter–pamut keverékanyagokra vonatkozó adataikat hozza példaként: „Biológiai eljárással több mint 77 százalékos víz-, 51 százalékos energia- és 31 százalékos kibocsátás-csökkenést érünk el.”

Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a természetes eredet önmagában nem jelenti azt, hogy egy termék biztonságos. „A természetes nem egyenlő azzal, hogy nem mérgező” – mondja, hozzátéve, hogy a Colorifix minden előállított festéket citotoxicitásra, bőrirritációra és allergén hatásra is tesztel, tehát jóval túlmennek a szintetikus festékekre vonatkozó szokásos vizsgálatokon.

„Nem akarjuk megismételni a múlt hibáit, amikor olyan megoldásokat erőltettek, amelyek elsőre jól néznek ki, de később súlyos problémákat okoznak.”

Kihívást jelentett az is, hogy a textilipar teljesítménykövetelményeinek megfelelő festékeket állítsanak elő. A színeknek ellen kell állniuk a napfény okozta fakulásnak, ki kell bírniuk a többszöri mosást, és nem dörzsölődhetnek át a bőrre.

„Több száz színt fejlesztettünk ki” – mondja Yarkoni, hozzátéve, hogy a Colorifix ma már teljes színskálát kínál a poliészterhez hasonló szintetikus szálakhoz, a pamut és más cellózalapú szövetek esetében pedig egyelőre szűkebb, de folyamatosan bővülő palettát.

A laborból az iparba

Yarkoni szerint a Colorifix túllépett a kutatási fázison, és technológiáját már kereskedelmi forgalomban is alkalmazzák, több nagy divatmárka is átvette a megoldást. A cég emellett elkezdte festékeit készre kevert koncentrátumként szállítani, így a gyártóknak nem kell saját fermentációs berendezést telepíteniük.

„Mostantól koncentrátumként hozzuk forgalomba ezeket a termékeket… ez azt jelenti, hogy a festőgépekben azonnal felhasználható formában tudjuk leszállítani őket, anélkül hogy a helyszínen bármilyen további feldolgozásra szükség lenne” – mondja.

Yarkoni szerint sokat segített a cég ismertségének növelésében, hogy a Colorifix bekerült az Earthshot-díj döntősei közé. „Ez valóban ráirányította a figyelmet a megoldásunkra, és tudatosabbá tette a márkákat és a gyártókat” – mondja. „Azóta a világ minden tájáról megkerestek minket.”

Előre tekintve Yarkoni úgy véli, hogy a petrokémiai anyagokat azokra az esetekre kellene fenntartani, ahol nincs természetes alternatíva, és nem szabadna olyan ágazatokban, például a divatiparban, széles körben alkalmazni őket: „A színezék az egyik legrosszabb dolog, amit kőolaj-alapú vegyipari anyagokból állíthatunk elő, hiszen a természet az összes létező színt megteremti – és a folyók mégis tiszták maradnak.”