„Ez nem csupán a gazdákat sújtó válság, hanem egy olyan krízis, amely lecsorog Európa legsebezhetőbb embereire is” – mondja Merel Laauwen kutató.
Tudósok szerint Európa aszályait egyre inkább az égető hőség, és nem az esőhiány okozza, a talajnedvesség pedig „gyorsabban tűnik el, mint ahogy eltűnne egy éghajlatváltozás nélküli világban”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Franciaország az elmúlt 50 év leggyengébb kukoricatermésére készül. Romániában több mint egymillió hektárnyi termés veszett oda. A kontinens folyóinak vízszintje olyan alacsony, hogy a hajózási útvonalak megszakadnak, az energiatermelés pedig egyre nagyobb nyomás alá kerül.
Egy új tanulmány szerint a jelenségnek nem pusztán az esőhiány az oka – hanem a hőség.
A World Weather Attribution (WWA) nemzetközi klímatudós-hálózat kutatása szerint a rekordot döntő nyári hőhullámok tovább súlyosbítják Európa-szerte az aszályt azzal, hogy a talajból gyorsabban párologtatják el a vizet, mint ahogy az pótolódni tudna.
12 európai ország tudósai elemezték a csapadéktrendeket, a mezőgazdasági aszályt (a talajnedvességet) és az úgynevezett „potenciális evapotranszspirációt” – ez az atmoszféra „szomjúságának”, vagyis a nedvesség elpárologtatására való képességének mérőszáma –, hogy meghatározzák, mekkora szerepet játszik az éghajlatváltozás az idei aszály kialakulásában.
Arra a következtetésre jutottak, hogy miközben a kontinens egészét tekintve a hosszú távú csapadéktrendek eltérnek egymástól, a szélsőséges hőség az, amely a korábban szokásos száraz időszakokat súlyos aszályokká változtatja.
Riasztó ütemben tűnik el a talajnedvesség
A tanulmány szerint Nyugat-Európában az éghajlatváltozás miatt az agrártalaj-aszályok ma már ötször nagyobb valószínűséggel fordulnak elő. Kelet-Európában, ahol a száraz időszak már hat hónapja tart, az ilyen aszályok valószínűsége tizenegyszeresére nőtt.
Nyugat-Európában nem maga az esőhiány bizonyult elsődlegesen az éghajlatváltozás következményének, a jelenség azonban a korábban ritka hőhullámokat tette jóval gyakoribbá, gyökeresen megváltoztatva, mennyire „szomjas” lett a légkör.
Ugyanaz a kevés csapadék, amely korábban csak enyhe, kezelhető száraz időszakot okozott volna, ma már komoly aszályhoz vezet – mert a plusz hő sokkal gyorsabban vonja ki a nedvességet a talajból, mint korábban.
Nyugat-Európában az olyan hőhullámok, amelyek képesek ilyen intenzív párolgási feltételeket előidézni, ma már mintegy 80-szor nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, mint egy éghajlatváltozás nélküli világban. Kelet-Európában körülbelül 40-szer valószínűbbek.
„Az extrém hőség válik az aszály elsődleges hajtóerejévé” Európában
„Európa éghajlata gyors ütemben változik” – mondja dr. Sarah Kew, a Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) klímatudósa. „Bár a csapadékmintázatok továbbra is vegyes képet mutatnak, eredményeink azt jelzik, hogy az extrém hőség válik az aszály elsődleges mozgatórugójává a kontinensünkön.
„Azt látjuk, hogy a talajainkból és folyóinkból a vízkészletek gyorsabban párolognak el, mint ahogy ez egy éghajlatváltozás nélküli világban történne, így a korábban kezelhető száraz időszakok súlyos aszályokká válnak.”
Dr. Dominik Schumacher, az ETH Zürich Légköri és Klímatudományi Intézetének munkatársa szerint ez a minta azt jelzi, hogy megváltozott, hogyan alakulnak ki a európai aszályok.
„Bár Európa nagy részén több téli csapadék hull, mostanra azt látjuk, hogy már tavasszal, még a nyár kezdete előtt szokatlan mértékben szárad ki a talaj” – mondja. „Ez a mi felelősségünk: ahogy emelkedik a hőmérséklet, a légkör szomjúsága gyorsan nő, és kiszívja a nedvességet a folyókból, tavakból, víztározókból és a talajból.
„Ez alapjaiban változtatja meg az európai aszályok kialakulását – egyre kevésbé a hiányzó csapadék, és egyre inkább a melegebb levegő az oka, amely megakadályozza, hogy az eső a talajban maradjon.”
Az élelmiszerárak és a kiszolgáltatott háztartások állnak a frontvonalban
A következmények már messze a gazdák földjein túl is érezhetők. A terméskiesés, az alacsony folyószintek és a terhelt energiarendszerek az alapvető háztartási cikkek árának emelkedésével fenyegetnek – ami leginkább az alacsony jövedelmű háztartásokat sújtja.
„Ez nem csak a gazdák válsága, hanem egy olyan krízis, amely végiggyűrűzik Európa leginkább kiszolgáltatott rétegein” – mondja Merel Laauwen, a holland Wageningeni Egyetem és Kutatóközpont munkatársa. „A termésveszteségek, az alacsony folyószintek és a vízhasználati korlátozások az olyan alapvető termékek, mint az élelmiszer és az energia árának emelkedésével fenyegetnek, ami a legalacsonyabb jövedelmű háztartásokat sújtja leginkább.
„Bár a tudomány azt jelzi, hogy a jövőben gyakoribb és intenzívebb aszályokra kell számítani, az EU még mindig nem teszi kötelezővé az aszálykezelési terveket, és az európai országok felkészültsége is rendkívül egyenetlen.”
Az aszály lehet az új norma a felmelegedő Európában
Ha az éghajlatot fűtő kibocsátásokat nem sikerül sürgősen visszafogni, Európában az aszályos körülmények gyorsan tovább romolhatnak.
„A legriasztóbb az, hogy ezek a körülmények már most, 1,4 Celsius-fokos felmelegedés mellett jelentkeznek” – mondja dr. Mariam Zachariah, az Imperial College London Környezeti Politika Központjának kutatója. „Ha a globális kibocsátások miatt a hőmérséklet a jelenlegi előrejelzések szerint 2,8 Celsius-fokra emelkedik, az ilyen intenzív párolgási viszonyok valószínűsége akár meg is duplázódhat, és az ilyen aszályok rendszeressé válnak.”
Arra figyelmeztet, hogy „perzselően forró, száraz nyarak” válnak Európában évről évre visszatérő jelenséggé, ha nem történik gyors cselekvés.
Simon Stiell, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) végrehajtó titkára szerint Európa egyre súlyosbodó aszályai „olyan vörös riasztást jelentenek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: bolygónk túlmelegszik, miközben az éghajlati válság rohamosan súlyosbodik”.
„Amíg az emberiség nem hagy fel azzal, hogy hatalmas mennyiségben éget szenet, olajat és gázt, ezek a kíméletlen, az éghajlatváltozás által hajtott aszályok csak még súlyosabbá válnak, és egyre nagyobb terhet rónak majd a háztartásokra és a teljes gazdaságokra” – figyelmeztet.
„A megoldások azonban ugyanilyen világosak: sokkal gyorsabban kell áttérni a megújuló energiára – amely ma már olcsóbb, mint a szennyező fosszilis tüzelőanyagok –, villamosítani kell a gazdaságokat, és a reziliencia erősítésébe kell beruházni, hogy a közösségek, a vállalkozások és a gazdaságok jobban védettek legyenek.”