Tíz évvel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséhez vezető népszavazást követően az Euronews tényellenőrző csapata megvizsgálta, hogy a kilépés- és a bennmaradás-párti ígéretek közül melyek teljesültek. Vagy éppen melyek nem.
Tíz év telt el a népszavazás óta, mely eredményének köszönhetőenb az Egyesült Királyság szűk többséggel az Európai Unióból való kilépés mellett döntött: 52 százalék szavazott a távozásra, 48 százalék pedig a bennmaradásra. A 2016. június 23-i voksolást hosszú, gyötrelmes tárgyalások és komoly politikai zűrzavar követte, mígnem az ország 2020 elején hivatalosan is kilépett az Unióból. A Brexitnek az országra gyakorolt hatásáról tengernyi, egymásnak ellentmondó állítás született, és születik manapság is. A gazdaságtól a bevándorláson, az ír határkérdésen és a biztonságon át mindmáig tart a vita arról, hogy jó döntés volt-e az Egyesült Királyság kiléptetése az EU-ból, de jegyezzük meg: a felmérések szerint a közvélemény többsége úgy véli, a Brexit maga a kudarc. Az Euronews tényellenőrző csapata felidézte a 2016-os kampány néhány legnagyobb vitapontját, és megvizsgálta, hogy ma mennyire aktuálisak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Brexit ártani fog az Egyesült Királyság gazdaságának
A bennmaradás mellett kampányolók azt mondták, hogy az EU-ból való kilépés komoly károkat okozna a brit gazdaságnak, elszegényítené az országot, és rosszabb helyzetbe hozná a lakosságot. 2016 májusában George Osborne akkori pénzügyminiszter azt mondta: „A kilépésre leadott szavazat azonnali és mély sokkot jelentene, és recesszióba taszítaná gazdaságunkat, sőt mintegy 500 ezerrel növelné a munkanélküliséget.”
„A GDP 3,6 százalékkal lenne alacsonyabb, a reálbérek átlagosan csökkennének, az infláció magasabb lenne, a font gyengülne, az ingatlanárak visszaesnének, az államháztartási hiány pedig nőne a bennmaradás esetéhez képest” – tette hozzá.
Egy évtizeddel később a kutatók és az állami intézmények többsége szerint mindez be is következett, még ha nem is hirtelen összeomlással, hanem fokozatosan. Az Office for Budget Responsibility (OBR) szerint az ország termelékenysége 4 százalékkal alacsonyabb; az EU-val folytatott brit export és import hosszú távon 15 százalékkal lesz alacsonyabb; az EU-n kívüli országokkal kötött új kereskedelmi megállapodások pedig érdemben nem befolyásolták a gazdaság teljesítményét.
„Úgy gondolom, ma már nem is nagyon kérdéses: a Brexit egyértelműen ártott a brit gazdaságnak, méghozzá nagyon súlyosan” – mondta a The Cube-nak Mark English, a European Movement UK szakpolitikai tanácsadója. „Ezt már sok Brexitet támogató is elismeri, bár szerintük ez egy olyan ár, ami megérte. Nem tudom, miért gondolják így.”
Jonathan Portes, a londoni King’s College közgazdaságtan- és közpolitika-professzora hasonló, bár valamivel kevésbé drámai véleményt fogalmazott meg. „A közgazdászok körében az volt a konszenzus, hogy a Brexit kárt fog okozni a brit gazdaságnak, és ez helyesnek bizonyult – mondta. – A kár mértékére különböző becslések születtek, de egyetértés van abban, hogy a hatás jelentős és tartós.”
A szakértők szerint volt néhány marginális előny is: az Egyesült Királyság például az EU előtt tudott szabadkereskedelmi megállapodást kötni Indiával, a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságával. Ezek a lépések azonban – ahogy az OBR is jelezte – nem gyakoroltak számottevő hatást a brit gazdaságra. Emellett fontos megjegyezni, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépését követően a világgazdaságot egymást követő válságok rázták meg, köztük a COVID–19 és Oroszország Ukrajna elleni háborúja.
Mindez megnehezíti, hogy a Brexit hatásait teljes egészében képesek legyenek megmagyarázni, a kutatók szerint a számok így is egyértelműen arra utalnak, hogy a Brexit rontotta a brit államkassza helyzetét. „Számos, különböző módszereket alkalmazó tanulmány készült, és úgy gondolom, mind ugyanabba az irányba mutat – mondta Portes. – A kár jelentős, bár a pontos számok eltérnek egymástól, és a bizonytalanságok miatt valószínűleg soha nem fogjuk teljes pontossággal tudni, mekkora is volt a Brexit hatása. Rendkívül összetett a kérdés. Nincs egy alternatív, párhuzamos világunk, ahol a Brexit nem történt meg De elég nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a Brexit számottevő gazdasági károkat okozott.”
A Brexit lehetővé teszi, hogy az Egyesült Királyság jelentősen visszafogja a bevándorlást
A bevándorlás a 2016-os kampány egyik fő ütközőpontja volt: a kilépéspártiak azt állították, hogy az EU-ból való távozás lehetővé teszi az Egyesült Királyság számára, hogy teljes mértékben ellenőrizze határait, és jelentősen csökkentse az országba érkező bevándorlók számát. „A választóknak újra és újra megígérték a választásokon, hogy a nettó bevándorlás tízezres nagyságrendre csökkenthető" – mondta akkoriban Boris Johnson és Michael Gove is.
Az EU-ból érkező bevándorlás valóban drámaian visszaesett, amint megszűnt a szabad mozgás, ugyanakkor az unión kívülről érkezők száma nőtt, és 2023-ban rekordmagas szinten járt. Az Oxfordi Egyetem Migration Observatory kutatóközpontja szerint az EU-s nettó bevándorlás 2022 óta negatív: 2025-ben 42 ezerrel többen hagyták el az országot, mint ahányan érkeztek, ami jelentős váltás a 2016-os népszavazást megelőző időszakhoz képest, amikor az EU-s állampolgárok adták a bevándorlás és a nettó bevándorlás többségét az Egyesült Királyságban.
A teljes brit nettó bevándorlás 944 ezer főt ért el a 2023 márciusával záruló évben, majd 2025-re 171 ezerre esett vissza, közelebb kerülve a Brexit utáni új bevándorlási rendszer bevezetése előtti szintekhez. Portes elmondta, hogy a brexitpárti kampányolók ígéretei – az európaiak szabad mozgásának megszüntetése, valamint egy új, képességeken és fizetési küszöbön alapuló rendszer bevezetése – végül teljesültek. Az a sugallat azonban, hogy ez jelentős bevándorláscsökkenéshez vezet majd, nem igazolódott. „Ez nem kizárólag a Brexit következménye volt, hiszen a legtöbb európai országban szintén jelentősen nőtt az EU-n kívüli bevándorlás a pandémia után – mondta. – De összességében az EU-n kívüli bevándorlás növekedése több mint ellensúlyozta az EU-s bevándorlás visszaesését, így amennyire ma látjuk, a Brexit inkább növelte, semmint csökkentette a bevándorlást.”
Portes szerint fontos, hogy a brit EU-pártiak ne tulajdonítsanak mindent a Brexitnek, de természetes volt, hogy az európaiak által hátrahagyott munkahelyeket nem EU-s bevándorlók töltik be. „Úgy gondolom, fontos, hogy az én oldalamon állók ne túlozzanak – mondta. – A bevándorlás növekedése nem a Brexit miatt következett be, hanem azért, mert menedéket kínáltunk Ukrajna, Hongkong és Szíria lakosainak, és mert akkoriban nagyon liberális rendszert vezettünk be az EU-n kívüli diákok számára is.”
„A tény azonban az, hogy az Egyesült Királyság – ahogy a világ minden tehetősebb országa – igényli és akarja is a bevándorlást, hogy betöltse az üres állásokat. Ha ezt a migrációt nem az EU-ból kapja, máshonnan fogja – tette hozzá English. – A Brexit biztosan nem csökkentette a bevándorlást, és valójában soha nem is volt rá esély, hogy ez történjen.”
Érdemes azt is felidézni, hogy az Egyesült Királyságnak – akárcsak minden más EU-tagországnak – a Brexit előtt is joga volt bizonyos feltételek mellett kitoloncolni még az uniós állampolgárokat is, noha a kilépéspárti kampányolók azt állították, hogy a szabad mozgás teljes, korlátlan hozzáférést biztosít Nagy Britanniához. Az EU szabad mozgásról szóló irányelve többször is kimondja, hogy a tagállamok eltávolíthatják azokat az uniós polgárokat, akik „indokolatlan terhet” jelentenek szociális ellátórendszerük számára.
A Brexit felszámolja a nehézkes uniós bürokráciát
A kilépéspártiak azzal érveltek, hogy az EU-ból való távozás után az Egyesült Királyságra nem vonatkoznának többé a korlátozó uniós szabályok, így megszabadulhatna a gúzsba kötő „brüsszeli bürokráciától”, míg a bennmaradás hívei szerint éppen az ellenkezője történne, és minden csak lassabbá válna. „Visszatérnénk a régi, rossz időkhöz, a véget nem érő bürokrácia korába” – mondta 2016 márciusában David Cameron akkori miniszterelnök, a bennmaradás pártján álló kampány egyik arca. Cameron azt jósolta, hogy az EU elhagyása arra kényszerítené a brit vállalkozásokat, hogy vámnyilatkozatokkal és mindenféle exportakadályokkal birkózzanak.
Az egységes uniós piac létrejötte előtt minden országnak megvoltak a maga szabályai, így azoknak a cégeknek, amelyek az egész kontinensen akartak kereskedni, valamennyi előírásnak meg kellett felelniük. Mark English rámutatott, hogy az Egyesült Királyság „pont a középpontjában volt” az egységes piac kidolgozásának, amely egyetlen szabályrendszerhez kötötte a vállalatokat, ezzel csökkentve a bürokráciát. „A Brexit elvette a brit vállalkozásoktól azt a lehetőséget, hogy az egységes piacon bürokrácia nélkül értékesítsenek a termékeiket, miközben az EU-n belüli cégeknek megvolt a lehetőségük – mondta, hozzátéve, hogy – így ők előnyben vannak a brit vállalkozásokkal szemben. Nem meglepő tehát, hogy az EU-ból való kilépés több, és nem kevesebb bürokráciát hozott.”
London nem tért el érdemben a Brüsszelben elfogadott szabályoktól, és megőrizte az uniós normákat, hogy elkerülje a vállalkozásokra nehezedő többlet-adminisztrációt, hiszen az EU továbbra is a legnagyobb kereskedelmi partnere. „A Brexit nem jelentette a hazai szabályozás tömeges felszámolását az Egyesült Királyságban – mondta English. – Ennek oka egyszerű: a brit közvélemény tudni akarja, hogy a megvásárolt termékek biztonságosak, és hogy a vállalkozásokat megfelelően szabályozzák.”
Portes szerint rövidtávon Cameron ítélte meg helyesen a helyzetet: a Brexit-tárgyalások és a kilépés végrehajtása idején érezhetően nőtt a közigazgatás terhelése és a szabályozással foglalkozó területek munkája. „Nem egyértelmű, hogy összességében óriási növekedés vagy csökkenés történt-e – mondta. – Ami viszont világos, hogy a Brexit következtében nem volt semmiféle nagy deregulatív fordulat, és a bürokrácia sem épült le látványosan. Valószínű, hogy ma több a szabály és több a bürokrata, mint a Brexit előtt, bár ez nagyobbrészt inkább az Egyesült Királyságot érintő szélesebb trendeknek tudható be, nem magának a Brexitnek.”
A Brexit kevésbé biztonságossá teszi az Egyesült Királyságot
Theresa May volt belügyminiszter, későbbi miniszterelnök (kezdetben ő felügyelte a Brexit folyamatát) azt mondta, hogy az Egyesült Királyságot nagyobb terrorkockázatnak teszi ki az EU-ból való kilépés. A kilépéspártiak ezt „félelemgerjesztő kampánynak” bélyegezték. „Belügyminiszterként az az álláspontom, hogy az Európai Unióban maradva nagyobb biztonságban leszünk a bűnözéssel és a terrorizmussal szemben” – mondta May 2016 áprilisában. May azért mondta ezt, mert az Egyesült Királyság a kilépéssel kiesett az EU számos rendszeréből, mint például a Schengeni Információs Rendszer, amely valós idejű riasztásokat tesz lehetővé a körözött személyekről és feltételezett terroristákról; vagy az Eurodac, az EU ujjlenyomat-adatbázisa, amellyel a szabálytalan határátlépéseket követik nyomon; illetve valamint az Europol és az Eurojust információs rendszereihez és stratégiai hírszerzési hálózataihoz való közvetlen hozzáférés.
A kutatók szerint mindez nem eredményezte, hogy az Egyesült Királyság kevésbé lenne biztonságos a kilépés után, de felesleges akadályokat gördített a határokon átnyúló bűnözés elleni fellépés elé. „Nem állítom, hogy a Brexit drámaian veszélyesebbé tette volna az Egyesült Királyságot a bűnözés és a terrorizmus szempontjából, de a hatása negatív – mondta English. – Ezek az adatbázisok mind segítenek azonosítani és elfogni a veszélyes személyeket, és legalább ennyire fontos, hogy az Egyesült Királyság már nem használhatja az európai elfogatóparancsot arra, hogy gyorsan visszahozza az Európába szökött bűnözőket.”
Portes szerint, hasonlóan a Brexit utáni kereskedelmi akadályokhoz, ez is megnehezítette az Egyesült Királyság és más európai országok közötti együttműködést. „Nyilvánvalóan nem segít, ugyanakkor nem gondolom, hogy emiatt valamilyen nagy, látványos, katasztrofális kudarc következett volna be – mondta Portes a The Cube-nak. – A gyakorlatban az együttműködés folytatódik, csak valamivel nehézkesebbé vált.”