A vám nem a darabszámra, hanem terméktípusokra vonatkozik. Vagyis ha egy csomagban 3 ugyanolyan termék van, arra 3 euró vám vonatkozik, de ha egy csomagban postáznak 3 féle terméktípusból 1-1 darabot, arra 9 euró a vám.
Az EU-ban mostantól drágább a Shein, a Temu vagy az Amazon webáruházakban vásárolni. Július 1. óta az Európai Bizottság ideiglenes, 3 eurós terméktípusonként kivetett vámot vezetett be az EU-n kívülről érkező, alacsony értékű csomagokra.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ennek felső határa 150 euró. A vám nem a darabszámra, hanem terméktípusokra vonatkozik. Vagyis ha egy csomagban 3 ugyanolyan termék van, arra 3 euró vám vonatkozik, de ha egy csomagban postáznak 3 féle terméktípusból 1-1 darabot, arra 9 euró a vám.
A Bizottság szerint a díj célja, hogy igazságosabb versenyfeltételeket teremtsen az európai vállalkozások számára, és hozzájáruljon az egyre növekvő számú kis értékű import vámkezelési költségeinek fedezéséhez. Az intézkedés 2028. július 1-jéig marad hatályban, amikor várhatóan az EU átfogó vámreformjának részeként váltják majd fel.
A bejelentés gyorsan vitát váltott ki az interneten, egyes felhasználók szerint végső soron a fogyasztók fognak többet fizetni.
Az Európai Bizottság az X-en közzétett bejegyzésben közölte, hogy a díjat az e-kereskedelmi platformokra vetik ki, nem közvetlenül a vásárlókra.
A Bizottság egyik szóvivője az Euronews tényellenőrző csapatának, a The Cube-nak azt is elmondta, hogy „az online vásárló fogyasztók jogilag nem felelősek a díj megfizetéséért”.
Hozzátette ugyanakkor, hogy a Bizottság „nem nyilatkozhat az eladók vagy a platformok nevében arról, miként fogják ezt a költséget elnyelni”.
Bár jogi szempontból ez helytálló, a gyakorlati hatás ettől még eltérő lehet.
A reform gyakorlati hatásai
A fogyasztóvédelmi szervezet, az Euroconsumers szakpolitikai munkatársa, Olivia Brown szerint a vállalkozások csak ritkán nyelik le teljes egészében a többletköltségeket.
Ehelyett gyakran legalább a többletkiadás egy részét áthárítják a fogyasztókra magasabb árak vagy plusz díjak formájában.
„A valóságban azt látjuk, hogy ha bárhol az ellátási láncban többletköltség jelenik meg, az nagyon ritkán tűnik el egyszerűen a vállalatok hasznában” – mondta Brown. „Gyakran végül a fogyasztók által fizetett árban jelenik meg.”
Az állítás ellenőrzésére az Amazonon rendeltünk egy, az EU-n kívülről érkező terméket belga kézbesítéssel. A fizetésnél a platform 3 eurós „importköltség” díjat számolt fel, amely az új uniós vámkezelési díjhoz kapcsolódik.
A díjat nem rendelésenként, hanem az egyes árutípusok után vetik ki, azok vámtarifa-besorolása alapján. Ez azt jelenti, hogy a teljes költség attól függ, mit vásárolnak.
Például ha egy vásárló két pólót, egy telefont és egy órát rendel, a 3 eurós díjat háromszor is felszámíthatják, mivel a termékek három különböző vámtarifa-kategóriába tartoznak. Így az importköltség összesen 9 euróra nő, az áfa tetejébe.
Korlátozott hatás
Néhány platform a hatás mérséklésére az EU-n belül már működő raktárakból szállítja ki a termékeket. Ezekben az esetekben a 3 eurós díj nem érvényes, mivel az áruk már nem közvetlenül az unión kívülről lépnek be az uniós vámterületre.
2025-ben az Amazon uniós áruházain keresztül megrendelt termékek 97 százaléka az EU-ból került feladásra, így ezeket nem érintené az új vámkezelési díj.
Az európai raktárak használata a platformok számára egyben módot kínál arra is, hogy elkerüljék az új, közvetlenül fogyasztóknak szóló importokra kivetett díjat. Ed Sander kínai technológiai elemző a The Cube-nak elmondta, hogy a Temuhoz hasonló vállalatok jóval a szabály életbe lépése előtt készültek a változásra.
„A Temu már jó ideje készül erre” – mondta Sander. „Már 2024 elején arra kezdte ösztönözni az eladókat, hogy az árukat európai raktárakban tárolják, a logisztikáért pedig ők vállaljanak felelősséget.”
„Nem minden kereskedő akart ebbe belemenni, mert leköti a tőkét, és készletkockázatot jelent, ha a termékek nem fogynak” – tette hozzá. „Ezért a Temu maga is elkezdte árut készletezni helyi raktárakban.”
Sander szerint a Temu célja az volt, hogy 2025 végére az Európában értékesített áruk mintegy 80 százaléka helyi raktárakban legyen tárolva.
„Ha az árukat helyi raktárakban tárolják, tengeri úton, nagy tételekben hozzák be őket, nem pedig egyenként, légi úton küldik közvetlenül a fogyasztóknak” – magyarázta. „Ez azt jelenti, hogy nagykereskedelmi értéken importálják őket, nem pedig az egyes csomagok kiskereskedelmi értékén, ami jelentősen csökkenti a közvetlen fogyasztói importtal járó költségeket.”
Sander szerint függetlenül attól, hogy jogilag ki felel a díj megfizetéséért, nagy valószínűséggel a fogyasztók viselik majd legalább a többletköltség egy részét.
„Végső soron a fogyasztók mindig fizetnek. Vagy közvetlenül ők fizetik meg az importdíjat, vagy az eladók építik be az extra költséget az áraikba” – fejtette ki. „Bizonyos esetekben a platformok megoszthatják a költséget saját maguk, a kereskedők és a fogyasztók között, de a fogyasztók akkor is legalább egy részét megfizetik.”