Eurostat: egyes uniós országokban heti nyolc órával többet dolgoznak; szakértők szerint kollektív béralku, részmunkaidő és gazdasági szerkezet hajtja a különbséget
Az Eurostat új adatai éles különbségeket tárnak fel a munkaidő terén Európában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az unió statisztikai hivatala legfrissebb, a tényleges ledolgozott munkaidőre vonatkozó adatai szerint az EU-ban az emberek átlagosan heti 35,9 órát dolgoznak. Az adat a 20–64 év közötti, főállásban foglalkoztatott teljes és részmunkaidős dolgozókat foglalja magában.
Az adatok az országok közötti jelentős különbségekre is rávilágítanak, és felvetik a kérdést, miért dolgoznak egyes európaiak jóval hosszabb munkaidőben, mint mások.
Balkáni országokban a leghosszabb a munkaidő
Az EU-n belül a tényleges heti munkaidő Hollandiában 31,9 órától Görögországban 39,6 óráig terjed. Ha az uniós tagjelölt országokat és az EFTA-tagokat is beleszámítjuk, a csúcsérték Törökországban 42,4 óra. Két másik tagjelölt ország szorosan követi: Bosznia-Hercegovina (40,9 óra) és Szerbia (40,6 óra).
Ezek az egyetlen országok, ahol az átlagos munkaidő meghaladja a heti 40 órát, vagyis egy ötnapos munkahétre vetítve napi nyolc óránál is többet jelent.
Görögország (39,6 óra), Észak-Macedónia (39,5 óra) és Bulgária (38,7 óra) következik. A leghosszabb munkahét rangsorát a balkáni országok uralják, Görögországot és Törökországot is gyakran a tágabb értelemben vett Balkán részének tekintik.
„Egyetlen országban sem a dolgozók választják meg a munkaidejüket: jellemzően egy normális munkaidőt dolgoznak le (utóbbit a munkaadók befolyásolják). Az alacsonyabb termelékenység magyarázatot adhat a fenti országok hosszabb munkaidejére, ahogy a munkavállalói érdekérvényesítő erő hiánya is” – mondta David Spencer, a Leedsi Egyetem professzora az Euronews Businessnek.
Jorge Cabrita, az Eurofound vezető kutatásmenedzsere szerint a munkaidő-szabályozási rendszerek közötti különbségek is segíthetnek megmagyarázni, miért rögzítenek egyes országok hosszabb munkaidőt, mint mások.
undefined
Hollandiában a legrövidebb a munkaidő
Hollandia emelkedik ki az európai rangsorból a legrövidebb átlagos munkahéttel: az emberek itt mindössze heti 31,9 órát dolgoznak.
Cabrita rámutatott, hogy Hollandiában a részmunkaidősök a teljes foglalkoztatás közel 43 százalékát adják, ami jóval magasabb arány, mint bármely más uniós tagállamban. Az országban az egyik legrövidebb a kollektív szerződésekben rögzített átlagos heti munkaidő is az EU-n belül.
„Hollandiában elterjedtebbé vált a részmunkaidős foglalkoztatás, ami lefelé húzta az átlagos munkahét hosszát; ugyanakkor a teljes munkaidőben dolgozók munkahét-hossza még mindig közelebb áll a 40 órához” – mondta Spencer az Euronews Businessnek.
Németország, Norvégia és Dánia egyaránt 33,9 órás átlagos heti munkaidővel követi Hollandiát, vagyis a hollandiai dolgozók hetente körülbelül két órával kevesebbet dolgoznak, mint a következő országokban élők.
Az átlagos munkaidő Ausztriában (34,0 óra), Belgiumban (34,3 óra) és Finnországban (34,7 óra) is heti 35 óra alatt marad. Ebben a hét országban egy ötnapos munkahétre vetítve az átlagos munkanap hossza nem éri el a napi hét órát.
undefined
Németországban kevesebbet dolgoznak, mint Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban
Németországban a legrövidebb a munkahét az EU négy legnagyobb gazdasága közül, heti 33,9 órával. A németországi dolgozók hetente 1,7 órával kevesebbet dolgoznak, mint a franciák (35,6 óra).
Spanyolország (36,3 óra) jegyzi a leghosszabb munkahétet a négy legnagyobb uniós gazdaság közül, Olaszország (36,1 óra) pedig szintén a 35,9 órás uniós átlag felett van. A különbség Németország és e két ország között meghaladja a heti két órát.
„A rövidebb munkaidő Németországban például részben a szakszervezetek erejét és a kollektív béralku pozitív hatását tükrözi” – mondta Spencer.
Más országokban az átlagos heti munkaidő Lengyelországban 38,7, Romániában 38,2, Csehországban 37,5, Magyarországon 37,4, Svájcban 35,9, Svédországban 35,4, Írországban pedig 35,1 óra.
Miért tér el ennyire a munkaidő hossza?
Általánosságban az észak- és nyugat-európai országokban rövidebbek a munkahétek, mint kelet- és közép-európai társaikban.
Cabrita a munkaidő meghatározásának rendszereit, a foglalkoztatási struktúrát és a tágabb gazdasági szerkezetet nevezte meg az országok közötti különbségek fő mozgatórugóinak.
Szakszervezetek és kollektív alku szerepe
Cabrita szerint azokban az országokban, ahol a szakszervezeteknek és a kollektív tárgyalásoknak nagyobb szerepük van a munkaidő-korlátok meghatározásában, általában rövidebb a tényleges ledolgozott munkaidő.
Hozzátette, hogy az erősebb kollektív alku kevesebb túlórával és a munkaügyi szabályok jobb betartásával is összefügg.
Részmunkaidő és önfoglalkoztatás hatása
A foglalkoztatási szerkezet – vagyis hogy a dolgozók hogyan oszlanak meg a különböző foglalkozások, ágazatok, foglalkoztatási státuszok és szerződéstípusok között – szintén fontos szerepet játszik.
Cabrita rámutatott, hogy minél nagyobb a részmunkaidős foglalkoztatás aránya, annál rövidebb az átlagos munkaidő.
Az önfoglalkoztatók, akik általában nagyobb autonómiával rendelkeznek a munkarendjük felett, hosszabb órákat dolgoznak, mint az alkalmazottak, különösen, ha másokat is foglalkoztatnak.
A gazdasági szerkezet is számít. Az egyes szektorok súlya a gazdaságon belül befolyásolhatja az átlagos munkaidőt, mivel egyes ágazatokban jellemzően hosszabb munkarendet követelnek meg, mint mások.
Ágazatonként jelentősen eltér a munkaidő
A szakképzett mezőgazdasági, erdészeti és halászati munkavállalók dobják a leghosszabb munkahétet az EU-ban, heti 42 órával, őket a vezetők (40,6 óra) és a fegyveres erőknél dolgozók (39,4 óra) követik.
A skála másik végén az egyszerű foglalkozásokban dolgozók munkahete a legrövidebb, átlagosan 31,8 óra, őket az adminisztratív, irodai támogató munkakörökben dolgozók (34,0 óra), valamint a szolgáltatási és értékesítési munkakörökben dolgozók (34,5 óra) követik.