Az Euronews Business az OECD 2026-os jelentése alapján vizsgálja az európai éves bruttó átlagbéreket. Az adatok jelentős különbségeket mutatnak, nominálisan és vásárlóerőben is.
2025-ben Európában jelentősek az átlagbérek közötti különbségek. Ha azonban a vásárlóerőt is figyelembe vesszük, a szakadék szűkül, bár a kontinens legjobban és legrosszabbul fizető országai közötti különbség továbbra is jelentős marad.
Mely országok fizetnek a legtöbbet? Hol a legmagasabbak és hol a legalacsonyabbak a bérek Európában? És hogyan változtatja meg a képet a vásárlóerő?
Az OECD Taxing Wages 2026 című jelentése szerint az éves bruttó átlagbér Törökországban 18 590 eurótól Svájcban 107 487 euróig terjed. Az adatok 27 európai országra vonatkoznak, amelyek közül 22 uniós tagállam.
Svájc az egyetlen ország, ahol a bruttó átlagbér meghaladja a 100 000 eurót.
Izland 85 950 euróval a második, Luxemburg pedig 77 844 euróval vezeti az EU-s rangsort, összesítésben pedig a harmadik helyen áll.
Dániában (71 961 euró) és Hollandiában (69 028 euró) zárul az első ötös mezőny, Norvégia 68 420 euróval szorosan mögöttük következik.
Európa öt legnagyobb gazdasága közül Németország vezet 66 700 euróval, szorosan követi az Egyesült Királyság 65 340 euróval. A másik három nagy gazdaság ettől jóval elmarad.
Franciaországban 45 964, Olaszországban 36 594, Spanyolországban 32 678 euró az átlagbér. Németországban és az Egyesült Királyságban az átlagkereset több mint kétszerese a spanyol szintnek.
Ausztriában (63 054 euró), Belgiumban (62 348 euró), Írországban (60 258 euró), Finnországban (55 462 euró) és Svédországban (50 338 euró) az átlagbérek az említett két csoport között helyezkednek el, mindegyik meghaladja az évi 50 000 eurót.
Kilenc uniós ország marad a 30 000 eurós küszöb alatt
Az EU-n belül Szlovákiában a legalacsonyabb az éves átlagbér, 19 590 euró. A listán szereplő 22 uniós tagállam közül kilencben 30 000 euró alatt marad az átlagkereset.
Magyarországon (21 257 euró), Lettországban (21 321 euró), Csehországban (23 685 euró), Portugáliában (24 254 euró) és Lengyelországban (24 490 euró) egyaránt 25 000 euró alatt alakul az éves bruttó átlagbér. Észtország (25 603 euró), Görögország (26 563 euró) és Litvánia (28 474 euró) ugyan meghaladja ezt a szintet, de továbbra is 30 000 euró alatt marad.
Nominális értelemben az észak- és nyugat-európai országok dominálják a rangsor élmezőnyét, míg Dél- és Kelet-Európa az alsóbb régiókban tömörül.
Mi áll a bérek közötti országos különbségek mögött?
Az Euronews Businessnek nyilatkozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szakértői szerint az európai bérek közötti különbségeket elsősorban három tényező magyarázza: a termelékenység és a gazdasági szerkezet, a munkaerőpiaci intézmények, valamint a megélhetési költségek.
A magas hozzáadott értéket előállító ágazatokkal – például pénzügyekkel vagy technológiával – rendelkező országok általában többet fizetnek, ahogy azok is, ahol erősek a szakszervezetek és a kollektív bértárgyalások. A magasabb árszintek szintén felfelé tolják a nominális béreket.
Vásárlóerő-paritáson számolva a bérollók szűkebbek Európában, mint nominális értéken.
A vásárlóerő-paritás (PPP) olyan átváltási árfolyamot jelent, amely kiküszöböli az egyes országok közötti árszintkülönbségeket, és így hasonlíthatóvá teszi a különböző valuták vásárlóerejét. Az itt közölt számok amerikai dollárban értendők, mivel euróalapú PPP-adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre.
PPP-értéken számolva az éves bruttó átlagbérek 38 118-ról 106 532-re terjednek: a skála alján Szlovákia, a tetején Svájc áll. Németország (93 985), Luxemburg (93 203) és Hollandia (92 905) egyaránt 90 000 fölött van, őket Dánia (88 454) és Norvégia (87 722) követi szorosan.
Európa öt legnagyobb gazdasága esetében a sorrend nem változik a nominális rangsorhoz képest, de a közöttük lévő távolság módosul. Az Egyesült Királyság 82 329, Franciaország 67 273, Olaszország 60 503, Spanyolország pedig 57 517 dollárnak megfelelő PPP-értéken áll.
PPP-rangsor nagy nyertesei: Törökország és Németország
A nominális és a PPP-rangsor összevetésekor Törökország lép elő a legnagyobbat: kilenc helyet ugrik előre, az utolsó helyről a 18.-ra. Németország szintén jelentősen javít, az előkelő 7. helyről a 2.-ra lép.
A legnagyobb visszaesést Izland könyvelheti el, amely a 2. helyről a 9.-re csúszik, valamint Észtország, amely a 20. pozícióból a 25.-re esik vissza.
Az átlagbér-becslések a teljes munkaidőben dolgozó, főként a közszférához kötődő ágazatokban foglalkoztatott munkavállalókra vonatkoznak. A gazdaság jelentős részét lefedik – a feldolgozóipart, az építőipart, a kereskedelmet, a szállítást, a pénzügyi szektort és más üzleti szolgáltatásokat is –, ugyanakkor nem tartalmazzák a mezőgazdaságot, a közigazgatást, az oktatást és az egészségügyet.
A személyi jövedelemadó kulcsai jelentősen eltérnek Európán belül, ami miatt a nettó bérek sok esetben jóval más képet mutatnak, mint a bruttó összegek.