Európában 20 év alatt több mint 39 000 emberkereskedelmi esetet regisztráltak. A háború és a kitelepítések, különösen Ukrajnában, tovább fokozzák a válságot, mivel az áldozatok kényszermunkával és szexuális kizsákmányolással szembesülnek.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) legfrissebb adatai szerint az elmúlt két évtizedben több mint 39 000 emberkereskedelmi esetet regisztráltak Európában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2002 és 2022 között az áldozatok 85%-a felnőtt volt, elsősorban 30 és 38 év közötti, míg 15%-a gyermek.
Globálisan az emberkereskedelem áldozatainak száma több mint 125 000 felnőttre és 30 000 gyermekre nőtt.
Az IOM szakértői úgy vélik, hogy a valós szám sokkal magasabb az aluljelentések és a felderítés hiányosságai miatt.
Európában az áldozatok főként kilenc különböző országból származtak, több mint 19 000 áldozat Ukrajnából, őket követi Moldova (10 464) és Fehéroroszország (4286).
"A háború mindig termékeny talajt teremt az emberiség elleni bűncselekmények elterjedéséhez" - írta Julia Sachenko emberkereskedelem-ellenes és gyermekvédelmi szakértő az Európa Tanács egyik ülését követő LinkedIn-bejegyzésében.
"A legfrissebb eredmények szerint legalább 13 személy tapasztalta meg az emberkereskedelmet az Ukrajnával szomszédos országokban a háborús időszak utolsó négy évében".
Az áldozatok több mint háromötödét nők tették ki, nagyjából kétszer annyian, mint a férfiak. Emellett 27 transznemű áldozatot is azonosítottak.
Az emberkereskedelem áldozatait szinte az összes európai országban azonosították, a legmagasabb arányt Ukrajnában (8413) és Moldovában (5866) regisztrálták.
Az áldozatok csaknem felét egy évig vagy annál rövidebb ideig, 35%-át pedig egy és két év közötti időtartamra hurcolták el.
Az áldozatok felét kényszermunkára kényszerítették, különösen az építőiparban (52%) és a mezőgazdaságban (29%).
Eközben 48%-ukat szexuális kizsákmányolásnak vetették alá, többségüket prostitúcióra kényszerítették. Az áldozatokat pornográfia előállítására is kényszerítették.
Az emberkereskedők elsősorban pszichológiai, fizikai és szexuális bántalmazást alkalmaztak az áldozatok ellenőrzésére.
Az áldozatok pénzhez jutásának korlátozása, a mozgásszabadságuk korlátozása és a szükséges orvosi ellátás megtagadása szintén gyakori taktika a kontroll fenntartása érdekében.
Az elkövetőknek csupán 10%-a volt az áldozat barátja, a túlnyomó többség nem állt közel hozzájuk.
Az IOM adatai szerint a legmagasabb elkövetők aránya a munkaerő-közvetítők, a vállalkozók, a hivatalos munkaadók és az embercsempészek között volt.
Az intim partnerek aránya 1%, míg a családtagoké 2% volt.