Csaknem háromezer sziget van a Szeto-beltengeren, melyet gyakran a japán Földközi-tengerként is emlegetnek. Fedezzük fel a Japan Life riporterével együtt a mesebeli térség kincseit!
Nagyjából háromezer sziget van a Szeto-beltengeren, melyet gyakran a japán Földközi-tengerként is emlegetnek. A Japan Life mostani adásában együtt fedeztük fel a térség kincseit, köztük Naoshimát, a művésszigetet.
Elsőként Itsukushimán kezdtünk, a sintó szentélyben.
Bár Miyajima bővelkedik templomokban és szentélyekben, a látogatók többsége az Itsukushima-szentély, annak is piros főkapuja, az ōtorii miatt érkezik a szigetre.
- Ezen a kapun túl egy szent helyre lépünk be. Mivel a tengerben áll, régen az emberek hajóval keltek át a kapun, az ōtorii-n, így közelítették meg a szentélyt – magyarázta Michinori Fukuda sintó pap.
Az egészen pontosan 1168-ben épült sintó szentély ma az UNESCO Világörökség része. Évszázadokon át egyszerű földi halandó nem is léphetett Miyajima földjére.
- Mivel az egész szigetet szentnek tartották, imádat övezte ezt a helyet. Így nem is lehetett itt élni, letelepedni, építkezni – mondta Michinori Fukuda.
Utunk következő állomása Onomichi, és a 60 kilométer hossszú átkelő, a Shimanami Kaidō. A hat sziget fölött átívelő átjáróról lélegzetelállító gyönyörű kilátás nyílik a Szeto-beltengerre és annak szigetvilágára. Az Onomichi Kerékpáros Szövetség hetente szervez ide biciklitúrákat. Egész Japánban ez a legizgalmasabb biciklis útvonal. Fenséges látvány, végeláthatlan kékség és építészeti csodák felett tekernek a szerencsések.
- Ez egy biciklis-paradisom – lelkendezett egyikük.
Az útvonal részét képezi a Tatara-híd is, a világ egyik leghosszabb,
támaszközű ferdekábeles hídja. A csaknem 1500 méter hoszú átkelőt tartó elegáns acélpilonok 200 méternél is magasabbra nyúlnak. Bizony, nem mindennapi érzés lehet áttekerni a szédítő magasságban lévő hídon!
- Amikor ráhajtok a Tatara-hídra, olyan érzésem van, mintha repülnék – mondta az egyik szerencsés bringás.
Szigettúránk további csodát tartogat számunkra. Észak felé vesszük az irányt, így jutunk el Naoshimára, a művészetek szigetére.Néhány évtizede ez a sziget még egy álmos kis halászközösség otthona volt. De ez már a múlt. Ma a kortárs művészet virágzik mindehol, ameddig csak a szem ellát.
Az apró szigeten egymást érik installációk, szobrok és múzeumok. Az ékszernek is beillő épületek közül több a világhírű építész, Tadao Ando keze munkáját dícséri.
- Figyelembe vettük a Beltenger földrajzát, és feltettük magunknak a kérdést, mi lenne a legmegfelelőbb dizájn ennek a vidéknek, ami teljesen beleilleszkedik az itteni környezetbe, a helybeliek életével harmonizálva. Azt akartuk, hogy az épületek beleolvadjonak a környezetbe, ne rontsonak rajta, ugyanakkor mégis kiemelkedjenek belőle – magyarázta a Fukutake Alapítvány művészeti mendzsere, Ryoji Kasahara.
A Chichu múzeum tökéletesen példázza mindezt. A “Chichu” szó annyit jelent: “a föld alatt”. Ezért épült a múzeum egy domb tetején, de a föld alatt.
A múzeumban olyan mesterművek rejtőznek, mint Claude Monet Tavirózsák sorozata.
- Amikor a Monet-sorozat számára kialakítottuk ezt a helyet, megpróbáltuk elképzelni, mi tenne maga a mester? A válasz magától értetődő volt: Monet úgy helyezte volna el a festményeit, hogy azokat természetes fény érje.
A szigeten kéz a kézben jár modern művészet és hagyományos életmód. Minderre garancia a művészek és a helyiek közötti egészen egyedülálló szövetség.
- A naoshimai gyermekek nagyszerűen kommunikálnak a művészekkel. Egy ilyen tapasztalat pedig nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy nagykorukban esetleg ők maguk is alkotóvá váljanak – mondta Yoko Horiguchi, a We Love Naoshima Szövetség elnöke.
- Utazásunk most véget ér – elrepültünk Nagano téli paradicsomába, és a Szeto-beltengerre, amely egyformán vonzza a biciklizés és a művészetek szerelmeseit.