Az EU MI-törvényére vállalatirányítási jelentéseikben hivatkozó cégeknek csaknem fele jogilag nem köteles betartani azt, de új kutatás szerint a szabályok az EU-n kívül is formálják a gyakorlatot.
Úgy tűnik, Brüsszel sokak által túlszabályozásnak érzékelt szabályalkotási buzgalma messze az EU-n kívülre is hullámokat vet.
Azoknak a vállalatoknak csaknem a fele, amelyek az Európai Unió Mesterségesintelligencia-törvényére (EU AI Act) hivatkoznak vállalatirányítási jelentéseikben, egyáltalán nem az EU-ban székel – derül ki egy új kutatásból. Ez arra utal, hogy Brüsszel már azelőtt globális mércét kezd szabni az MI-irányításnak, hogy a blokk legszigorúbb szabályai teljes mértékben életbe lépnének.
Az elemzés, amelyet a Thomson Reuters Foundation tett közzé az AI Company Data Initiative (AICDI) adatai alapján, világszerte 2 973 vállalattól gyűjtött több mint 100 000 adatpontot dolgoz fel.
A jelentés szerint azokra a cégekre, amelyek jelentéseikben hivatkoznak a törvényre, 47 százalékban az EU-n kívül van a székhelyük.
A jelentés mindezt az MI-irányításban jelentkező „Brussels Effect”-nek, azaz annak bizonyítékaként írja le, hogy az uniós szabályozás világszintű etalonná válik, leginkább a GDPR példája nyomán.
A megállapítások szerint a hatás „még nem általános, de már látható, jelentős, és ott összpontosul, ahol a piaci ösztönzők a legerősebbek az igazodásra”.
A törvény, amely 2026 augusztusától teljes mértékben alkalmazandó, az első átfogó, több ágazatra kiterjedő MI-jogszabály a maga nemében.
Hatálya az EU határain túlra is kiterjed: minden olyan szervezetre vonatkozik, amelynek MI-rendszereit az unióban használják, illetve amelynek MI-alkalmazásai az EU polgárait, vállalkozásait vagy közintézményeit érintik.
Évek óta készül
Magát a törvényt 2024 óta alkalmazzák, a kötelezettségek azonban nem egyszerre, hanem fokozatosan lépnek életbe.
A legkockázatosabb MI-felhasználások tilalma és az általános célú MI-modellekre vonatkozó átláthatósági szabályok 2025 decemberére már hatályban voltak. Kifejezetten a nagy kockázatú rendszerekre vonatkozó előírások – olyan területeken, mint a toborzás, a hitelezés vagy az egészségügy – válnak teljes körben kötelezővé 2026 augusztusában.
A GDPR-hoz hasonlóan ez az országokon átívelő hatály azt jelenti, hogy még az EU-n kívüli vállalatok is ugyanazokkal a kötelező előírásokkal szembesülnek. A legsúlyosabb jogsértésekért akár 35 millió eurós vagy a globális éves árbevétel 7 százalékának megfelelő bírság is kiszabható.
Mindezt azonban nem szabad összetéveszteni azzal, hogy a vállalatok tömegesen ismernék el az MI használatát, illetve rendelkeznének átfogó MI-használati keretrendszerrel.
Ágazattól függetlenül a vállalatoknak mindössze 13 százaléka rendelkezik bármilyen formális MI-irányítási keretrendszerrel, függetlenül attól, hogy megemlíti-e az uniós MI-törvényt.
A 13 százaléknyi cég közül, amelynek van ilyen keretrendszere, valamivel több mint a fele, 53 százalék hivatkozik kifejezetten az EU MI-törvényére. És azoknak a vállalatoknak, amelyek említik a törvényt, 47 százaléka az EU-n kívül székel.
Az élen a technológiai szektor
A törvénnyel kapcsolatos elköteleződés erősen attól függ, melyik ágazatban és hol működik egy cég.
Az információtechnológiai cégek önmagukban majdnem a 40 százalékát adják az összes, a törvényre hivatkozó nem uniós vállalatnak, a kommunikációs szolgáltatók és a pénzügyi szolgáltatók pedig együtt további 29 százalékot tesznek ki.
Regionálisan Észak-Amerika áll az élén: az ottani vállalatok a nem uniós elköteleződésnek valamivel 40 százalék alatti részét adják, elsősorban az Európában erős piaci jelenléttel rendelkező amerikai technológiai és egészségügyi cégeknek köszönhetően.
Az EU-n kívüli európai vállalatok – különösen az Egyesült Királyságban, Svájcban és Norvégiában működők – következnek mintegy 24 százalékkal, ami a blokkhoz fűződő szoros üzleti és szabályozási kapcsolatokat tükrözi.
Az ázsiai cégek körében nagyjából 28 százalékos az említési arány, elsősorban a globális MI-ellátási láncokba bekapcsolódott technológiai vállalatok körében.
Az Egyesült Államok különösen beszédes példa, tekintve hogy maga meglehetősen visszafogottan közelíti meg az MI-szabályozást.
Az USA-ban nincs átfogó szövetségi MI-törvény, az amerikai vállalatok mégis a törvényre hivatkozó nem uniós cégek 35 százalékát adják, ezzel messze a legnagyobb nemzeti csoportot képviselve.
Az Egyesült Államokon belül a hivatkozó cégek 53 százaléka az informatikai szektorból érkezik, és az adatbázisban szereplő amerikai IT-vállalatok közül minden ötödik említi a törvényt, ami országosan a legmagasabb arány az egyes ágazatok között.
A jelentés szerint olyan nagy amerikai technológiai cégek, mint a Microsoft, a Google, az OpenAI és az xAI önként igazodtak az EU MI-gyakorlatkódexének egyes elemeihez, elsősorban azért, hogy továbbra is hozzáférjenek az európai piachoz.
A jó mutatók mögötti hiányosságok
Azok a cégek, amelyek megemlítik a törvényt, általában jól teljesítenek az alapoknál: van világos MI-stratégiájuk, igazgatósági szintű felügyeletük, és átláthatóan kommunikálják, milyen adatokat használnak. A törvényre hivatkozó nem uniós vállalatok ezen a téren még az uniós cégeknél is jobban szerepelnek.
Munkaerő-képzésben viszont az uniós cégek járnak az élen: 49,4 százalékuk kínál átképzési vagy MI-ismereti programokat, szemben a nem uniós vállalatok 40,6 százalékával.
A stratégiai felügyelet azonban csak az egyik dolog. Egészen más kérdés az, hogy esetről esetre ellenőrizzék, mit is csinál valójában az MI. Világszerte a vállalatoknak mindössze 12,4 százaléka rendelkezik olyan szabállyal, amely előírja, hogy egy embernek át kell vizsgálnia az egyes MI-döntéseket, és még közülük is majdnem a fele nem dolgozta ki, ez a gyakorlatban miként működik.
Jogvédelmi ellenőrzés még ritkábban fordul elő: a cégeknek kevesebb mint egynegyede vizsgálja, hogy az MI-je veszélyeztetheti-e a munkavállalói jogokat, még azok körében is, amelyek a leginkább elkötelezettek a törvény iránt.
Ez a rész hamarosan sokkal nagyobb jelentőséget kap. 2026 augusztusától a nagy kockázatú MI-t alkalmazó cégeknek – a toborzásban, a hitelezésben vagy az egészségügyben – jogszabály írja majd elő, hogy bevezetés előtt elvégezzék ezt az ellenőrzést, és az eredményeket jelentsék a hatóságoknak.