Áttörés közelebb viszi a tudósokat a fúziós hajtóműhöz, amely a Nap energiatermelő folyamatait utánozza
Brit tudósok egy csoportja szerintük történelmi áttörést ért el: először sikerült plazmagyújtást létrehozniuk egy nukleáris fúziós rakétahajtóműben, ami hatalmas lépés afelé, hogy a Naprendszeren belüli, így a Marsra tartó utak is jóval gyorsabbá váljanak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Pulsar Fusion az áttörést az Amazon MARS konferenciájának élő közvetítésén jelentette be, amelyet ezen a héten Kaliforniában Jeff Bezos házigazdaként vezette; a cég vezérigazgatója, Richard Dinan „rendkívüli pillanatnak” nevezte az eseményt a vállalat számára.
A csapatnak sikerült plazmát létrehoznia – egy rendkívül forró, elektromosan töltött anyagállapotot, amelyet gyakran a negyedik halmazállapotként írnak le – az elektromos és mágneses mezők segítségével a kísérleti, korai prototípusnak számító „Sunbird” fúziós hajtóműrendszerben.
A Nagy-Britanniában, Bletchleyben található vállalati központban végrehajtott tesztet élőben közvetítették Kaliforniába, és korai demonstrációul szolgál arra, hogyan működhet majd egy jövőbeli, fúziós meghajtású űrhajómotor.
Mi az a magfúzió, és miért fontos?
Az Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (forrás: angol) meghatározása szerint a magfúzió „az a folyamat, amelynek során két könnyű atommag egyetlen, nehezebb maggá egyesül, miközben hatalmas mennyiségű energia szabadul fel”.
Lényegében ugyanúgy működik, mint az a folyamat, amely a Napot és a többi csillagot hajtja: atommagokat olvaszt össze, és ezzel óriási energiát szabadít fel.
Jóllehet a magfúzió elmélete már az 1920-as években megszületett, a fúziós reakciók földi létrehozása és szabályozása mindeddig rendkívül nehéznek bizonyult. Rendkívül magas hőmérsékleten a plazmát stabilan kell tartani. Mivel azonban a világűr rendkívül hideg és szinte tökéletes vákuumot kínál, a mérnökök szerint ideális közeg lehet a folyamat számára.
Ha sikerül megvalósítani a fúziós hajtóműveket, teljesítményük messze felülmúlhatja a mai rakétákét: a pályán használt hagyományos rendszereknél akár ezerszer nagyobb tolóerőt is leadhatnak, és lehetővé tehetik, hogy az űreszközök nagyjából 800 ezer kilométer/órás (500 ezer mérföld/órás) sebességet érjenek el.
Gyorsabb utak a Marsra
Ilyen sebességnél a Mars-missziók a ma hónapokig tartó utazások helyett akár néhány hétre rövidülhetnek.
A rövidebb utak nemcsak olcsóbbá és kivitelezhetőbbé tennék a küldetéseket, hanem mérsékelnék az űrhajósokat fenyegető fő egészségügyi kockázatokat is, például a sugárterhelést és a hosszan tartó mikrogravitáció hatásait.
„Mivel az űrgazdaság várakozások szerint 2035-re meghaladja az 1,8 ezermilliárd dollárt, a gyorsabb űrbeli szállítás nemcsak tudományos, hanem gazdasági cél is” – közölte a Pulsar Fusion a tesztet követően.
A vállalat most további teszteket tervez Sunbird rendszerével a teljesítmény javítása érdekében. A következő fejlesztések között erősebb szupravezető mágnesek szerepelnek, amelyekkel jobban lehet majd befogni és szabályozni a plazmát.