Januártól a demokraták irányítják az amerikai törvényhozást, de Donald Trump marad a főparancsnok. Továbbra is az asztalon hever a Pentagon 1500 milliárd dolláros költségvetése, Ukrajna, az Aranykupola rakétapajzs és az iráni háború folytatásának kérdése.
Az alkotmány értelmében a félidős választások bármilyen eredménye sem kérdőjelezi meg az elnöki mozgásteret a katonai kérdésekben. A britek elleni szabadságharc kivételes hatalmat adott a főparancsnok alá, és ez szemernyit sem változott két évszázad alatt. Az elnök rendeleteket és parancsokat továbbra is zavartalanul kiadhat, szabadon dönthet személyzeti kérdésekben, és semmi nem korlátozza az USA stratégiai terveinek megalkotásában. Erről a Kongresszusnak sem kell beszámolnia.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az igazi "kiszúrás" a demokratákkal szemben az lenne, ha az elnök még decemberben lecserélné a védelmi minisztert. A CBS News egy névtelen forrása szerint Ron DeSantis leköszönő floridai kormányzó neve is felmerült lehetséges utódként. Őt már 2024 decemberében is emlegették a Pentagon élére, amikor Hegseth szenátusi megerősítése még erősen bizonytalan volt.
Az elnöknek át kell ugrania egy magas akadályt, mégpedig a Capitol Hill költségvetési szándékait
Trump esetében ez azért kínos, mert a történelem valaha volt legmagasabb védelmi kiadásait indította be, de közben a kasszakulcs átkerült mások kezébe. A legtekintélyesebb amerikai katonai szaklapok egyike, a Breaking Defense szerint Pete Hegseth védelmi (háborús) miniszter várható beáldozása sem lesz elég a ketyegő óra megállításához. Sőt, ez csak a minimum, amit a demokraták elvárnak.
Az érem másik oldala azt mutatja, hogy nem lehet bármit és bármikor csak úgy leállítani - hatalmas pénzügyi szakadék keletkezhet
A hatalmi ágak egyensúlyának törvénye szerint a Kongresszus sem tehet meg bármit. Ezért a republikánusoknak a januári hatalomváltásig nagyjából öt törvényhozási hetük maradt arra, hogy a Pentagon terveiből minél többet elfogadtassanak. A "ketyegő óra" megfogalmazás ezért nem túlzó, mert a maradék idők rendkívül kevés ekkora tételek újratárgyalásához.
Donald Trump januártól is adhat parancsot a Pentagon tábornokainak, de amikor például a hadsereg új vadászgépeket rendelne, feltöltené a légvédelmi rakétakészleteit vagy pénzt kérne az iráni háború költségeire, a Fehér Háznak már a demokratákkal kell alkudoznia.
A jelenlegi felhatalmazás december 11-ig szól, és ha nincs költségvetési döntés, úgy a főszabály szerint a Pentagon az előző pénzügyi év kiadási ütemében működhet tovább. Eközben az új fegyverprogramok indítása és a tervezettnél nagyobb beszerzések külön felhatalmazásai csúszhatnak. Ha viszont december 11-ig sem az éves előirányzatokat, sem a hosszabbítást nem fogadják el, akkor hatalmas finanszírozási rés keletkezik.
A katonai műveletek és a létfontosságú feladatok részben folytatódhatnak, de a Pentagon polgári dolgozóit kényszerszabadság fenyegeti, és bizonyos nagyon fontos beszerzések is megakadhatnak.
A csúszás már jóval azelőtt elkezdődhet, hogy egy fegyvernek le kellene gördülnie a gyártósorról. Ha a Pentagon decemberben nem tudja aláírni a szerződést egy új tételes csomagra, akkor a beszállító vállalat is csak később rendelheti meg a szükséges eszközöket, és adhat ki megbízást a saját beszállítóinak. Így mire a kongresszus megszavazza a költséget, a gyártás és az első szállítás eredeti időpontja több évvel is eltolódhat.
Ha már van kötelező érvényű megállapodás, és arra előleget is fizettek, a munka a biztosított keret erejéig folytatódhat, de csak addig. Ha viszont a beszállító a várható megrendelésre spekulálva már lefoglalta egy alvállalkozó gyártókapacitását, a foglalási díjat elveszítheti, ha a Pentagon végül elhalasztja vagy lefújja a beszerzést. A bizonytalan megrendelések alááshatják a beszállítók bizalmát, és egy kisebb leállhat a prototípusok fejlesztésével vagy új mérnökök felvételével.
A katonapolitikai változás első jele egy elmaradó csatahajórendelés is lehet. Az iráni háború ügyében viszont közvetlenül is ütközhet a Fehér Ház és az új kongresszus. A Reuters szerint a háború és az üzemanyagárak emelkedése a republikánus vereség fontos tényezője volt, így a demokratáknak politikai okuk is van arra, hogy az eddiginél szigorúbban vizsgálják meg a hadműveletek célját és költségeit.
Mit tudnak még átvinni a bukott republikánusok?
A Trump-kormányzat a 2027-es pénzügyi évre 1150 milliárd dollárnyi rendes védelmi előirányzatot és további 350 milliárdot kért egy külön költségvetési eljárásban. A kettő együtt adja az 1500 milliárdos tervet. Emellett fut egy pótlólagos finanszírozási kérelem, amelynek 67 milliárd dolláros védelmi része az iráni háborúval összefüggő kiadásokat fedezné.
Közben az éves védelmi felhatalmazási törvényről, az NDAA-ról is meg kell egyezni. Ez szabja meg többek között a katonai bérezés és a beszerzések szabályait, a kiadásokhoz pedig külön előirányzatok kellenek.
A republikánusok számára a külön költségvetési eljárás előnye, hogy a szenátusban egyszerű többséggel is célba érhetnek december végéig. A kérdés az, megvan-e ehhez a támogatás a saját soraikban. A képviselőház júliusban már elfogadott egy határozatot, amely 60 milliárd dollárnyi védelmi kiadás előtt nyitott volna utat.
John Thune republikánus szenátusi többségi vezető azonban a Breaking Defense szerint azért nem vitte szavazásra, mert a saját pártjában sem volt meg hozzá az elegendő voks.
A rendes előirányzatoknál még szűkebb a mozgástér. A szenátusi vita lezárásához rendszerint 60 szavazat kell, így ott demokrata támogatásra is szükség van. A legközelebbi határidő december 11., amikor lejár a szövetségi kormányzat átmeneti finanszírozása. Utána már baj van - mármint a republikánusoknak, mivel a demokraták sokkal inkább jóléti és szociális célokra költenének.
Mi kerülhet le először a Pentagon bevásárlólistájáról?
Adam Smith, a képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának vezető demokratája és várható elnöke már jelezte, hogy ezermilliárd dollár alatti védelmi költségvetést szeretne. Ez az ő kiindulópontja. A végösszegről a két háznak és a Fehér Háznak kell megállapodnia, addig pedig az lesz a kérdés, mely programokért hajlandó mindkét párt fizetni. Egyelőre a két párt akaratának eltérése kolosszális: 500 milliárd dollár.
Képzeljük el, hogy ugyanabból a szűkebb keretből kell pótolni a már elhasznált elfogórakétákat és elindítani egy új csatahajóosztály építését. Az első döntés azt befolyásolja, mennyi rakéta áll rendelkezésre a következő válságban. A második évekre előre leköti a haditengerészet pénzének jelentős részét. Az elemzők szerint a rakétakészletek feltöltése továbbra is elsőbbséget élvezhet, Trump tervezett csatahajói viszont forrás nélkül maradhatnak. A kiegészítő keretből tervezett F–35-ösök és a Pentagon nagyszabású drónprogramja is kevesebb pénzt kaphat.
Az Aranykupola esetében a kongresszus részekre bonthatja az elnök rakétavédelmi tervét. Egy érzékelőhálózat fejlesztését vagy az elfogórakéták beszerzését olyan képviselők is megszavazhatják, akik a teljes program költségeit túl magasnak tartják. A Pentagon az Aranykupola 2027-re tervezett finanszírozásának zömét a külön költségvetési csomagból várta. Ha ez elakad, minden egyes elemnek külön kell helyet találni a rendes költségvetésben.
Megfékezheti-e a kongresszus az iráni háborút?
Januártól a demokraták szabhatják meg a bizottsági meghallgatások napirendjét. Bekérhetik a Pentagon iratait, és nyilvánosan kérdezhetik a minisztert arról, milyen célokat tűzött ki a kormány Iránban, mennyibe kerültek a műveletek és milyen felhatalmazás alapján indultak. Smith az iráni háború mellett a Karib-térségben és Latin-Amerikában végrehajtott amerikai csapásokat is vizsgálná.
A kongresszus a további hadműveletekre szánt pénzt feltételekhez kötheti vagy megtagadhatja. Egy Trump által megvétózott törvény elfogadásához azonban mindkét házban kétharmados többség kellene.
Pete Hegseth védelmi miniszter ügye már a januári váltás előtt napirendre kerülhet. Thomas Massie republikánus képviselő bejelentette, hogy ismét kezdeményezi a miniszter alkotmányos felelősségre vonását, ha Hegseth addig nem mond le. Trump közben nyilvánosan kiállt a minisztere mellett. Uralkodó vélemény viszont az, hogy az elnöknek politikailag egyszerűen nem éri majd meg ragaszkodni a rendkívül népszerűtlen miniszterhez.
A képviselőház egyszerű többséggel emelhet vádat, a tisztségből való elmozdításhoz viszont a jelen lévő szenátorok kétharmadának szavazata is szükséges. Ha Hegseth távozna, utódjának megerősítéséről januártól már a demokrata többségű szenátus döntene. Ehhez már elég az egyszerű többség, és csak abban a rendkívüli esetben lenne szükség JD Vance alelnök szavazatára a jelölt megtorpedózására, ha az állás 50:50.
Mit jelenthet a washingtoni váltás Európának?
Európából nézve az lesz az egyik első kérdés, hogy a kongresszus mely rakéta- és lőszergyártási programokhoz ad pénzt. Az iráni háborúban felhasznált amerikai készletek pótlása és a szövetségesek rendelései ugyanazokért a gyártási kapacitásokért versenyezhetnek. Ha Washington kevesebb elfogórakétát rendel, az önmagában nem gyorsítja fel az európai szállításokat.
Az is nagyon sokat számít, hogy az amerikai gyártók bővítik-e a kapacitásukat, és a már lekötött gyártási helyekből mennyi jut a külföldi vevőknek. A nemzetvédelmi törvények szerint ugyanis Washington elsőbbséget adhat az amerikai haderő ellátásának, és szükség esetén korlátozhatja vagy megtilthatja, hogy a gyártók bizonyos fegyvereket külföldre szállítsanak.
Az új amerikai katonapolitika első próbája ezért a 2027-es költségvetés lesz. Abból derülhet ki, hogy a demokraták elsősorban Trump legdrágább fegyverkezési terveit akarják visszafogni, vagy az iráni hadműveletek finanszírozásához is olyan feltételeket szabnak, amelyek az elnök döntéseit közvetlenül befolyásolják. Például a kongresszus előírhatná, hogy a Pentagon a térségben állomásozó amerikai erők védelmére továbbra is költhet, de újabb támadó légicsapást iráni célpontok ellen csak külön kongresszusi felhatalmazással finanszírozhat. Hasonló korlátozásra már 2019-ben is született javaslat az amerikai képviselőházban.