A turistákra építő rövid távú lakáskiadással szemben a hosszútávú lakásbérlést tartja szükségesnek ösztönözni.
Európa lakásválsága „vészhelyzetté” súlyosbodott, mivel a tagállamok többségében a fiatalok számára már szinte lehetetlen lakást venni vagy akár bérelni – mondta az Euronewsnak Dan Jørgensen, az európai lakhatásért felelős biztos, hozzátéve, hogy Brüsszel „rendkívül komolyan” veszi a helyzetet.
Az unió egészében egyre megfizethetetlenebbé váltak a lakásvásárlás és -bérlés költségei. Az Európai Bizottság adatai szerint az ingatlanárak az EU-ban az elmúlt évtizedben mintegy 60 százalékkal szöktek az egekbe, miközben ugyanebben az időszakban az átlagos bérleti díjak több mint 20 százalékkal emelkedtek.
„Európa számos városában messze túl magasak az árak” – mondta Jørgensen az Euronews zászlóshajó reggeli műsorában, a Europe Today-ben. „Azt látjuk, hogy hétköznapi emberek, hétköznapi állásokkal nem találnak lakóhelyet, kiszorulnak azokból a városokból, ahol rendőrként, ápolóként, tanárként és másként dolgoznak. Ez teljesen elfogadhatatlan, és lépnünk kell.”
Hozzátette, hogy az EU – jóllehet nincs közvetlen hatásköre vagy jogalkotási felhatalmazása a lakhatás területén – kész cselekedni.
„Az Európai Unió részéről is fontos […] hogy elismerjük: ez európai probléma is. Tehát brüsszeli megoldásokat kell nyújtanunk” – magyarázta.
Jørgensen nyilatkozata azután hangzott el, hogy az Európai Bizottság bemutatta az új szabályokat, amelyek célja, hogy egyértelműbb előírásokat és jogi hátteret adjanak a nemzeti és helyi hatóságoknak a rövid távú nyaralóbérletek korlátozásához; ezek a Megfizethető Lakhatásról szóló törvény részét képezik.
Az európai városokban – Lisszabontól és Barcelonától egészen Brüsszelig – a lakosok arra panaszkodnak, hogy az olyan rövid távú bérbeadást kínáló platformok, mint az Airbnb, lakásokat vontak ki a piacról, és felhajtották az árakat. Bár az ilyen bérletek az EU teljes lakásállományának mindössze 1,2 százalékát teszik ki, egyes turisztikai gócpontokban akár 20 százalékot is elérhetnek.
„Bizonyos városokban ezek a rövid távú bérletek kiszorították a hétköznapi embereket az otthonaikból, mert rövid távú kiadással több pénzt lehet keresni” – fejtette ki Jørgensen.
A Bizottság rámutatott: egyes országokban a helyi hatóságok próbáltak lépéseket tenni az árak leszorítása érdekében, de a szolgáltatók bírósági úton támadták meg ezeket az intézkedéseket azzal az indokkal, hogy azok nem „összeegyeztethetők az uniós joggal”.
Az új szabályok „egyértelműséget és kiszámíthatóságot” adnak a helyi önkormányzatoknak arra nézve, miként foghatják vissza az Airbnb-hez hasonló szolgáltatókat azokon a „lakhatási feszültség sújtotta területeken”, vagy ahol egyértelmű bizonyíték van a súlyos lakáspiaci nyomásra.
„Ahol ez fennáll, most jogalapot adunk a tagállamoknak arra, hogy szabályozzák ezt. […] Képessé tesszük őket arra, hogy valóban tegyenek valamit ezzel a fontos problémával szemben” – mondta Jørgensen.
Társadalmi vészhelyzet
Jørgensen a lakhatási válság társadalmi és gazdasági következményeire is figyelmeztetett, mondván: az embereket megakadályozza abban, hogy „családot alapítsanak, olyan állást kapjanak, amilyet szeretnének, és megkapják a szükséges oktatást”.
Jørgensen visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek szerint az uniós végrehajtó testület túllépi a hatáskörét, amikor olyan megoldásokat javasol, amelyeket csak nemzeti és helyi szinten lehet végrehajtani. Hangsúlyozta, hogy arról, szükséges-e fellépni, és milyen intézkedéseket kell hozni, végső soron a hatóságok döntenek.
„A lényeg az egyensúly megtalálása” – tette hozzá. „Valóban éreztem a nyomást, hogy lépni kell a rövid távú bérletek ügyében […], de nem szabad előírnunk. Nem kényszeríthetjük a tagállamokat konkrét intézkedésekre.”
A biztos azt is elismerte, hogy a rövid távú bérletekre vonatkozó szigorítás önmagában nem csodafegyver.
„Több házat kell építenünk, több házat kell felújítanunk, és új funkciót kell adnunk a már meglévő épületeknek, hogy lakóházakká válhassanak” – tette hozzá, megjegyezve, hogy ehhez az adminisztratív terhek csökkentésére és források mozgósítására van szükség.
„Mindezt meg kell tenni, vagyis ez egy fontos lépés, de nem az egyetlen.”