Uniós letétkezelő törheti meg az orosz vagyonok körüli hosszú patthelyzetet?

Ismét napirenden vannak az orosz vagyonok. Velük együtt pedig a régi problémák is visszatérnek.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Svédország, Hollandia, Spanyolország és Lengyelország, a balti államok támogatásával, új offenzívát vezetnek, hogy az Orosz Központi Bank mozdulatlanul tartott vagyonát Ukrajna további pénzügyi támogatására csatornázzák át, miközben a háború sújtotta ország elszálló kiadásokkal néz szembe.

Nem kellett sok idő, hogy a kampány szembekerüljön egy ismerős ellenféllel: Belgiummal.

Az ország a 210 milliárd euró nagy részét az Euroclear nevű, brüsszeli székhelyű központi értéktárnál tartja, és attól tart, hogy ha a pénzeket Ukrajnához irányítják, kiszolgáltatottá válik kiszámíthatatlan kockázatoknak és súlyos perekkel nézhet szembe. Az Euroclear jelenleg is perben áll Oroszországban.

Belgium tavaly az élére állt annak a merész tervnek a szétverésének, amely a 210 milliárd eurót kamatmentes hitelkeretté alakította volna Ukrajna számára. Most azt ígéri, hogy ugyanígy tesz.

„Ellenzésünk okai nem tűntek el varázsütésre” – mondta a hét elején Maxime Prévot belga külügyminiszter. „Ezeknek az eszközöknek a felhasználása egy gyakorlatilag elkobzásnak minősülő eljárással rendkívül jelentős kockázatokkal járna.”

De mi lenne, ha Belgium már nem a vihar középpontjában állna?

Egyre több fővárosban kap teret az az elképzelés, hogy az Euroclearben őrzött szuverén eszközöket egy új, kifejezetten az EU tulajdonában és ellenőrzése alatt álló letétkezelőhöz vigyék át. A gondolatmenet szerint ez megszüntetné az Euroclear, és így Belgium felelősségét és kitettségét.

Szerhij Marcsenko, Ukrajna pénzügyminisztere lelkes a koncepció iránt.

„Az a javaslat, amelyről beszélni szeretnénk, annak a lehetősége, hogy a befagyasztott eszközök letétkezelését Belgiumtól az Európai Unióhoz ruházzuk át” – mondta az Euronewsnak.

„Ez segítene mindent rendezni és mérsékelné a kockázatot.”

Marcsenko azzal érvelt, hogy az új letétkezelő elkerülné azt a bonyolult nemzeti garanciarendszert és kiegyenlítő mechanizmust, amelyet az Európai Bizottság dolgozott ki Belgium védelmére Moszkva felperzselt föld taktikáival szemben.

„Ez az Európai Unió közös felelőssége lenne. Mind a 27 ország egyetlen megállapodást írna alá ebben a kérdésben” – mondta. „Ez teljesen más forgatókönyv.”

A Bizottság tud róla, hogy a letétkezelő létrehozásának ötlete informálisan megoldásként kering, de továbbra is vonakodik újranyitni az Ukrajna finanszírozásáról szóló vitát anélkül, hogy biztos lenne a sikerben. A végrehajtó testület hangsúlyozza, hogy soha nem mondott le a szuverén eszközökről.

Közös letétkezelő mindenkinek

Az ötlet önmagában nem teljesen újszerű.

Az elmúlt hónapokban három ismert szakember – Hugo Dixon, a Reuters vezető kommentátora; Lee Buchheit, az Edinburgh-i Egyetem Jogi Karának tiszteletbeli professzora; és Daleep Singh, a PGIM alelnöke, aki a Biden-kormányzatban is szolgált – vezeti a The Russian Transfer (forrás: angol) nevű projektet, amely ezt az átalakítást szorgalmazza.

Azt javasolják, hogy az uniós szerződések 122. cikke szerinti rendkívüli felhatalmazást használva az Euroclearnél és a magánbankoknál tartott orosz eszközöket vigyék át egy EU-tulajdonú letétkezelőhöz, közbiztonsági és pénzügyi stabilitási megfontolásokra hivatkozva. (A 122. cikk, amelyhez minősített többség szükséges, már korábban is szolgált alapul az eszközök határozatlan időre szóló befagyasztásához.)

A letétkezelő – mondják – nem lenne vállalati jogi személy, ezért nem kellene egyetlen olyan tagállamban sem székhelyet létesítenie, amelyet Moszkva célba vehetne. Belgium kártalanítást kapna az eszközök áthelyezéséből fakadó, „csekély kockázatú” esetleges károkért, amelyet uniós rendelet írna elő.

Az Orosz Központi Bank maradna a pénzek névleges tulajdonosa, és jogosult lenne azok visszaszerzésére, miután háborús jóvátételt fizetett Ukrajnának.

Dixon, Buchheit és Singh azzal érvelnek, hogy a történelemben már létezik előzmény: 2003 márciusában, közvetlenül azután, hogy az Egyesült Államok bevonult Irakba, a Fehér Ház elrendelte 1,7 milliárd dollárnyi iraki szuverén vagyon áthelyezését egy külön számlára a New York-i Federal Reserve Banknál.

„Ha az EU a 210 milliárd eurós vagyon felhasználásával segíti Kijevet, Putyin tudni fogja, hogy nem nyerhet pusztán azért, mert Ukrajna kifogy a pénzből. Lehet, hogy akkor arra a következtetésre jut, hogy jobb békét kötni” – mondják.

Karel Lannoo, a Centre for European Policy Studies vezérigazgatója alternatív forgatókönyvet vázolt fel: egy különleges célú társaságot (forrás: angol) (SPV), amely a teljes orosz vagyonállományt tartaná, de kizárólag annak rendkívüli hozamait (évi mintegy 4 milliárd eurót) használná fel kötvénykibocsátás fedezeteként. Ez segítené az EU-t abban, hogy nagyobb, előrehozott összegeket mozgósítson Ukrajna támogatására.

Fontos, hogy a tőke, a 210 milliárd euró, minden körülmények között érintetlen maradna.

Lannoo elképzelése szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), amelyet 2012-ben hoztak létre az euróövezet állandó védőhálójául, biztosítaná a kötvényekhez szükséges garanciákat. Az ESM maximális hitelezési kapacitása 500 milliárd euró.

„Túl sokáig tart, mire a tagállamok jóváhagyják a nemzeti garanciákat” – mondta Lannoo, utalva a Bizottság kudarcba fulladt javaslatára. „Jobb azt használni, ami már rendelkezésre áll, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a súrlódást.”

„Olyan struktúrára van szükségünk, amely készen áll, és amely körül megvan a szükséges szolidaritás.”

Érdekesség, hogy maga a Bizottság is megemlítette az SPV-t abban az opciós dokumentumban, amelyet tavaly küldött meg a tagállamoknak. A dokumentum ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy egy SPV finanszírozási költségei „magasabbak” lennének a hagyományos közös hitelfelvételnél.

Reputációs válság

Az ötlet hívei meg vannak győződve arról, hogy a letétkezelő megváltoztatása enyhítené Belgium mélyen gyökerező aggodalmait, megtörné a politikai patthelyzetet, és hatalmas pénzügyi tűzerőt biztosítana az EU számára Ukrajna támogatására.

A belga tisztviselők tudomásul vették az informális javaslatot, és elismerik, hogy ez megszüntethetne néhányat régi fenntartásaik közül, mivel az Euroclear, egy rendszerszinten fontos intézmény, többé nem állna a vita középpontjában.

A letétkezelő azonban olyan kihívásokkal is szembesülhetne, amelyek kívül esnek a hatáskörén.

A tavalyi merész terv egyik oka, hogy az utolsó pillanatban omlott össze, az volt, hogy attól tartottak: a külföldi államok és befektetők az állami szuverén eszközök elkobzásaként értékelik a lépést – márpedig ezt a nemzetközi jog szigorúan tiltja –, és saját eszközeiket más joghatóságokba helyezik át, ami az egész euróövezetre kiterjedő reputációs válságot idézne elő.

Ez a láncreakciószerű hatás erősen nyomta a latban az Európai Központi Bank megítélésében a tavalyi feszült tárgyalások során.

Az EKB elnöke, Christine Lagarde zárt ajtók mögött azt tanácsolta az uniós vezetőknek, hogy az orosz eszközöket más nyugati szövetségesekkel összehangoltan használják fel, hogy ne az euróövezet váljon egyedüli célponttá.

A bank később megtagadta, hogy rendkívüli likviditást biztosítson a garanciákhoz.

Az EKB, az Euroclear és több tagállam továbbra is óvatos minden nagy kockázatú javaslattal szemben, amely befektetői exodust indíthatna el, pénzügyi instabilitást válthatna ki, és alááshatná az eurót, mint a világ második legfontosabb valutáját, egy olyan időszakban, amikor a globális turbulenciák már most is erősen érzékelhetők.

Még kérdés, hogy a letétkezelő megváltoztatása milyen mértékben tudná meggyőzni őket az ellenkezőjéről.