A kínai gyártmányú rádiómodemekkel hálózatba kapcsolt orosz drónok már akár 150–175 kilométer mélységben is támadhatnak valós idejű irányítással. A fejlesztés különösen az ukrán vasutakat, üzemanyag-ellátást és katonai logisztikát veszélyezteti.
Az orosz hadsereg kínai gyártmányú rádiómodemekkel növeli drónjainak hatótávolságát, valamint az ukrán elektronikai hadviseléssel szembeni ellenálló képességét
Az új technológia lehetővé teszi, hogy a pilóta nélküli repülőgépek egymással hálózatba kapcsolódva továbbítsák a vezérlőjeleket és a kameraképet, így az operátorok a frontvonaltól akár 150–175 kilométerre is valós időben irányíthatják a támadásokat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az új rendszer nem teszi legyőzhetetlenné az orosz drónokat, de megszünteti egyik korábbi alapvető gyengeségüket. Az ukrán védelemnek immár nemcsak magukat a támadó eszközöket kell megsemmisítenie, hanem fel kell derítenie a mögöttük működő teljes kommunikációs láncot: a földi antennákat, a légi átjátszókat és a hálózati csomópontokat is.
A fejlesztés azért jelent minőségi változást, mert a nagy hatótávolságú orosz csapásmérő drónok korábban jellemzően előre betáplált koordináták alapján repültek a célpont felé. Ez elegendő volt épületek, energiaipari létesítmények vagy más állandó célok támadásához, de mozgó harcjárművek vagy vonatok eltalálásához azonban nem.
Az élő videókapcsolat révén az operátor már repülés közben módosíthatja az útvonalat, kiválaszthatja vagy megváltoztathatja a célt, vagy akár meg is szakíthatja a támadást, hogy megóvja a gépet egy pontatlan támadás utáni megsemmisüléstől.
A Calibre Defence tudomása szerint az orosz erők 2025 óta egyre több Geran, Gerbera, Orlan, Lancet, Skalpel, Supercam és Molnyija drónt szerelnek fel úgynevezett MIMO Mesh rádiómodemekkel. A rendszerben minden drón egyszerre lehet végfelhasználó és átjátszóállomás: fogadja, majd továbbadja a hálózat többi tagjának jelét.
Repülő mobilhálózat a front felett
A mesh – magyarul hálós vagy szövevényes – rendszer nem egyetlen földi irányítóállomás és egyetlen drón közvetlen kapcsolatára épül. Az információ több földi és légi csomóponton keresztül haladhat, a hálózat pedig automatikusan másik útvonalat keres, ha az egyik tag kiesik vagy megzavarják.
Ez olyan, mintha a drónok saját, folyamatosan mozgó mobiltelefon-hálózatot vinnének magukkal a levegőben. Egy olcsóbb felderítő drón átjátszóként továbbíthatja a front közelében működő földi állomás jelét egy távolabb repülő csapásmérő eszköznek. Több ilyen drón láncba kapcsolásával jelentősen kitolható a rádiókapcsolat határa.
A MIMO-technológia több antennán keresztül párhuzamosan küldi és fogadja az adatokat. Ez javítja a kapcsolat stabilitását, a jelátviteli eljárás és a frekvenciaváltás pedig nehezebbé teszi a kommunikáció tartós zavarását. A hálózat nem sebezhetetlen, de az ukrán elektronikai hadviselésnek már nem csak egyetlen meghatározható rádiócsatornát kell elnyomnia.
Orosz források olyan Geran és Gerbera drónok valós idejű irányítását is bemutatták, amelyek mintegy száz kilométerre repültek a frontvonaltól. Ukrán szakértők szerint megfelelően kiépített átjátszólánccal a használható távolság elérheti a 150–175 kilométert, körülbelül kétszeresét a 2025-ben megfigyelt képességnek.
A roncsok vizsgálata alapján az orosz rendszerekben többek között a sencseni Xingkai Technology és Sinosun Technology rádiómodemjei találhatók. A legismertebb közülük az XK-F358, amelyet Geran- és Gerbera-drónokban is azonosítottak.
A gyártó termékleírása szerint az XK-F358 robotokban, pilóta nélküli járművekben, megfigyelési, rendvédelmi, katasztrófavédelmi és katonai alkalmazásokban egyaránt használható. A 20 watt összteljesítményű berendezés képet, hangot és más adatokat képes továbbítani, és központi állomás nélkül is önszervező hálózatot hozhat létre.
A pénzkérdés mellékes
Egy ilyen modem ára a nyílt kereskedelmi ajánlatokban 7–9 ezer dollár, a nagyobb teljesítményű változatoké pedig meghaladhatja a tízezer dollárt. Ez drágább, mint egy egyszerű Gerbera csali-drón alapváltozata. Moszkva azonban nyilvánvalóan nem minden gépet szerel fel a drágább berendezéssel, így néhány hálózati csomópont több olcsó drónt is kiszolgálhat.
Az orosz hadvezetést nem kötik a szigorú költséghatékonysági szempontok, mint a kisebb erőforrásokkal rendelkező Ukrajnát. Moszkva nem az egyes drónok árát nézi, hanem hogy a rendszer egészében mekkora kárt képes okozni. Egy több ezer dolláros modem felszerelése is gazdaságosnak számíthat, ha a segítségével sikerül megsemmisíteni egy jóval értékesebb mozdonyt, légvédelmi eszközt, üzemanyagraktárt vagy ipari berendezést.
A háborús gazdaságra átállított orosz állam emellett politikai és katonai okokból olyan fejlesztéseket is nagy sorozatban finanszírozhat, amelyek tisztán piaci számítás alapján túl drágának tűnnének.
Az orosz dróngyártás kínai függése nem korlátozódik a rádiókra. A lelőtt eszközökben kínai motorokat, kamerákat, navigációs antennákat, vezérlőelektronikát és más alkatrészeket is találtak. A Gerbera standard kétütemű motorját például szintén egy kínai vállalat gyártja, miközben egyes változatait nagy nagyítású, stabilizált kínai kamerával szerelték fel. Egy Reuters-vizsgálat korábban azt is feltárta, hogy kínai motorokat „ipari hűtőegységként” feltüntetve juttattak el egy szankciók alatt álló orosz dróngyártóhoz.
Peking hivatalosan azt állítja, hogy nem szállít halált okozó fegyvereket a háborúban részt vevő feleknek, és ellenőrzi a kettős felhasználású termékek exportját. A kereskedelmi forgalomban kapható motorok, kamerák és kommunikációs berendezések valóban használhatók civil célokra is.
A roncsokban talált alkatrészek önmagukban ezért nem bizonyítják, hogy a kínai állam közvetlenül szervezné az orosz hadsereg ellátását. A technológia mennyisége és rendszeres alkalmazásának eltűrése ugyanakkor azt mutatja, hogy a kínai ipari háttér az orosz drónhadviselés egyik legfontosabb külső támaszává vált.
A logisztikai hátország került veszélybe
A hálózatba kapcsolt drónok legfontosabb célterülete nem feltétlenül az ukrán hátország legtávolabbi része, hanem a front mögötti 20–200 kilométeres sáv. Ebben az úgynevezett műveleti mélységben találhatók azok a vasútvonalak, pályaudvarok, raktárak, üzemanyagtöltő állomások, javítóműhelyek és kommunikációs központok, amelyek nélkül a csapatok ellátása gyorsan megbénulhat.
A Calibre Defence szerint az orosz 50. önálló drónműveleti dandár – a Varjag néven is ismert alakulat – már alkalmazza a Geran és Gerbera drónokat ilyen támadásokban. Júliusban egy orosz irányítású Geran egy, az orosz ellenőrzés alatt álló területektől mintegy 125 kilométerre fekvő poltavai gázkondenzátum-üzemet talált el. Más csapások vasúti szerelvények, benzinkutak és logisztikai létesítmények ellen irányultak.
Ez részben új szerepet ad a Geran–2 típusnak. A nagy távolságú, előre programozott támadásokban az ukrán légvédelem már jelentős tapasztalatot szerzett a Shahed-típusú drónok elfogásában. Moszkva ezért az eszközök egy részét kisebb távolságon, de pontosabban, valós idejű irányítással vetheti be. Egy drón így már nem csupán egy előre kijelölt koordinátát támad, hanem órákig kereshet vonatot, üzemanyag-szállító járművet vagy más alkalmi célpontot, amíg a legértékesebbet meg nem találja, és megtámadhatja
Nem csodafegyver, de komoly fejlődés
A technológiának vannak korlátai, így a mesh hálózat hatótávolsága többnyire 100–200 kilométer után gyorsan romlik, az egymás után kapcsolt átjátszók pedig késleltetik a kamerakép és az irányítás továbbítását. Az átjátszó drónok lelövése vagy a földi csomópontok megsemmisítése a teljes hálózatot meggyengítheti. Műholdas kapcsolat hiányában a rendszer nem alkalmas korlátlan távolságú vezérlésre sem.
Mozgó célok ellen a jel késése különösen fontos, mert nagyobb sebességnél már néhány tizedmásodperc is pontatlanságot okozhat. Álló vagy lassan mozgó célpontok – raktárak, energetikai létesítmények, vasúti szerelvények vagy benzinkutak – esetében azonban ez már nem jelent akadályt.
A kínai rádiók története egyúttal jól mutatja a modern drónháború sajátos természetét. Egy kereskedelmi forgalomban kapható, kettős felhasználású alkatrész önmagában nem fegyver. Ha azonban olcsó repülőeszközökkel, kamerákkal és hálózati szoftverrel kapcsolják össze, olyan csapásmérő rendszert hozhat létre, amely már a fronttól több mint száz kilométerre is képes vadászni az ellenség utánpótlására.