Dánia, Ausztria, Németország, Hollandia és Görögország közös modellt fogadott el kiutasítási központokra, amelyről EU-n kívüli kormányokkal tárgyalnak. Az első megállapodás újév körül várható, de a partnerek kiléte egyelőre nem ismert.
Öt uniós ország közölte, hogy várakozásaik szerint 2027-re készen állnak majd arra, hogy irreguláris migránsokat az Európai Unión kívül létrehozott kitoloncolási központokba küldjenek. A bejelentés a dán, az osztrák, a német, a holland és a görög belügyminiszter pénteki, koppenhágai találkozója után hangzott el.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A miniszterek megállapodtak egy közös modellben az úgynevezett „return hubokra” – ezek olyan létesítmények, amelyek azokat a menedékkérőket fogadják, akiknek kérelmét elutasították az öt országban, és akiket nem lehet visszaküldeni a származási országukba.
Az öt országból álló csoport jelenleg egy vagy több partnerország területén létrehozandó központok felállításáról tárgyal; ezeknek a partnerországoknak a nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Több sajtóbeszámoló szerint Uganda és Ruanda számít a legvalószínűbb jelöltnek.
„A mai irányelv jelöli ki a további út alapjait..., hogy 2027-ben készen álljunk az első irreguláris migránsok egy EU-n kívüli partnerországba történő átszállítására” – mondta Morten Bødskov dán bevándorlási miniszter.
Azt állította, hogy a központok nem „börtönök” vagy „fogvatartási táborok”, hanem olyan létesítmények, ahol „a partnerországok új esélyt adnak az irreguláris migránsoknak”.
Várhatóan mind az öt ország teljes mértékben finanszírozza majd a központokat, és további támogatást, kereskedelmi partnerségeket vagy más ösztönzőket is felajánlhat a partnerországoknak. „A visszaküldési központok rendszere egyenlő és kölcsönösen előnyös partnerségek keretében jön létre az EU-n kívüli országokkal” – olvasható az irányelveket rögzítő dokumentumban.
Az új modellnek érezhetően csökkentenie kellene az illegálisan az EU-ba érkezők számát. „Közös célunk, hogy az illegális migrációt gyakorlatilag nullára szorítsuk vissza” – fogalmazott Gerhard Karner osztrák belügyminiszter.
Időközben folytatódnak a megbeszélések a lehetséges partnerekkel, és a tárgyalások „egyre mélyebbé és gyümölcsözőbbé válnak” – mondta Tanosz Plevrisz görög miniszter, aki reméli, hogy a közeljövőben megállapodást jelenthet be.
Az öt miniszter várhatóan szeptember végén Münchenben ül össze ismét.
A nem uniós országokkal kötendő megállapodások határozzák majd meg a visszaküldési központokban tartózkodó migránsokra vonatkozó eljárásokat, ottlétük feltételeit, valamint az érintett uniós államok felelősségi körét.
A miniszterek közölték, hogy a projektet nemzetközi szervezetekkel, köztük az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel együttműködésben hajtják végre, teljes összhangban az uniós joggal és a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal.
Júniusban az Európai Parlament elfogadta a „valaha volt legszigorúbb” migrációs törvényt, amely jogot ad a tagállamoknak visszaküldési központok létrehozására, ha megállapodásra jutnak nem uniós országokkal. A „visszaküldési rendeletet” várhatóan ősszel fogadják el véglegesen az uniós tagállamok – közölte egy uniós tisztviselő az Euronewsszal.
Úgy tűnik, a legtöbb uniós ország érdeklődik visszaküldési központok létrehozása iránt, miközben Olaszországnak már működik egy hasonló projektje Albániával.
Tizenkilenc uniós kormány meg van győződve arról, hogy ez „innovatív megoldás” a migráció kezelésére; ez egy tavaly júniusban az uniós vezetőknek elküldött közös levélből is kiderül, amely szerint a központok akár a vártnál hamarabb valósággá válhatnak.
A visszaküldési központok Európa-szerte aggodalmat váltottak ki az uniós joggal való összeegyeztethetőségük és az emberi jogok védelme miatt. Az ötletet az európai civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek élesen bírálták.
„Az emberek kitoloncolási központokba küldése az EU-n kívül azt jelenti, hogy gyerekeket, felnőtteket és családokat szakítunk ki abból az életből, amelyet Európában felépítettek, és hosszan tartó fogva tartásnak tesszük ki őket olyan helyeken, amelyeket nem is ismernek” – mondta Michele LeVoy, a Picum igazgatója; ez a brüsszeli székhelyű civil szervezet a jogi okmányokkal nem rendelkező migránsok emberi jogait védi.
Mindeddig a migránsok EU-n kívüli országokba történő áthelyezésére tett kísérletek nem bizonyultak különösebben sikeresnek.
Az Egyesült Királyság feladta azt a tervét, hogy menedékkérőket deportáljon Ruandába, ahol kérelmeiket megvizsgálták volna. Dánia 2023-ban elvetette a hasonló tervet, és átállt a nemzeti megközelítésről az európai szintűre.
Olaszország eredetileg havonta mintegy 3000 migráns elszállásolását tervezte albániai központjaiban; a tényleges szám azonban a jelentések szerint mindössze 500 volt összesen, mióta a létesítményeket 2025 márciusában kitoloncolási központokká alakították.
A teljes költség meghaladja a 670 millió eurót, és egy olasz egyetem friss tanulmánya szerint a migránsok őrizetben tartása ezekben a központokban jóval többe kerül Olaszországnak, mint ha saját területén helyezné el őket.