Oroszország agresszív balti politikája miatt az EU- és NATO-államoknak jobban fel kell készülniük a szabotázsra és kémkedésre. Milyen kihívásokkal néznek szembe az országok az orosz eszkaláció közepette?
A balti kikötők előtt álló egyik fő probléma jelenleg a katonai és gazdasági kémkedés, valamint az Oroszország által végrehajtott szabotázsakciók – erre hívják fel a figyelmet az Ośrodek Studiów Wschodnich, azaz a Keleti Tanulmányok Központja által közzétett jelentés szerzői. Ez egyaránt érinti a tengeri és légi hajózást, a szóban forgó kikötőket, valamint az energetikai és távközlési infrastruktúrát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A beszámoló a kikötők, a kulcsfontosságú terminálok és rakpartok fokozott fényképezését, valamint a kikötők és üzemanyagtároló terminálok fölötti engedély nélküli drónrepüléseket jegyzi fel. Emellett egyre több, „tömegesnek” nevezett, tehát gyakorlatilag mindennapos kibertámadás irányul az üzemeltetési rendszerek ellen.
Gondot okoz az is, hogy Oroszország zavarja a GPS és más GNSS (globális műholdas navigációs rendszer) jeleit, elsősorban a Kalinyingrádi terület és Szentpétervár térségéből.
A Balti-tenger térsége kulcsfontosságú számos állam – többek között Lengyelország, Németország, Dánia, Svédország, Finnország és a balti országok – számára, amelyek folyamatosan tesznek lépéseket a régió védelme érdekében.
A Balti-tenger jelentősége a gazdasági és katonai biztonság szempontjából évről évre nő. A Balti-tenger partján fekvő kikötők kulcsszerepet játszanak a nemzetközi kereskedelem lebonyolításában, valamint a stratégiai nyersanyagok Lengyelországba, a balti államokba, Finnországba, Svédországba és Dániába történő eljuttatásában.
Mivel a térség a NATO északkeleti szárnyán helyezkedik el, stratégiai jelentősége különösen nagy.
A lengyel kikötők az európai közlekedési folyosók részét képezik. A lengyel külkereskedelem értékének több mint 40 százalékát bonyolítják le. Működésük kulcsfontosságú a gazdaság stabilitása, az energiabiztonság és a nyersanyagellátás folyamatossága szempontjából. A kikötői infrastruktúra a válsághelyzetekben folyó katonai műveletek szempontjából is jelentős szerepet tölthet be.
Oroszország számára viszont a Balti-tenger kulcsfontosságú közlekedési csomópont, különösen a nyersanyagexport szempontjából. Az Orosz Föderáció a politikai és gazdasági kémkedés, valamint a szabotázsakciók terén folytatott agresszív tevékenységével fenyegetést jelent.
Milyen fő kihívásokkal szembesülnek a NATO- és uniós tagállamok, és milyen megoldásokat vezethetnek be a támadások megelőzésére?
Víz alatti temető: veszélyes anyagok a tengerfenéken
A Balti-tenger a világ egyik legnagyobb víz alatti roncsmezője (a HELCOM adatai szerint 8–10 ezer ronccsal). Ezek között elsősorban német vegyi fegyverek és robbanóanyagok találhatók (mintegy 40 tonna). Ezek veszélyeztetik az ökoszisztémát, de szabotázs- és diverziós akciókhoz is felhasználhatók.
Az efféle anyagok felfedezése megbéníthatja a tengeri forgalmat, félelmet kelthet a társadalomban, és pszichológiai hatást válthat ki. A NATO rendszeresen végez műveleteket a tengerfenék megtisztítására, ezek a lépések azonban továbbra is elégtelenek.
Kibertámadások – láthatatlan front a Balti-tengeren
Az üzemeltetési rendszerek – köztük a távközlési rendszerek – elleni támadások, valamint a műholdas navigációs jelek zavarása és meghamisítása újabb kihívást jelentenek. Mindez akár a LNG-szállító hajók és tankerek összeütközéséhez is vezethet a terminálok megközelítésekor.
A hibrid incidensek, a kibertámadások és a GNSS-zavarások számának növekedése költségeket ró az energetikai és távközlési infrastruktúra üzemeltetőire és fejlesztőire – figyelmeztet az OSW jelentése.
Az Európai Unió a NIS 2 irányelvvel próbál fellépni ezek ellen, amely 18 kritikus ágazatban hivatott segíteni a kibervédelem fenntartását az egész EU-ban. Az irányelv arra kötelezi az egyes tagállamokat, hogy nemzeti kiberbiztonsági stratégiát fogadjanak el.
Árnyak a Balti-tenger felett: orosz tartályhajók ellenőrzés nélkül
Az úgynevezett árnyékflotta főként tartályhajókból áll, amelyek célja az Oroszországgal szemben bevezetett nemzetközi szankciók kijátszása. A flottát idős hajók alkotják, amelyek olyan államok zászlaja alatt futnak, ahol a szabályok betartatása nehézkes vagy lehetetlen, jogi státuszuk pedig bizonytalan.
Idén január 23-án az uniós országok egyhangúlag elfogadták a 21. szankciós csomagot, amely lehetővé teszi a gyaníthatóan az orosz „árnyékflottához” tartozó hajók rakományának lefoglalását és értékesítését. Az árnyékflottát célzó intézkedések korábbi szankciós csomagokban is szerepeltek.
Oroszország válaszul – Putyin elnökön keresztül – nyugati hajók elfogásával fenyegetőzött.
A jelentés szerint az úgynevezett árnyékflotta egységei hibrid jellegű tevékenységet folytathatnak, amely többek között a kritikus infrastruktúra megrongálására és kémkedésre irányul. Felmerült az a gyanú is, hogy a hajók a fedélzetükön elhelyezett szenzorokat használnak, és pilóta nélküli légi járművek indítóplatformjaként is szolgálhatnak.
A G7-országok szankciókkal sújtják a tartályhajókat: mintegy 700 egységre vetettek ki korlátozásokat az EU, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az intézkedések teljes mértékben hatékonyak. Hatásuk korlátozott, és az alkalmazott eszközöktől, illetve az azokat bevezető államtól függően változik. Gyakran a koordinált fellépéstől is elállnak az államok, tartva az orosz megtorlástól.
Az együttműködés a kulcs az orosz lépések megfékezéséhez
A jelentés szerint szinte minden területen a regionális együttműködésnek kellene kulcsszerepet játszania az orosz lépések ellensúlyozásában. Elsősorban a fenyegetések azonosítása, a tapasztalatcsere és az incidensekről szóló információk folyamatos megosztása kellene, hogy ennek középpontjában álljon.
Az OSW hangsúlyozza, hogy fontos a tagállamok személyi és technikai kapacitásainak reális felmérése, valamint a kikötők biztonságát erősítő projektek finanszírozásának növelése. Ezeknek a kérdéseknek a NATO- és uniós tagállamok prioritásai között kellene szerepelniük.
Kulcsfontosságú a tengeri hatóságok, a kikötők, a mentőszolgálatok és a haditengerészetek közötti együttműködés elmélyítése is, csakúgy, mint a megelőzés és a válságkezelés, például a kritikus infrastruktúra helyreállítása során.
Az Európai Bizottság az idei márciusban fogadta el az uniós kikötőstratégiát, amely keretet ad a kikötők versenyképességének, ellenálló képességének, biztonságának és fenntartható fejlődésének erősítéséhez.
Az egyik cél a kikötők biztonságának növelése a meglévő iránymutatások felülvizsgálatán és frissítésén keresztül – ideértve az újonnan megjelenő fenyegetéseket is –, valamint annak biztosítása, hogy az uniós kikötők biztonságára vonatkozó feltételek mindenhol egyformák legyenek.
A NATO 2025 óta fokozottan védi a térség víz alatti kritikus infrastruktúráját – a Baltic Sentry program keretében.
Az országok egyéni lépéseket is tesznek, például Lengyelország 2025 áprilisában olyan szabályokat vezetett be, amelyek korlátozzák a kritikus infrastruktúra létesítményeinek fényképezését és filmezését. A szabályozás többek között a kikötőkre is kiterjed.
A jövő szempontjából kulcskérdés marad, miként lehet a régióban és a szövetséges államok között a lehető legszorosabb együttműködést kialakítani, hogyan kell reagálni a nehezen egyértelműsíthető incidensekre, és hol húzódik a határ a hibrid akciók és a nyílt agresszió között.