Az izlandi EU-népszavazás számos fontos kérdést vetett fel a választók számára, ugyanakkor több homályos állítást is tartalmazott.
A halászati kvóták körüli bizonytalanság visszatarthatta az izlandi választók jelentős részét attól, hogy az EU‑csatlakozás útjára lépjen.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ország augusztus 29‑én 52,8 százalékkal a Brüsszellel folytatandó tárgyalások újraindítása ellen szavazott; az egyeztetések 2013 óta szünetelnek.
A kampány rendkívül kiélezett volt, és – ahogyan az elmúlt évek több sorsdöntő népszavazásánál is – pontatlanságokkal teli állítások terjedtek az interneten és a médiában.
Ezek egyike a népszavazás fő vitapontját érintette: a halászati ágazatot.
Néhány médium arról számolt be, hogy Þorgerður Katrín Gunnarsdóttir izlandi külügyminiszter és Rob Jetten holland miniszterelnök tárgyaltak az EU közös halászati politikája alóli különleges mentességről.
A beszámolók szerint Gunnarsdóttir azt állította, hogy szóba kerültek ilyen mentességek, a holland kormány pedig határozottan cáfolta az ő verzióját.
Gunnarsdóttir azonban később visszautasította ezeket az állításokat (forrás: angol), aminek nyomán a sajtó kénytelen volt elismerni, hogy a történetet nagyrészt félretudósította.
Mégis érzékeny pontra tapintott: Izlandon féltve őrzik a halászterületek feletti ellenőrzést, olyannyira, hogy ez az 1950‑es és az 1970‑es években az Egyesült Királysággal vívott, az úgynevezett tőkehal‑háborúk néven ismert összecsapások sorát váltotta ki.
Az EU‑hoz való csatlakozás a közös halászati politika keretében jó eséllyel azzal járna, hogy az ország kvótájának egy részéről lemond, jóllehet nincs egyetértés abban, pontosan mekkora hányadról lenne szó.
Egyes szakértők szerint a kvóta csökkentése csekély mértékű lenne, és főként a nyílt tengeri (pelágikus) halfajokat érintené – például a heringet, a szardíniát és a makrélát –, amelyek vándorolnak a tengeren, így nem állandóan az izlandi vizekben tartózkodnak.
Az, hogy ezt a kényes kérdést nem kezelték időben, Arno Minasian nemzetközi kapcsolatok szakértő szerint azonban visszavethette a választók lelkesedését az EU‑tagság iránt.
„Izlandnak 2009‑ben sem volt alkalma a halászatról és a mezőgazdaságról tárgyalni” – mondta az Euronews tényellenőrző csapatának, a The Cube‑nak. „Az EU és Izland valójában soha nem jutott el ezekhez a fejezetekhez, ami aggasztó, mert éppen ezek Izland számára az igazán nagy, fontos fejezetek.”
Az izlandi munkavállalók mintegy 4 százaléka dolgozik a halászati ágazatban, amely a GDP körülbelül 8 százalékát adja. „A halászatnak tehát jelentős gazdasági és politikai súlya van” – tette hozzá Minasian.
„Ha Izland és az EU már eleve nem tud erről érdemben tárgyalni, meglehetősen irreális azt várni, hogy az izlandiak majd elfogadják a kvóták rájuk kényszerítését a közös halászati politika révén” – fogalmazott.
Minden kötelezettség, semmi előny?
Egy másik félrevezető állítás Izland uniós jogaival volt kapcsolatos, amelyeket nem EU‑tagként élvez.
Egyesek, például Sigmundur Davíð Gunnlaugsson volt miniszterelnök azt mondták, hogy mivel Izland már tagja az Európai Gazdasági Térségnek, az EU‑tagság minden előnyét élvezi.
A jelenleg a Centrumpárt élén álló Gunnlaugsson hozzátette: az EU‑hoz való csatlakozás csupán hátrányokat és új kötelezettségeket hozna, további előnyöket nem.
Bár igaz, hogy az Európai Gazdasági Térség tagjaként Reykjavík már most is nagyrészt az EU gazdasági játékszabályai szerint játszik, mivel maga nem tagja az Uniónak, nincs helye az asztalnál, amikor ezeket a szabályokat meghatározzák.
Izlandnak nincs szavazata az Európai Parlamentben, és szerepe sincs az Európai Bizottságban. Több uniós támogatástól és alapforrástól is elesik – hogy csak néhányat említsünk.
Az EU‑csatlakozás költségeiről szólva a szembenálló táborok egymástól gyökeresen eltérő összegeket emlegettek.
A „nem”‑pártiak évente akár évi 1 milliárd euróra, (forrás: angol) míg a meghatározó EU‑párti szereplők alig több mint 50 millió euróra tették a költségeket.
Az utóbbi áll közelebb a valósághoz egy független elemzőműhely, az Evropustraumar, (forrás: angol) tanulmánya szerint, amely úgy számolt, hogy Izland nettó uniós tagsági költsége évente mintegy 60 millió euró lenne.