Csehország Európában azzal tűnik ki, hogy merészen törekszik a nukleáris energia feletti önállóságra, és vezető atomhatalommá válna a fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenedés során.
Mindössze 10,5 millió lakossal és a francia vagy német gazdaságnál jóval kisebb gazdasággal Csehország elsőre aligha tűnik Európa nukleáris újjáéledésének élharcosának. Mégis, Brüsszelben és a visegrádi térségben Prága befolyásos szereplő, amely csendben egy nagyszabású nukleáris bővítési programot rak össze.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az atomerőművek már most is az ország villamosenergia-termelésének mintegy 40 százalékát adják: hat reaktor működik két telephelyen, Dukovanyban és Temelínben.
A kormány ennél jóval ambiciózusabb. A frissített Nemzeti Energia- és Klímatervben Csehország 2040-re 68 százalékos nukleáris áramarányt tűzött ki célul, amely arányosan már vetekedne Franciaországgal, és messze meghaladná az uniós, nagyjából 23 százalékos átlagot.
Egy 18 milliárd eurós fogadás a koreai technológiára
Prága nukleáris stratégiájának középpontjában az a megállapodás áll, amelyet 2025 júniusában írtak alá a dél-koreai KHNP-vel két új, egyenként 1050 megawattos APR-1000-es reaktor dukovanyi megépítéséről, 18 milliárd eurós költséggel. A munkálatok 2029-ben indulnak, az első blokk 2036-ban léphet üzembe.
Opció van további két reaktor építésére Temelínben, emellett a kormány erőteljesen támogatja a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) fejlesztését. A Rolls-Royce-szal április 24-én írtak alá megállapodást, a jóváhagyásokat 2030-ra célozzák meg.
A finanszírozási konstrukció legalább olyan merész, mint a mérnöki munka. Az állami tulajdonú, a hazai termelőkapacitás 70 százalékát ellenőrző ČEZ-t állami hitelek segítik, amelyek a projektköltségek 70–80 százalékát fedezik; ezt a struktúrát az Európai Bizottság már jóváhagyta az állami támogatásokra vonatkozó szabályai alapján. Legfeljebb 2570 megawattnyi új kapacitással számolnak, ami egy főre vetítve az európai nukleáris termelők élvonalába emelheti Csehországot.
Válság, mint katalizátor
Csehország nukleáris offenzívája az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása közepette bontakozik ki, amelyek megzavarják a cseppfolyósított földgáz szállítását, és sokkot okoznak az európai energiapiacokon. Ez újraéleszti azt a vitát, amely már Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója óta erősödik.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a korábbi nukleáris visszafogást „stratégiai hibának” nevezi, Brüsszel pedig 330 millió eurós uniós beruházási csomagot jelentett be az SMR-ek fejlesztésére. A cseh kormány az atomenergiát a 2033-ra tervezett szénkivezetés gerincének tekinti.
A válság felgyorsította az amúgy is kijelölt pályát. Prága számol az adatközpontok és az elektromos járművek növekvő áramigényével is; ezek olyan ágazatok, amelyeknek stabil, alapterhelést biztosító kapacitásra van szükségük, amit a megújulók egyelőre nem tudnak megbízhatóan nyújtani.
„Az atomenergia szerepet játszhat energiarendszerünk támogatásában, de azt is végig kell gondolnunk, valóban ez-e a kulcstechnológia, és milyen áron” – mondja Alexander Roth, a brüsszeli Bruegel intézet energiapolitikai szakértője.
A visegrádi blokk éllovasa
A Visegrádi Csoporton, vagyis Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia szövetségén belül Prága a nukleáris energia vezető erejeként emelkedett ki. Mind a négy ország üzemeltet reaktorokat, és bővítésre készül.
A cseh tender ért célba elsőként a KHNP-vel kötött szerződéssel, és olyan beszerzési és állami finanszírozási mintát teremtett, amelyet Magyarország és Szlovákia most árgus szemekkel figyel. Csehország évente mintegy 15 terawattóra áramot exportál, stabilizáló szerepet játszva a tágabb régiós hálózatban.
A társadalmi támogatottság erős: a felmérések szerint 71–78 százalék támogatja a nukleáris bővítést, ami európai viszonylatban is a legmagasabbak közé tartozik, és 77 százalék vár országos szinten pozitív hatást. Ez a konszenzus lehetővé teszi, hogy a prágai kormány olyan volumenű és költségű projekteket vigyen előre, amelyek másutt erősen vitatottak lennének.
Szkeptikus hang Brüsszelből
Nem mindenki osztja Prága optimizmusát. Roth óvatosságra int az ütemtervekkel és a költségekkel kapcsolatban. A politikai retorika változhat – jegyzi meg –, de a gazdasági törvényszerűségek ugyanazok maradnak.
„Az elmúlt években Európában befejezett nukleáris projektek meglehetősen drágák voltak, és nagyon elhúzódtak” – mondta az Euronewsnak. „A kérdés az: meg tudja-e ezt változtatni a politikai lendület? Nekem személy szerint kétségeim vannak.”
Roth nem utasítja el teljesen az atomenergiát; elismeri, hogy segíthet a villamosenergia-rendszerek dekarbonizálásában, de a váltás tempóját hangsúlyozza. „Európa sokkal gyorsabban tud napelemeket és szélerőműveket építeni, és hamarabb megszabadulhat a fosszilis tüzelőanyagoktól, mint ha az atomra támaszkodna, amely akár tíz évig is épülhet” – érvel.
Roth számára az energiaválságok tanulsága egyértelmű: véget kell vetni a fosszilis tüzelőanyagoktól való függésnek, és a leggyorsabb út nem egy évtizedes nukleáris építési program.
Közép-Európa mini Franciaországa
Franciaország, Európa nukleáris nagyhatalma 56 reaktort üzemeltet, amelyek az áramtermelés 65–70 százalékát adják. Csehország hat reaktora 4,3 gigawattnyi kapacitásból évente 30 terawattóra áramot termel.
Fejenként nézve Csehország lemaradása Franciaországhoz képest kisebb, és a 2040-re tervezett 68 százalékos nukleáris arány arányosan Párizs mellé emelné az országot, mérete ellenére. A két ország a dukovanyi szerződésnél is eltérő utat választott. Franciaország EDF-je az EPR1200-as reaktort ajánlotta, együttműködést ígérve saját új építési programjával és egy szélesebb európai ellátási láncba való beilleszkedéssel.
Prága végül a koreai KHNP mellett döntött, elsősorban az ár és a referenciák alapján. Az EDF EPR-tervét a franciaországi Flamanville-ben és a finnországi Olkiluotóban sorozatos késések és költségtúllépések sújtották, miközben a KHNP Dél-Koreában több blokkot is határidőre adott át. A döntés csendes, de jelentős ítéletnek számít az európai nukleáris ipar jelenlegi állapotáról.
Franciaországot és Csehországot a politikai akarat és a közvélemény is közel hozza egymáshoz. Csehország 71–78 százalékos nukleáris támogatottsága nagyjából megfelel Franciaország 66–70 százalékának. Mindkét ország az energiaválságokat használja fel arra, hogy megerősítse hazai, alacsony szén-dioxid-kibocsátású alapterhelési kapacitásait. Aktívan szorgalmazzák az erősebb uniós nukleáris keretrendszert, és az atomenergia egyenrangú kezelését a zöld finanszírozásban.
Akadályok azonban továbbra is vannak. Ausztria hangos kritikusa a nukleáris energiának, és jogi lépéseket tett a dukovanyi beruházásnak nyújtott uniós állami támogatással szemben. A 2030-as évekre ki kell jelölni egy hosszú távú nukleáris hulladéktárolót; a költségtúllépés kockázata pedig koreai kivitelezők mellett is fennáll. Csehország stratégiája mindazonáltal jelenleg Közép-Európa egyik legösszeszedettebb energiapolitikai tervének számít.
Grafikon és adatok: Leticia Batista-Cabanas