Egy civil homokfutó, két Hellfire rakéta és néhány korszerű érzékelő: nagyjából így fest a Tempest, az amerikai tengerészgyalogság új, mozgékony drónvadásza. A rendszer Ukrajnában már állítólag 21 orosz–iráni Shahedet semmisített meg.
Az amerikai tengerészgyalogság 19 millió dollár értékben rendelt Tempest drónelhárító járműveket a V2X hadiipari vállalattól. A szerződés nemcsak a harcjárművek leszállítását, hanem a karbantartást, a szoftveres támogatást és a kezelőszemélyzet kiképzését is magában foglalja.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Pentagon korábbi tájékoztatása szerint az összegből tíz Tempest készülhet, a munkát pedig 2027 augusztusáig kell befejezni. A V2X közleménye ugyanakkor egy rugalmas, későbbi megrendeléseket is lehetővé tevő keretszerződésről beszél, ezért még nem tudható, hogy a tengerészgyalogság végül pontosan hány járművet állít szolgálatba.
A Tempest külseje alapján inkább egy különösen harcias sivatagi túrajárműnek tűnik, mint légvédelmi rendszernek. Alapjául a kereskedelmi forgalomban is kapható Can-Am Maverick X3 könnyű terepjáró szolgál, amelyet érzékelőkkel, célkövető rendszerrel és két rakétaindító sínnel szereltek fel.
A civil eredet nem hátrány, mert a jármű gyors, könnyen szállítható, és számos alkatrésze nemcsak a hadiipar lassú ellátási láncaiból, hanem akár egy vidéki roncstelepről is beszerezhető.
Hellfire a levegőben
A Tempest radar segítségével kutatja fel és követi célpontjait, majd AGM–114L Longbow Hellfire rakétákkal semmisítheti meg őket. A Hellfire eredetileg harckocsik és más páncélozott célpontok ellen készült, és leginkább az Apache harci helikopterek fegyvereként vált ismertté.
Az „L” változat azonban milliméteres hullámhosszú radaros önirányítással rendelkezik: az indítás után saját maga követi a kijelölt célt, így a kezelők azonnal továbbállhatnak vagy újabb fenyegetést kereshetnek.
A rendszer nem az apró, néhány száz dolláros hobbidrónok ellen készült. Elsősorban a nagyobb felderítő- és támadó drónokat, valamint a repülőgép méretéhez közelítő pilóta nélküli eszközöket célozza. Ilyen célpont lehet főként az iráni tervezésű Shahed is, amelyet Oroszország tömegesen vet be ukrán városok, energiatermelő létesítmények és katonai objektumok ellen.
Legalább két Tempest már Ukrajnába is eljutott. Az ukrán erők beszámolói szerint ezekkel összesen 21 Shahedet lőttek le.
Drága rakéta az olcsó drón ellen
A megoldásnak van egy nyilvánvaló gyengesége: a Hellfire lényegesen drágább lehet egy Shahednél. Pusztán gazdasági szempontból nem előnyös százezres nagyságrendű dollárba kerülő rakétával lelőni egy jóval olcsóbb drónt.
A háborús költségszámítás azonban nem áll meg a két fegyver árának összevetésénél. Ha a Shahed egy radarállomást, repülőgépet, lőszerraktárt vagy több százmillió dolláros hadihajót fenyeget, a drágább elfogórakéta használata nagyon is racionális lehet.
Ezért a Tempest nem mindenre alkalmas csodafegyver, hanem a többrétegű drónvédelem egyik eszköze. Az elektronikus zavarás, a gépágyúk, a kisebb elfogódrónok és a jövőben a lézerfegyverek kezelhetik az olcsóbb és tömeges fenyegetéseket, míg a Hellfire akkor kerülhet elő, amikor egy nagyobb drónt gyorsan és nagy biztonsággal kell megsemmisíteni.
A Tempest valódi újdonsága így nem maga a rakéta, hanem az összeállítás: egy régi, bevált fegyvert egy olcsón fenntartható, nagy mozgékonyságú járműre telepítettek. Ez jól mutatja a drónháború egyik legfontosabb tanulságát: a hadseregeknek már nemcsak erős légvédelemre, hanem gyorsan áthelyezhető, kis egységekkel együtt mozgó, akár civil eredetű drónvadászokra is szükségük van.