Szakértők és diplomaták szerint Európa gyenge válasza az orosz agresszióra a NATO területén belül, rontja az elrettentő erőt, és növeli a Kreml kockázatéhségét.
A NATO területén végrehajtott, Oroszország által szervezett hibrid hadműveletek esetszáma egy új, veszélyes, immár erőszakos, fegyveres szakaszba lép – véli egyre több európai vezető.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Európai Unió külpolitikájáért felelős vezetője, Kaja Kallas egy szeptember eleji ülésen úgy fogalmazott, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök célja az, hogy „elijesszen bennünket attól, hogy tovább támogassuk Ukrajnát”.
„Nem fog sikerrel járni” – mondta újságíróknak az uniós külügyminiszterek tanácskozásán.
Európai diplomáciai körökben azonban azt mondták az Euronewsnak, hogy az erőteljes, elrettentő válasz hiánya kiszolgáltatottá teszi a kontinenst az orosz támadások esetleges eszkalációjával szemben.
Németország döntése, amellyel hivatalosan a Kremlt tette felelőssé egy, a lipcsei repülőtéren augusztusban talált, robbanóanyaggal megrakott drónért, Berlin eddigi legnyíltabb konfrontációját jelentette Moszkvával az évek óta tartó ellenséges beavatkozások után.
Berlin bezáratta az orosz konzulátust Bonnban, és felmondta azt a megállapodást, amely lehetővé tette, hogy a berlini Orosz Ház kulturális központ a régóta fennálló kémgyanúk ellenére is nyitva maradjon.
„Összességében a rendőrségi vizsgálatok, a bűncselekmények mintázata és a titkosszolgálati megállapítások alapján egyértelműen megállapítható az orosz felelősség a lipcsei repülőtér elleni kísérletnél” – mondta Alexander Dobrindt német belügyminiszter a történtek után Berlinben.
Nemrégiben egy, Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt szállító repülőgépet kis híján eltalált egy orosz drón, amikor Zelenszkij szeptember 7-én Oslo felé tartott, hogy részt vegyen Harald király állami temetésén.
„A Kreml felmérte, meddig mehet el velünk szemben”
„Hogyan lehetséges, hogy ezek az incidensek nem érik el azt a küszöböt, amelynél a NATO-nak reagálnia kellene?” – vetette fel az Euronewsnak Ed Arnold, a British Foreign Policy Group vezető tanácsadója.
„Ha nem teszünk semmit, fokozatosan leépítjük a NATO elrettentő erejét.”
Arnold rámutatott: ha a lipcsei drónban elhelyezett, katonai minőségű robbanóanyag felrobban, halálos áldozatok lették volna. A drónt azonban nem szerelték be megfelelően, ezért végül nem működött.
„A lipcsei incidenst nem a biztonsági szolgálatok hiúsították meg, egyszerűen nem detonáltak a robbanóanyagok” – mondta. „A NATO-nak most átfogó választ kell adnia, mert a Kreml pontosan felmérte, meddig mehet el velünk szemben.”
A NATO-válasz körüli bizonytalanság részben abból fakad, hogy nem egyértelmű: az Egyesült Államok támogatna-e egy kollektív választ egy, a NATO területét érő támadás esetén.
Egy augusztusi amerikai hírszerzési értékelés szerint Putyin néhány éven belül megpróbálhatja letesztelni a NATO elszántságát egy korlátozott támadással a szövetség területe ellen – akár egy kisebb szárazföldi betöréssel, akár egy komoly kibertámadással a kritikus infrastruktúra ellen. Mindkét esetben olyan helyzetről lenne szó, amelyet nem lehet válasz nélkül hagyni.
Arnold szerint Washington elkötelezettsége körüli bizonytalanság csak tovább növeli Putyin étvágyát arra, hogy kockáztassa a NATO-val való közvetlen konfrontáció lehetőségét, hiszen ez illeszkedik abba a kampányába, amelynek célja, hogy bebizonyítsa: a NATO Alapokmányának 5. cikke – „egy tagállam elleni támadás valamennyi tagállam elleni támadásnak minősül” – kiüresedett.
„Tisztában van vele, hogy a jelenlegi washingtoni Fehér Ház kínálja erre a legjobb esélyt” – mondta Arnold. „Putyin stratégaként, nem taktikusként gondolkodik. Továbbra sem képes legyőzni az ukránokat egy hagyományos háborúban, de látja, hogy a Trump-kormányzat fogékony az orosz bájra.”
Bájoffenzíva
Steve Witkoff amerikai különmegbízott a múlt héten, az ukrajnai háború lezárását célzó diplomáciai egyeztetéseken áradozva méltatta Putyint.
„Először is, Putyin elnök úr, nagyon köszönjük, hogy fogad bennünket” – mondta. „Az imént kint ültünk, és arról beszélgettünk, hogy ha egyszer nyugdíjba megyünk, mennyi hihetetlen történetet és emléket vihetünk magunkkal, és az Önék valahol a lista élén lesznek.”
Kurt Volker, aki az első Trump-kormány idején az Egyesült Államok NATO-nagykövete volt, jelenleg az ukrán hatóságok biztonságpolitikai tanácsadójaként dolgozik. Azt mondta az Euronewsnak, hogy a szövetségnek jóval magasabb készültségi szintre kellene felkapaszkodnia egy olyan támadás esetére, amely kétségkívül kiváltaná az 5. cikk szerinti, kollektív választ, és világossá kell tenni a Kreml számára, hogy hibrid háborúja esetében mostantól „zéró tolerancia” érvényesül.
Ehelyett felidézte a Romániában és Lengyelországban történt drónberepüléseket az elmúlt évben, valamint azt, hogy láthatóan nem jártak következményekkel.
„Azt a kérdést tesszük fel magunknak: »hol húzódik az a határ«, amelyet ha Oroszország átlép, mi válaszlépést teszünk?”
„Emlékezzenek vissza: amikor 19 drón jelent meg a lengyel légtérben, az megdöbbentőnek számított, most pedig egy felfegyverzett drón cikázik nagy sebességgel a román légtérben és Ukrajna fölött, és senki sem szól semmit. Ennek mind lassan felgyülemlő, kúszó hatása van.”
Lengyelország a drónincidens után viszonylag ritka lépésre szánta el magát, amikor életbe léptette a NATO Alapokmányának 4. cikkét.
A 4. cikk szerinti eljárás előszobája a kollektív szövetséges fellépés iránti igénynek: minden szövetségest bevon egy hivatalos konzultációba, ha úgy vélik, területi integritásuk veszélybe került. A folyamat célja, hogy az összes információ megosztása után, a szövetségesek támogatásával közös választ mérlegeljenek. Ellentétben az 5. cikkel, a 4. cikk még nem jár kötelező, kölcsönös védelmi kötelezettséggel.
Arra a kérdésre, hogy a Kreml egyre agresszívabb fellépése ellenére miért volt azóta ilyen kevés 4. cikk szerinti hivatalos konzultáció, Volker úgy fogalmazott: minden egyes olyan eset, amikor elindítanak egy hivatalos eljárást, de annak nincs kézzelfogható eredménye, tovább leplezi a NATO „megosztottságának szintjét”.
„Ha összehívják a 4. cikk szerinti ülést, de nincs érdemi kimenetele, akkor lehet, hogy jobb lett volna eleve nem összehívni” – mondta.
A bírálatokra válaszul NATO-tisztségviselők arra is felhívták a figyelmet, hogy Németország nem kezdeményezett 4. cikk szerinti rendkívüli konzultációt.
„Németország akár meg is teheti ezt, de amíg nem teszi, addig ez a német kormány, és nem a szövetség ügye” – mondta egy tisztviselő az Euronewsnak.
Oroszországot nem sikerül elrettenteni
„Az elrettentés nem működik” – mondta Laura Galante, az amerikai Kiberveszélyek Integrációs Központjának volt igazgatója. „Amikor egy drón jelenik meg egy polgári repülőtéren, a fenyegetést kristálytisztán látjuk.”
Egyetértett azokkal, akik az Euronewsnak arról beszéltek, hogy mindmáig nem volt olyan pillanat, amikor a NATO egységes, határozott választ adott volna az orosz berepülésekre vagy támadásokra – és szerinte Washington részéről is „visszakozás” figyelhető meg abban, mennyire elkötelezett a NATO kollektív biztonsága mellett.
Galante szerint Európára – különösen az olyan országokra, mint a erős, jól felszerelt hadsereggel és átfogó biztonsági felfogással rendelkező Finnország és Svédország – hárul majd a vezető szerep egy súlyos támadás esetén.
Mára széles körben úgy vélik, hogy a „hibrid háború” kifejezés használata is elégtelen, mert bagatellizálja az Oroszország által szervezett akciók súlyosságát. Ezek között nemcsak gyakori drónberepülések szerepelnek, hanem gyújtogatások, szabotázsakciók és merényletkísérletek is.
„Meg kell találnunk a módját annak is, hogyan kezeljük a nem hagyományos hadviselést” – mondta Edgars Rinkēvičs lett elnök csütörtökön, a 2026-os Rigai Konferencián.
„Nagyon gyakran hibrid hadviselésként hivatkozunk erre. Én magam is számtalanszor tettem. Most már úgy gondolom, mindannyian tévedünk.”
Rinkēvičs szerint a „hibrid” keretezés „azt az érzést kelti társadalmainkban, hogy mindennek semmi köze a valós, világos és közvetlen veszélyhez”.
Közben a Kreml szeptember 11-én azzal fenyegette meg Litvániát, hogy orosz nukleáris fegyverek célpontjává válik, ha Vilnius engedélyezi atomfegyverek állomásoztatását a területén.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője annak kapcsán tette a megjegyzést, hogy Vilnius nemrég jelezte: kész feloldani a területén történő nukleárisfegyver-telepítésre vonatkozó korlátozásokat.
„Ez várható volt. Ez nagyon komoly feszültségeszkalációt jelentene, hiszen ha nukleáris fegyvereket telepítenek egy ország területére, azokat valaki ellen irányítják” – mondta egy sajtótájékoztatón. „Nyilvánvaló, hogy ezeket a fegyvereket nem a Nyugat ellen irányítanák. A keleti irányba, vagyis ránk céloznának.”
„Ha egy ország területén olyan nukleáris fegyverek vannak, amelyek ránk irányulnak, akkor értelemszerűen az adott ország területe is nukleáris fegyvereink célkeresztjébe kerül.”