99 éves korában elhunyt Wanda Traczyk-Stawska, a varsói felkelés résztvevője, pszichológus, a lengyel főváros háborús emlékezetének fáradhatatlan őrzője.
„Távozott egy Hős. Wanda Traczyk‑Stawska asszony, »Pączek«. A felkelés katonája. Fegyverrel a kezében harcolt. Az emlékezet őrzője. Varsói, tanárnő, erkölcsi tekintély. Mindig a Hazáért gondolkodott és dolgozott. Mindig kiállt a gyengék védelméért. Erős, biztonságos Lengyelországot akart Európában. Mindent köszönünk, kedves Wanda asszony” – írta Michał Szczerba európai parlamenti képviselő az X platformon. Szczerba azt is közölte, hogy továbbra is kapcsolatban van az elhunyt családjával.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ellenállás, sebesülés, hadifogság – egy legendás életút kezdete
Wanda Traczyk‑Stawska 1927. április 7‑én született Varsóban. A háború előtt a Dolna utcában lakott, és tagja volt a cserkészmozgalomnak. A német megszállás idején bekapcsolódott a konspirációs tevékenységbe.
A Szare Szeregi (Szürke Sorok) cserkészeként részt vett kis szabotázsakciókban és az „N” műveletben – azaz az ellenség ellen irányuló diverziós‑propaganda akciókban. E munka keretében leveleket is kézbesített azoknak, akiket a Lengyel Földalatti Állam halálra ítélt.
A varsói felkelés idején lövészként és összekötőként szolgált a Honi Hadsereg Főparancsnoksága Tájékoztatási és Propaganda Irodája katonai kiadóvállalatainak védelmi egységeiben. Támogatta a felkelő alakulatokat Észak‑Belvárosban, majd Dél‑Belvárosban és Powiśle városrészben is harcolt. 1944. szeptember 6‑án súlyosan megsebesült. A kapituláció után német hadifogságba került, és hadifogolytáborokban tartották. 1947‑ben tért vissza az országba.
A háborús emlékezet őrzője
Wanda Traczyk‑Stawska a háború után pszichológia szakot végzett a Varsói Egyetemen, és hosszú éveken át tanárként dolgozott.
Különösen elkötelezetten foglalkozott a varsói felkelők sírjainak felkutatásával és dokumentálásával. Az ő fáradhatatlan munkájának köszönhetően jött létre az Emlékszoba a Varsói Felkelők temetője mellett, és ő volt a temető rendszeres gondozásának kezdeményezője.
Társalapítója volt annak is, hogy október 2‑át a Varsói Felkelés civil lakosságára emlékező nappá nyilvánítsák. Élete utolsó éveiben a Varsói Felkelők temetőjével foglalkozó Társadalmi Bizottság elnökeként tevékenykedett.
A felkelés kitörésének idei, 82. évfordulójára rendezett megemlékezéseken a lengyelekhez intézett felhívását egy korábbi felvételről játszották le – egészségi állapota miatt már nem tudott személyesen részt venni az ünnepségeken. Akkor hangsúlyozta, hogy a szabadság a társadalom önszerveződésének alapja, és elengedhetetlen ahhoz, hogy együtt tudjunk jó ügyekért cselekedni.
Emlékeztetett a függetlenségért harcolók iránti emlékezés kötelességére is:
Érdemeiért többek között a Lengyel Újjászületés Rendjének lovagkeresztjével, Vitézségi Kereszttel és a Honi Hadsereg Keresztjével tüntették ki. Varsó díszpolgára is volt.
Fáradhatatlan aktivitás az élet alkonyán
Wanda Traczyk‑Stawska szinte élete végéig aktívan foglalkozott az ország ügyeivel.
2018‑ban az Országgyűlésben zajló, a fogyatékossággal élő személyek tiltakozó akciójával vállalt szolidaritást. Megpróbált csatlakozni a demonstrálókhoz, de nem engedték be a parlament épületébe.
A 2020‑as elnökválasztási kampány során szerepelt Rafał Trzaskowski támogatására készített anyagban. Ugyanabban az évben ősszel támogatta a terhességmegszakítási törvény szigorítása elleni tüntetéseket, és tiltakozott az ellen, hogy Jarosław Kaczyński beszédében felhasználta a Harcoló Lengyelország jelképét.
2021. október 10‑én részt vett a varsói Zamkowy téren tartott tiltakozáson, ahol felszólalt az alkotmánybíróság azon határozata után, amely az alkotmány elsőbbségét mondta ki az uniós joggal szemben.
A varsói felkelés kitörésének 79. évfordulójára rendezett, 2023‑as megemlékezésen beszédet mondott, amelyben a Lengyel Köztársaság alkotmányának tiszteletben tartására, valamint Németországgal való szoros együttműködésre szólított fel az orosz agresszió ellen védekező Ukrajna támogatása érdekében.
Egy nappal korábban is elhunyt egy háborús hős
Wanda Traczyk‑Stawska halála előtt alig egy nappal, augusztus 17‑én, 98 évesen hunyt el egy másik varsói felkelő, Krystyna Kodymowska, harci neve „Stokrotka”, aki a felkelés kitörésekor mindössze 16 éves volt. Összekötőként és ápolónőként szolgált az AK Varsó körzetének „Bakcyl” egészségügyi szolgálatánál, ahol a sebesülteket látta el.
A felkelés leverése után – sok fővárosihoz hasonlóan – őt is kiűzték a városból: először egy átmeneti táborba került, majd kényszermunkára vitték. Később Gdyniában telepedett le, ahol jogtanácsosként dolgozott.
Az 1944. augusztus 1‑jén kirobbant varsói felkelés a Honi Hadsereg legnagyobb fegyveres hadművelete volt a megszállt Európában. A harcokban mintegy 18 ezer felkelő esett el, további 25 ezren megsebesültek. A civil lakosság veszteségei tragikusak voltak – csaknem 180 ezer varsói lakos vesztette életét. A romok közül csaknem félmillió embert űztek el a városból, amely szinte teljesen megsemmisült.