8-11 ezer milliárd forintnyi állami vagyon vándorolt illetéktelen kezekbe az elmúlt 16 évben Voszka Éva, az SZTE professor emeritája szerint. A közgazdász az MTA konferenciáján mutatta be, hogy hogyan alakultak ki a NER-vagyonok, és hogyan tudja ezeket visszaszerezni az állam.
Egész napos konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia a magyarországi kormányváltás gazdasági vonatkozásainak feltérképezésére. Az esemény a "Számvetés és újratervezés – Magyar gazdaság 2026" címet kapta, és legalább ugyanannyira szólt a mögöttünk lévő rendszer jellemzőinek bemutatásáról, mint arról, hogy az új kormány mit tud tenni a hibák kijavítása érdekében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Csütörtök délelőtt megjelent cikkünkben bemutattuk a BCE egyetemi tanára, Győrffy Dóra előadását, ami inkább a múlt megfejtésével foglalkozott: azt vizsgálta, hogy hogyan tudott fennmaradni a NER 16 évig annak ellenére, hogy a gazdaságfejlesztés háttérbe szorult a politikai célok mögött, és mi történt az utóbbi néhány évben a magyar gazdaságban, ami végülis a rendszer összeomlásához vezetett.
Most egy másik, már részben a jövővel foglalkozó előadás összefoglalója jön: Voszka Éva, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritája és az MTA rendes tagja arról beszélt a konferencián, hogy hogyan került magánkezekbe az állami vagyon az elmúlt 16 évben, és hogyan lehet ezeket a pénzeket visszaszerezni.
Három módszer a Fidesz gazdasági hátországának felpumpálására
A közgazdász azzal kezdte az előadását, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása az előző rendszer kiépítésnek egyik fontos alappillére volt. Rengeteg állami pénz alakult át "politikai tulajdonná", azaz került magánszereplőkhöz, leginkább három módon:
1. Államosítás és privatizáció
Az állami pénzmozgás két iránya, azaz az állami vagyon növelése, valamint annak magánkézbe helyezése gyakran együtt járt a NER-korszakban. Az elmúlt 16 évben az összes államosított vagyon 38 százaléka magánkézbe került, és ennek a vagyonnak a kétharmadáról ingyen, vagy rendkívül kedvezményes áron mondott le az állam.
A privatizáció kedvezményezettei gyakran teljesen új, vagy az adott piacon korábban nem működő cégek, alapítványok voltak, amiket verseny nélkül, politikai döntés alapján választottak ki. A NER-barát szereplők gyakran minimális befektetéssel jutottak óriási vagyonhoz, és összetett, nehezen átlátható céghálózatokat alakítottak ki.
Voszka számításai szerint a Fideszhez köthető politikai tulajdon jelentős része így keletkezett, csak a közérdekű vagyonkezelő alapítványokba több mint 3000 milliárd forintot rakott az állam. A többi privatizációs műveletet, a termőföldeket és a magánszereplőknek átadott kastélyok értékét is beleszámítva az jön ki, hogy nagyjából 5500 milliárd forintot szervezett ki a kormány a szövetségeseinek az állami vagyonból.
2. Törvényhozás, szabályozás
Ebben a pontban nem új tulajdon keletkezéséről van szó, hanem a már meglévő cégek terjeszkedéséről: a Fidesz-kormány különböző eszközöket vetett be annak érdekében, hogy a hozzá hű vállalkozói csoportok megerősödjenek.
Az egyik jellemző módszer a piacfoglalás volt. Adminisztratív eszközökkel monopóliumot teremtettek például a dohánynagykereskedelemben, a pénznyerő automaták piacán, vagy a mobil fizetési rendszerben. Az étkezési utalványok, a tankönyvek vagy a CT-MR vizsgálatok piacáról kiszorították a rivális szereplőket. Az autópályakezelést, a kaszinóüzemeltetést és a hulladékfeldolgozást koncesszióba adták baráti szereplőknek.
Ebbe a vagyongyarapítási kategóriába tartozik az is, amikor egy-egy beruházást nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánítottak, vagy nem végezték el az egyébként szükséges versenyhivatali vizsgálatot egy felvásárlás idején, és ezzel megkönnyítették egy NER-barát piaci szereplő dolgát. Az is előfordult, hogy kifejezetten a személyre szabott törvényhozás eszközével élt a kormány, például a hirdetőoszlopok szabályozásánál vagy a MOHU esetében.
3. Terjeszkedés a magángazdaságon belül
Ez a módszer gyakorlatilag azt jelenti, hogy a NER egyes tagjai arra használták a politikai kapcsolataikat, hogy új tulajdont szerezzenek a magánpiacon. A legalapvetőbb példa a magáncégek felvásárlása, amit adott esetben különböző zsarolásokkal, vagy hatósági vizsgálatokkal való fenyegetéssel értek el. Máskor a kormány kedvezményes hitelekkel, kötvényprogrammal, vagy akár diplomáciai eszközökkel segítette a baráti cégek tulajdonszerzését.
Voszka szerint utóbbira jó példa a 4iG terjeszkedése, de az építőipar NER-barát cégei (Közgép, Market Zrt., Magyar Építő Zrt.) is sokat profitáltak a kormány aktív segítségéből. Szintén emlékezetes a Mátrai Erőmű ügye: a kormány segített Mészáros Lőrinc egyik cégének abban, hogy bevásárolja magát az erőműbe, majd pár évvel később a veszteséges céget visszavásárolta az állam a vállalkozótól. A NER-közeli szereplők szálloda- és médiaipari terjeszkedése is jórészt hasonló állami segítséggel zajlott.
Rengeteg állami vagyon vándorolt illetéktelen kezekbe
Különböző becslések születtek arra vonatkozóan, hogy összesen mekkora vagyon halmozódott fel az elmúlt 16 évben a kormánybarát vállalkozóknál. Voszka Éva úgy számol, hogy az imént bemutatott három csatornából összesen 8-11 ezer milliárd forintnyi politikai tulajdon jött létre. Jancsics Dávid korrupciókutató az Euronewsnak adott interjújában 10-20 ezer milliárd forintra becsülte ezt az összeget.
A kormány kreatív volt abban is, hogy a létrejött cégbirodalmakat életben tartsa és gyarapítsa. A számos közvetlen tőkejuttatás mellett a fő módszer a baráti cégek állami megrendelésekkel való kitömése volt. Voszka szerint az út- és vasútépítésben, a kommunikációs szektorban, a rendezvényszervezés területén, valamint a takarító és az őrző-védő cégeknél is lehet találni példákat erre.
Tipikus módszer volt, hogy kiírtak egy nagy keretközbeszerzést, amit megnyert egy NER-barát cég (ami sokszor egyedül is indult el a közbeszerzésen), majd a keretszerződésen belüli kisebb szerződéseket már jócskán túlárazottan kötötték meg. A közgazdász szerint jó eszköz az ilyen visszaélések felderítésére, ha megnézzük, hogy az adott vállalatoknak mekkora a profitrátája a piaci átlaghoz képest.
A NER-birodalom felszámolása
Az előző kormányhoz köthető szereplők vagyonfelhalmozásának bemutatása után Voszka Éva rátért a mostani időszak egyik legfontosabb kérdésére: arra, hogy hogyan tudja leépíteni a kialakult hatalmas gazdasági tömböt az új kormány. A közgazdász szerint erre alapvetően két lehetőség van, és mindkettő konkrét állami beavatkozást igényel.
1. Leépítés
A leépítés a NER-barát cégek meggyengítését, praktikusan a pénzcsapok elzárását jelenti. Az államnak felül kell vizsgálnia a közbeszerzéseket, meg kell szüntetnie a monopóliumokat, le kell állítania az állami megrendeléseket, ennek következtében pedig az érintett cégek várhatóan összeesnek, akár a felszámolás sorsára is juthatnak. Ezen kívül a piaci versenyt is lehet erősíteni, de ehhez szintén törvényalkotói munkára van szükség.
2. Visszaszerzés
A kiszervezett állami vagyon visszaszerzésére is több módszer van Voszka szerint. Ezek közül a legegyszerűbb az, ha az érintett szereplők önként adják vissza a hozzájuk került tulajdont, de szóba jöhet az államosítás is, valamint különböző jogi lépésekre is van lehetőség. Az állam adott esetben büntetőeljárásokat indíthat a vagyonvisszaszerzés érdekében, és ezek egyáltalán nem lennének reménytelenek, a jogban ugyanis a tulajdon védelme csak a jogszerűen megszerzett vagyontárgyakra vonatkozik.
Az is elképzelhető, hogy egy-egy büntetőeljárás vádalkuval zárul, tehát a tulajdonos felajánlja az államnak egyes vagyontárgyait az enyhébb büntetésért cserébe. A polgári perekben szintén van potenciál, eljárásokat lehet indítani például arra hivatkozva, hogy egyes üzletek a jó erkölcsbe ütköztek, nem jóhiszeműen kötötték őket, vagy egyes szereplők visszaéltek a piaci erőfölényükkel.
Amit eladtak, azt vissza kell venni, amit megvettek, azt el kell adni
Voszka Éva szerint a megoldás sokszor éppen annak a módszernek az ellenkezője, ahogyan az egyes vagyonelemek rossz kezekbe kerültek az előző rendszer idején. A budapesti repülőtér államosítását például privatizációval lehetne feloldani, a közérdekű vagyonkezelő alapítványba kitett (azaz privatizált) állami vagyonokat pedig államosítással lehetne visszaszerezni.
Az állami megrendelésekből élő cégek legyengítésére a versenyteremtés lehet a megoldás, a monopol helyzetek kezelésére pedig a monopóliumok megszüntetése. A koncessziókat szintén át lehet alakítani, vagy meg lehet szüntetni – Voszka szerint az autópályakezelés és a kaszinószektor esetében ez könnyebbnek, a hulladékgazdálkodás esetében nehezebbnek ígérkezik.
Az egyes módszerek esetében akadnak azért kérdőjelek. Kérdés például, hogy mi lesz az olyan vállalatokkal, amelyek mára piaci alapon is versenyképessé váltak, vagy hogy hogyan lehet, és egyáltalán érdemes-e államosítani a tőzsdei cégeket.
Nincs könnyű dolga az új kormánynak
Az állami vagyonvisszaszerzés nemcsak a fenti néhány példa miatt kockázatos feladat. A kormányra több veszély is leselkedik, és néhány nehezen eldönthető kérdésben is meg kell találniuk a helyes megoldást.
Az egyik legfontosabb dilemma a jogállamiság kérdése, azaz az, hogy meddig lehet tágítani a jogállami kereteket a vagyonvisszaszerzés érdekében. Azt is fontos lesz eldönteni, hogy átfogó törvények segítségével, vagy egyedi mérlegelések alapján próbálja meg az új kormány lebontani az előző rezsim gazdasági hátországát.
Voszka szerint fontos lesz megtalálni a morális és a gazdasági szempontok közötti egyensúlyt is. Ha például az állami intézkedések következtében tönkremegy egy eredményes és monopol helyzetben lévő NER-es cég, az könnyen kisebb-nagyobb piacok összeomlásával és sok munkavállaló elbocsátásával járhat. Ahhoz pedig idő fog kelleni, hogy más piaci szereplők be tudják majd tölteni a keletkezett űrt. Ezeket a következményeket mérlegelni kell a döntések meghozásakor.
A közgazdász a vagyonvisszaszerzési programban rejlő veszélyként azonosította azt, hogy a rendkívüli intézkedések precedenst teremthetnek, és fenntarthatják a bizonytalan állapotokat a magyar gazdaságban. Az egyes részpiacok fentebb részletezett összeomlása szintén kockázatokat hordoz magában.
A legnagyobb veszély azonban az, ha a kormány a szereplőket ugyan lecseréli, de a kialakult kereteket nem változtatja meg, így a régi oligarchák helyébe újak tudnak lépni. Voszka Éva szerint ezt mindenképpen el kell kerülni, mert a valódi rendszerváltás csak akkor fog végbemenni, ha ténylegesen megszűnnek a visszaélések sorával létrejött tulajdonviszonyok a magyar gazdaságban.
Disclaimer: a cikkben említett egyik cégben, a 4iG Nyrt.-ben tulajdonosi érdekeltsége van az Euronews fő tulajdonosának, az ALPAC Capitalnak is. A két vállalat egymástól függetlenül működik, a szerkesztőségi munkára a tulajdonosnak nincs befolyása.