Az Orbán-kormány nem tudta érdemben növelni az ország termelékenységét, a külső hatások mégis 16 évig a felszínen tartották a gazdaságot. Győrffy Dóra közgazdász szerint a NER utolsó éveire mindegyik forrás elapadt, ez pedig stagnáláshoz és végső soron a rendszer összeomlásához vezetett.
Egész napos konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia a magyarországi kormányváltás gazdasági vonatkozásainak feltérképezésére. Az esemény a "Számvetés és újratervezés – Magyar gazdaság 2026" címet kapta, és legalább ugyanannyira szólt a mögöttünk lévő rendszer jellemzőinek bemutatásáról, mint arról, hogy az új kormány mit tud tenni a hibák kijavítása érdekében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A konferencia délutáni programjában Győrffy Dóra, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára és az MTA doktora inkább a múlt megfejtésével foglalkozott: "Az illiberális fejlesztési modell felemelkedése és hanyatlása" címmel tartott előadást.
Már a legelején látszott, hogy ennek nem lesz jó vége
Győrffy először is arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedek egyik leghíresebb magyar közgazdásza, Kornai János már 2011-ben megírta, hogy Magyarország autokráciává vált, és a Fidesz hatalomgyakorlásának komoly gazdasági kárai lesznek. De akkor hogyan tarthatott ki ezután még 15 évig a Nemzeti Együttműködés Rendszere? Erre a kérdésre kereste a választ Győrffy előadása.
Az Orbán-kormány indulásának idejéről két fontos tényezőt azonosított a szakértő. Egyrészt azt, hogy a miniszterelnöknek a pénzügyi válság és az előző kormány által felvett IMF-hitelhez kapcsolódó elvásárok miatt kiemelten fontos volt a pénzügyi stabilitás, mert ebben látta a garanciáját annak, hogy meg tudja védeni a kormányzását a külföldi befolyástól. Másrészt pedig azt, hogy kifejezetten alacsony volt 2010 körül a foglalkoztatottság (csupán 60 százalék a 20-64 éves korosztályban), ezt a problémát pedig a Fidesz látta is, és a munkaalapú társadalom megteremtésével akarta orvosolni.
A gazdasági függetlenség és a munkahelyteremtés érdekében is fontos lépéseket tett az Orbán-kormány. A gazdasági szempontok azonban a háttérbe szorultak a politikai, hatalmi szempontok mögött, ennek pedig komoly következményei lettek. Magyarországon a termelékenység 2010 környékén az uniós átlag 74 százalékán állt, 2025-ben pedig a 73 százalékán. A környéken több ország, például Bulgária és Románia is komoly felzárkózást tudott produkálni (nem függetlenül attól, hogy alacsonyabb szintről könnyebb fejlődniük, mint a nyugati országoknak, ez pedig könnyebb), Magyarországnak viszont ez nem sikerült.
Sokat tett a kormány azért, hogy ne erősödjön a gazdaság
A termelékenységi ráta egyszerűen szólva azt mutatja meg, hogy mennyire hatékonyan zajlik a munka egy országban: minél több értéket tudnak előállítani a dolgozók egységnyi idő alatt, a termelékenységi mutató annál magasabb lesz. És hiába ez a gazdasági növekedés motorja, a Fidesz-kormány egyáltalán nem foglalkozott a termelékenység növelésével.
Sőt, számos intézkedés és körülmény kifejezetten az ellenkező irányba dolgozott az elmúlt 16 évben. Győrffy szerint ilyen volt a humántőke, azaz az egyéni képességeink fokozatos eróziója, bővebben:
- a közoktatás centralizációja és az egyetemek elfoglalása,
- az egészségügy alulfinanszírozása
- és a jelentős nyugati irányú kivándorlás.
És ilyenek voltak az állam gazdaságtorzító lépései is:
- a piaci verseny csökkentése a kormányközeli vállalatok támogatásával,
- a rendszeres állami beavatkozások a gazdaság működésébe,
- a kormányzati körök térnyerése a bankszektorban,
- az államilag támogatott hitelekkel fűtött lakásár-robbanás,
- a kormány által teremtett állandó szabályozási bizonytalanság
- és az uniós források eltérítése is.
Győrffy szerint gyakorlatilag oda jutottunk, hogy a hazai vállalkozások a fejlődés és fejlesztés helyett inkább a növekedésük lassításában, vagy a sikerük eltitkolásában voltak érdekeltek – nehogy egy kormányközeli szereplő látókörébe kerüljenek, és az esetleg kivesse a hálóját a jól menő cégre. Magyarország a 35. helyen állt a magántulajdon védelmének szintjét vizsgáló rangsorokban a NER-korszak elején, a végére pedig a 140. helyre csúszott vissza.
A mentőövek, amik életben tartották a NER-t
Márpedig ha nem nő a termelékenység egy országban, akkor a gazdasági növekedés nem tud organikusan bekövetkezni, csak külső hatások eredményeképp. Győrffy azzal érvel, hogy ezek a külső hatások sokáig a kormány rendelkezésére is álltak, az elmúlt években azonban mind elapadtak. Összesen négy külső hatást azonosított a közgazdász, az alábbiakat:
1. A külső jövedelemforrások, azaz az uniós pénzek és a hazautalások
2010 óta volt olyan év, amikor a GDP több mint 8 százaléka is bejött extra erőforrásként külföldről a magyar gazdaságba. A rendszer viszont 16 éven keresztül szinte folyamatosan úgy működött, hogy kisebb GDP-növekedést produkált, mint amennyi pluszpénz beérkezett Magyarországra (az egyetlen kivétel 2021, akkor a koronavírus-járvány lezárásai után nagy volt a növekedés). A külföldi dotáció hosszú ideig biztosította az extra erőforrásokat a magyar gazdaság számára, a NER-korszak végére azonban jórészt elapadt az uniós pénzek felfüggesztése miatt.
2. A pénz pumpálása a gazdaságba
A NER-korszak nagy részét kifejezetten laza monetáris politika jellemezte. 2016 és 2023 között például végig negatív volt a reálkamat, magyarul érdemes volt hiteleket felvenni. A forint árfolyama eközben nagyon sokat romlott, de ettől függetlenül a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan pumpálta a pénzt a gazdaságba, ezzel pedig hozzájárult a GDP-növekedéshez. Ennek a rendszernek 2023-ban lett vége, az európai csúcsra emelkedő infláció miatt.
3. Az állami túlköltekezés
Ahogy azt korábban már említettük, a Fidesz számára szuverenitási szempontból kifejezetten fontos volt az államadósság és a költségvetési hiány alacsony szinten tartása. Az elmúlt 16 évben az államadósság szintje végig stabil maradt, de miután elapadtak az uniós források és az MNB pénzpumpálása is, a kormány elengedte a gyeplőt: az elmúlt években megszűnt a költségvetési fegyelem, és a költségvetési hiány visszatért arra a szintre, ami a 2010 előtti kormányok idején volt jellemző. Az elmúlt néhány évben tehát a költségvetési túlköltekezés vált a növekedés finanszírozójává, de ez nem fenntartható megoldás: tavaly már a költségvetés 4-5 százaléka ment el az állam adósságainak finanszírozására.
4. A külföldi beruházások támogatása
A kormány utolsó dobása az volt, hogy ha már az uniós források nem jönnek, akkor megpróbálja a külföldi működőtőke bevonzásával helyettesíteni azokat. 2020 környékén történt is egy ugrás a Magyarországra érkező külföldi beruházások értékében, méghozzá először Dél-Koreának köszönhetően, főleg a Samsung és az SK akkumulátorgyára révén. Az ázsiai pénz azonban végül nem váltotta be a várakozásokat, sőt, rendkívül kiszolgáltatottá tette a magyar gazdaságot, mert a beruházások nagy része egyetlen szektorba, az akkumulátoriparba koncentrálódott. Az egyoldalú és az ország adottságaival nem összeegyeztethető iparosítás hátrányairól és a külföldi cégeknek adott százmilliárdos támogatásokról korábban részletesen is beszélt Győrffy Dóra az Euronewsnak:
Nagy feladat vár az új kormányra
A 2026-os választáshoz közeledve tehát mind kifulladtak azok a külső erőforrások, amiknek pörgetniük kellett volna a magyar gazdaságot a kormány reményei szerint. Ráadásul a munkaerőpiac további bővítésével sem tudták serkenteni a GDP-növekedést, mert kevés volt a munkanélküli, külföldről pedig alig lehetett többletmunkaerőt behozni a kormány migrációellenes retorikája miatt. A magyar gazdaság így három évig stagnált, a NER pedig részben ennek következményeként végül össze is omlott.
Győrffy előadásának egyik legfontosabb tanulsága az, hogy egy rendszer akkor is fenn tud maradni hosszú ideig, ha a nincsenek meg a megfelelő gazdasági alapjai. A közgazdász szerint azonban az új kormánynak nem szabad ebből azt a tanulságot levonnia, hogy ha újra lesznek uniós pénzek, akkor újra lesz növekedés, és nem lesz gond.
Ehelyett az ország új vezetésének meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy a magyar gazdaság a saját erőforrásaira építve is bővülni tudjon. Kiszámítható jogi környezetet kell létrehozni, ösztönözni kell a vállalkozások fejlődését és a piaci versenyt, fejleszteni kell a humántőkét, és el kell érni, hogy ne a kapcsolatokon, hanem a tehetségen múljon az, hogy ki lesz sikeres.
Vagyis növelni kell az ország termelékenységét. És ha ez megvan, akkor sem lehet hátradőlni, hanem el kell kezdeni foglalkozni a 21. század kihívásaival a mesterséges intelligenciától a klímaváltozáson át az egyre fenyegetőbb politikai blokkosodásig.