"Nem lesz szívélyes beszélgetés Orbán Anita és Lavrov között" – Szent-Iványi István az Euronewsnak

A magyar diplomácia szempontjából két fontos dolog történt szerdán:

HIRDETÉS

HIRDETÉS

• Magyar Péter miniszterelnök az új magyar kormány első munkanapján átengedte az erőszakos izraeli telepesek elleni EU-szankciókat,
• a Kárpátalját ért orosz dróntámadás miatt pedig Orbán Anita külügyminiszter berendelte a magyarországi orosz nagykövetet.

Mindkettő éles váltás ahhoz képest, ahogy az Orbán-kormány vitte a külpolitikát. Erről is kérdeztük Szent-Iványi István külpolitikai szakértőt.

Hogyan nézhetnek ki a felálló Tisza-kormány külpolitikai prioritásai? Kármentés következik, mert amit a Szijjártó Péter nevével fémjelzett előző garnitúra csinált, abból fel kell állni? Hol kezdheti mindezt az új kabinet?

Orbán Anita és Magyar Péter is egyértelműen elmondta, hogy most az elsődleges cél az európai uniós kapcsolatok helyreállítása, illetve az EU-s pénzek hazahozatala. Az új kormány konstruktív, együttműködő kapcsolatot akar kialakítani az Európai Unióval, bár Orbán Anita hozzátette, hogy a viszony nem egy feltétel nélküli engedelmességen alapul. Bizonyos, alapvető érdekeket érintő esetekben kritikusan fognak viszonyulni Brüsszelhez, de bejelentették, hogy az öncélú vétópolitikát nem folytatják, magyarán annak az időszaknak vége, amikor pusztán a vétó miatt vétóztunk, vagy mert az egy harmadik ország érdekében állt. Izrael kapcsán éppen erről van szó, hogy ez igazából nem volt magyar érdek. Az Orbán-kormány Oroszország, Kína, és bizonyos esetekben Izrael vagy Törökország érdekében vétózott az EU-ban, de a vétót nem erre találták ki, és nem arra használják, hogy akadályozzák az Európai Unió cselekvőképességét – hanem arra, hogy amennyiben alapvető nemzeti érdek sérül, akkor lehessen élni vele. Ami az izraeli kapcsolatokat illeti: az ország Magyarországnak kiemelt, együttműködő partnere, de ez a viszony nem követeli meg, hogy Izrael bármit is tesz, abban a magyar kormánynak támogatnia kellene. Különösen vonatkozik ez a Netanjahu-kormányra, melynek bizonyos lépéseit a nemzetközi közösség kritizálja, és idáig csak Magyarország, vagy leginkább Magyarország gátolta a Tel-Avivval kapcsolatos döntéseket. Lesz némi változás, de ez nem azt jelenti, hogy Izraellel szemben ellenséges magatartást veszünk fel. Netanjahu gratulált Magyar Péter győzelméhez, és Magyar Péter is jelezte, hogy továbbra is kiemelt partnernek tekintjük Izraelt. Izrael nekünk sok szempontból fontos: egy közel-keleti demokráciáról van szó, sok magyar vagy magyarok leszármazottja él az országban, sokaknak vannak barátai, rokonai Izraelben. Magyarország megtépázott hírnevét, presztízsét helyre kell állítani, a szövetségesek körében meg kell erősíteni a bizalmat, mivel a bizalom megrendült az előző magyar kormány tevékenysége miatt.

A V4 lehet a kettes pont? Magyar Péter elmondta, hogy a Visegrádi Négyek helyreállításáról, sőt akár annak bővítéséről is szó lehet. Robert Fico szlovák miniszterelnök viszont korábban azt ígérte, hogy amennyiben nem Orbánt választják meg, akkor Pozsonynak rossz viszonya lesz Magyarországgal, aztán megválasztották Magyar Pétert, és pár nappal később Fico Donald Tusk lengyel, illetve Andrej Babiš cseh kormányfővel közös fotót posztolva jelezte, hogy a három muskétás várja a negyediket – utalva ezzel Magyarra és a V4 újradefiniálására. Csakhogy Pozsony és Budapest éppen összefeszül a Beneš-dekrétumok és az azzal kapcsolatos új jogszabály miatt, ami inkább tolja el egymástól Szlovákiát és Magyarországot, mint hogy közelednének egymáshoz.

Ez azért érdekes, mert volt már párbeszéd Fico, illetve az akkor még csak miniszterelnök-jelölt Magyar Péter között, és Magyar Péter nyilvánvalóvá tette, hogy a kapcsolatok fejlődésének az egyik alapvető feltétele, hogy rendezzük a Beneš-dekrétumok ügyét. De válasszuk ketté a két dolgot: a dekrétumok feszegetése nyilvánvalóan komplex kérdés, ebben nyugati támogatásra se nagyon számíthatunk, mert általában úgy tekintik, hogy ez a második világháború utáni rendezés egyik eleme, ami már (többé-kevésbé) nincs is érvényben, de Szlovákiában sajnos igen. De van itt egy másik kérdés: a tavaly decemberben elfogadott szlovák törvény, miszerint a Beneš-dekrétumokat bírálókat maximum fél éves börtönbüntetéssel sújthatják. Ez viszont már alapvetően európai ügy, a szólásszabadsággal kapcsolatos, hiszen azzal kapcsolatban korlátozzák az állampolgárok jogait, hogy kritizálják a dekrétumokat. Ezzel nemcsak a magyarok állnak szemben, hanem a Progresszív Szlovákia nevű liberális párt is, mely egyébként éppen vezeti a népszerűségi listákat, és könnyen lehet, hogy a jövő évi választások nyertese lesz. A Progresszív Szlovákia élesen bírálja ezt a dekrétumokra vonatkozó törvényt, sőt kérték, hogy ne is alkalmazzák azt, ha már többször kijelentették, vagy éppen úgy magyarázták, hogy nincs is érvényben. Közben persze kiderül, hogy az elmúlt években számos magyarnak a földtulajdonát vették el kártérítés nélkül éppen a Beneš-dekrétumokra hivatkozva, tehát mégiscsak érvényben van. Ezek a kérdések léteznek, és én nagyon helyeslem, hogy Magyar Péter nyíltan az asztalra tette, ellentétben Orbán Viktorral, aki hónapokig lapított, és gyakorlatilag nem mondott semmit az üggyel kapcsolatban – maximum olyanokat, hogy ezt még tanulmányoznunk kell, vagy hogy meg kell fontolnunk, de közben semmit sem tett. A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos új jogszabály erősen érinti a magyar nemzetiségűeket, ráadásul komoly szólásszabadsági, alapjogi kérdés.

A V4-ek mégsem ezen bukott el, hanem Orbán Viktornak a Putyinhoz való simulásán, és hogy az ukrajnai háború kapcsán nem állt nyíltan Ukrajna mellé, sőt ellenségképet kreált belőle.

A V4 egyértelműen ott vált tetszhalottá és működésképtelenné, amikor Orbán Viktor a további három résztvevővel szemben ment az orosz agresszió kapcsán. A V4-et Orbán Viktor verte szét, még a szövetségeségnek tekinthető Mateusz Morawiecki (korábbi lengyel kormányfő – a szerk.) is bírálta a magyar kormányt. A V4 ideig-óráig V3-ként működött, majd tetszhalottá vált.

A lengyeleknél mindegy, hogy jobb- vagy baloldali pártról van szó, de a Putyinnal való barátkozás, az Oroszországhoz húzás kizárt. Sőt, a Babiš előtti cseh kormányt sem lehet oroszbarátnak tekinteni.

És a Fico előtti szlovák kormány sem volt az. Anderj Babiš cseh miniszterelnök ebben a témában közömbös, de igazából Fico is csak retorikai vonalon “barátkozik” Putyinnal. Fico keze nagyon meg volt és van kötve amiatt, hogy koalícióban kormányoz, hiszen olyan koalíciós megállapodást kötött Peter Pellegrini pártjával (Hang – Szociáldemokrácia), hogy a külpolitikában nem lesz változás, tehát érdemben nem tud változtatni a diplomácián. Beszélni tud Putyinról és Putyinnal, de érdemi lépésekben nem tud közeledni hozzá. A V4 újraélesztésére tehát megvan a szándék mindenki részéről, sőt Magyar Péter kijelentette, hogy ő akár bővíteni is szeretné a szövetséget, hogy Ausztria, vagy esetleg később Szlovénia is meghatározó tag legyen. Kapott is erre egyből a Nyugattól amolyan gyanakvó bírálatot, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát szeretné föltámasztani, de nem hiszem, hogy erről van szó.

Többször is felmerült már a V4 bővítésének ötlete, túl azon, amit a V4+ jelent, tehát mikor a V4 más országokkal együtt, közös érdekek mentén cselekszik.

De mindig volt, aki ellenezte ezt a bővítést. 1997-ben az osztrákok majdnem beléptek, de a csehek bejelentették, hogy nem értenek egyet ezzel a lépéssel. Mindig akadnak a bővítést ellenzők, de tény, hogy lehetne új tartalmat adni a V4+ együttműködésnek, mert azt épp arra találták ki, hogy szorosabban együttműködünk egy-egy külső partnerrel, akik nem tagjai a Visegrádnak is. Ilyen programokban vettek már részt az osztrákok, a horvátok és a szlovénok, sőt Románia is.

Visszatérve a kétoldalú kapcsolatokra: Kijevvel is rendezni kell a helyzetünket.

Az ukránokkal való kapcsolatot mélységesen elrontotta az Orbán-kormány, a kapcsolat rendezése elemi érdeke Magyarországnak, sőt szerintem Ukrajnának is, de az ott élő magyarságnak különösen. Ukrajna a legnagyobb méretű szomszédunk, gazdaságilag is fontos partner, és ha vége lesz a háborúnak, még komolyabb partnerré válhat: ha rendezni tudjuk a kapcsolatainkat, akkor az újjáépítésben és az újraindításban is lehetne komoly szerepünk. Az ukrán fél részéről is a látható, hogy javítani szeretnének a helyzeten.

A hírek szerint már szervezik Volodomir Zelenszkij ukrán elnök találkozóját Magyar Péterrel.

Magyar Péter bejelentette, hogy június elején akar találkozni Zelenszkijjel Beregszászon, amire pozitívan reagált az ukrán elnök. Nem mondta, hogy pont ott, és pont akkor, de azt mondta, hogy ő is szeretné, ha mielőbb találkoznának. Nagyon helyeslem a lépést, mert bűnös dolognak tartom, amit az előző kormány művelt Ukrajna kapcsán. Nemcsak Ukrajnával szemben volt bűnös, hanem Magyarországgal is. A mi elszigetelődésünkben ennek nagy szerepe volt nemcsak az előbb említett V4-es viszonyokban, hanem Európán belül is. Ez a politika semmit nem hozott Magyarországnak, viszont nagyon sokat vitt. Teljes tévút volt, amit a végén az őrületig fokoztak ezzel az “aranykonvojos” üggyel. A Fidesz egész kampánya gyakorlatilag Ukrajnáról szólt, a háború és Ukrajna volt a két fő témája.

A sajtóban és ellenzéki oldalról pedig állandó téma volt az orosz befolyás. Orbán Viktor bukását követően a Kreml bejelentette, hogy továbbra is pragmatikus viszonyra törekednek Magyarországgal, és igazából a magyar külügy sem zárkózott el az orosz kapcsolatoktól. Ebben a kérdésben mi várható?

Hogy a a szankciós kereteken belüli gazdasági jellegű kapcsolat marad, ez pedig elsősorban az energetikára vonatkozik. Gázt vásárolni jövő év végéig van lehetőségünk, olajat pedig továbbra is vehetünk. Legalábbis az EU ezt nem korlátozza, amerikai szankció viszont van az orosz olajon.

Ami alól állítólag felmentést kaptunk 2025 novemberében, miután a magyar kormány egy része influenszerekkel felszerelkezve Washingtonba látogatott. Orbán Viktor a vizit után azt mondta, hogy ez a felmentés csak addig él, míg ő van hatalmon. Úgy tűnt, hogy ezt ő ledumálta Trumppal, majd kezet fogtak, államok közti szerződésben rögzített garanciát viszont egyik fél sem mutatott, sőt maga Marco Rubio amerikai külügyminiszter sem beszélt erről. Fehér Ház-i források szerint maximum egy évről szólhat az orosz olajat érintő szankciók alóli felmentés.

Meglátjuk, hogy ezzel mi lesz, mindenesetre a fentebb említett keretrendszerben Magyarország és Oroszország kapcsolatai megmaradhatnak. Nyilván nem lesz már olyan szívélyes telefonbeszélgetéses kapcsolat Orbán Anita és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között, mint amilyen volt Szijjártó Péter ex-miniszter és Lavrov között, és nem fogunk oligarchákat sem levetetni a szankciós listáról, ahogy Kirill pátriárkát sem, sőt: nem lesz 19 látogatás Oroszországban négy év alatt. Szijjártó ezzel a számmal világbajnok volt az ukrajnai háború kitörése óta, még a belarusz tárcavezető sem járt ennyiszer Oroszországban. És azt sem gondolom, hogy Magyar Péter és Putyin között szívélyes viszony lesz, mivel egyetlen európai vezetőnek sincs ilyen kapcsolata. Ficónak talán, de ne irigykedjünk rá, mert nekünk nem kell. Oroszország abban érdekelt, hogy eladja az energiát, és amíg versenyképesen árulják, addig mi is érdekeltek vagyunk a vásárlásban, noha a legutóbbi időben már előfordult, hogy drágább volt az orosz olaj, mint a világpiaci ár.

Oroszországon túl: a másik két nagyhatalommal, azaz Kínával és az Egyesült Államokkal merre haladhatunk?

Azt már jelezték, hogy nem lesznek nagyvonalú támogatások a kínai akkumulátorgyárakra (a debreceni 300 milliárdot kapott a magyar adófizetők pénzéből), és más beruházásokra sem. Ha Kínának üzleti érdekei vannak, akkor jöjjön és csinálhatja, már amennyiben az megfelel a magyar céloknak. Az utóbbi egy évben egyébként Orbánék is visszavettek Kína vonatkozásában. Mióta Trump van hatalmon, érzékelték, hogy ez egy érzékeny kérdés a magyar-amerikai kapcsolatokra nézve. Orbán utolsó kínai útja a békemisszió volt, még Biden idején, 2024 nyarán. Kínával a gazdasági kapcsolatokat érdemes fenntartani. Fontosak nekünk, hiszen van egy húszezer főt meghaladó kínai közösség Magyarországon, és egyetlen egy távoli országgal sincs olyan szoros légi összeköttetésünk, mint Kínával: napi négy járat van Kína különböző városaiba. Ami változhat, hogy nem teszünk szívességeket Pekingnek, például nem vétózunk, mert ezekre egyáltalán nincs szükség.

Egyesült Államok?

A nyugati világ vezető hatalma, nagyon fontos szereplője a világpolitikának, Magyarországon pedig még gazdaságilag is fontos. Az Orbán-kormánynak jók voltak a kapcsolatai a Trump-adminisztrációval.

Orbán bukása után 36 órával Trump már azt mondta róla, hogy “jó barátom volt”. Azaz lezárta a viszonyt, egyben közölte a Fehér Ház, hogy Magyarral is fognak tárgyalni.

És érdekünk is, hogy a viszony jó maradjon. Nyilván nem lesz olyan szoros a viszony Magyar Péter és Trump között, mint amilyen Orbán és Trump között volt, de erre szerintem nincs is szükség, mert éppen elég egy kulturált, civilizált kapcsolat. Orbán arról beszélt, hogy hónapokon belül helyreállítják a kettős adóztatást elkerülő megállapodást (az Amerikai Egyesült Államok kormányzata 2022 júniusában felmondta a magyar–amerikai kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt, mely 2023. január 8-án meg is szűnt, 2024. január 1. óta pedig a másik államból származó jövedelem adóztatására mindkét állam a saját, belső jogszabályai alapján jogosult, és az ilyen jövedelmet nem egyezményes országból származó jövedelemként kell kezelni – a szerk.), de amerikai oldalról én ezt nem hallottam, és azóta sem történt semmi. Az elkerülésről szóló egyezmény nagyon fontos ahhoz, hogy a gazdasági kapcsolatok megerősödjenek, de ezt a mai napig nem állították helyre.

Orbán közben arról is beszélt, hogy nagy amerikai beruházások lesznek Magyarországon.

De Trumpnak nem ez a politikája, ő úgy gondolkozik, hogy jöjjenek a vállalatok Amerikába. Az amerikaiak jöjjenek vissza hozzájuk, az európaiak pedig ruházzanak be, sőt az ázsiaiak is ruházzanak be náluk, és ne legyen kitelepülés. Hiú ábránd volt Orbán részéről, hogy fél éven belül egy nagy átfogó gazdasági megállapodás lesz, és majd áramlik ide az amerikai tőke. Erre nincs komoly esély.

Mi lesz a magyar konzulátusokkal? A 2014-ben kezdődő Szijjártó-érában jelentős sorcserét hajtottak végre a diplomácia területén, és rengeteg tapasztalatlan ember jutott akár évtizedes tapasztalatokat igénylő diplomáciai álláshoz.

Információim szerint (és ezt helyeslem is) teljes átvilágítás fog történni. Szijjártó Péter maga büszkélkedett azzal nemrég, hogy a külügynél az állomány 80 százaléka azóta van ott, amióta ő. Nem amióta a Fidesz, hanem amióta ő, azaz 20 százalék a régebbi munkatárs. Azt lehetett tudni, hogy a külügyminisztériumban nepotizmus uralkodik, és hogy nagyon sokan rokoni, baráti kapcsolatok alapján kerültek be: futsalosok, fidelitasosok mindenfajta komolyabb diplomáciai előképzettség és felkészültség nélkül. Volt olyan nagykövetünk angol nyelvterületen, aki tolmáccsal járt, mert gyenge volt az angolja, és nem igazán értette a partnereket. A lojalitás volt a legfontosabb szempont ebben a rendszerben, és teljes zűrzavar uralkodott, Orbán Anita viszont a meghallgatásán azt ígérte, hogy visszavezetik azt, hogy a felvételi versenyvizsga alapján menjen. Ez kell is, mert ez esetben készségek alapján kerülnek be emberek, és nem úgy, hogy odatelefonálunk, hogy itt van a haver, állás kell neki, hanem olyan emberek, akik tanulták, ismerik és értik a diplomáciát, és alkalmasak arra, hogy szerepet vállaljanak benne.

A Szijjártó-érában eleve a Fidesz politikájára ideologizált külpolitikát vitt a minisztérium.

És ez nagyon nagy baj, mert a külügynek az ország egészét kéne szolgálnia, és nem egy pártot. Nem a Fidesz ideológiáját kellett volna képviselnie, hanem Magyarország érdekeit. Nem véletlen, hogy a köztársasági elnök írja alá a nagykövetek megbízólevelét: ő küldi őket a fogadó ország köztársasági elnökéhez, tehát nem a kormányfők, és főleg nem pártok. A magyar külpolitikának volt egy nagyon súlyos betegsége, amiből ki kell gyógyítani, mivel Orbán Viktor az egészet alárendelte ő személyi kapcsolatrendszerének. Ahol baráti kormány volt, ott nagyon jó volt a kapcsolat, ahol meg nem, ott meg mélypontra zuhant. Ez a magyar-lengyel kapcsolatoktól kezdve egészen az amerikaiig is így működött. Biden alatt mélyponton volt, Trump alatt javult, a lengyelekkel Tusk alatt romlott a viszonya, és még sorolhatnánk. Tehát nem stratégiája volt, hogy nekünk mondjuk fontos Németország (bárki is vezeti), hanem Alice Weidelt tartotta partnernek (Weidel a szélsőjobbos AfD egyik vezetője – a szerk.), és azzal ápolt szoros kapcsolatot, miként Franciaországban Marine le Pennel, vagy Spanyolországban a VOX párttal. Helyre kell tenni a nemzetközi kapcsolatainkat.