2023 végén, a Fidesz szövetségesének számító PiS-kormány bukása után Donald Tusk miniszterelnök nagyon hasonló tervekkel kezdett neki a kormányzásnak Lengyelországban, mint most Magyar Péter Magyarországon. Megnéztük, hogy a lengyel „rendszerváltásból” mi valósult meg az elmúlt két és fél évben.
„Ma a magyar nép a rendszerváltás mellett döntött. Ezért azoknak, akik a rendszer bábjai és tartóoszlopai voltak, távozni kell a közéletből. Felszólítom a köztársasági elnököt, hogy haladéktalanul kérjen fel mint a győztes párt listavezetőjét kormányzásra, azt követően pedig távozzon a hivatalából annyi méltósággal, amennyi még maradt neki.”
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Magyar Péter a választás éjszakáján egyértelművé tette, hogy nem egyszerű kormányváltásban, hanem rendszerváltásban érdekelt. Illetve nem is csak április 12-én tette egyértelművé, hiszen a kampányban is rendszeresen erről beszélt, a példátlan mértékű győzelem viszont komoly súlyt adott a szavainak.
A szavai pedig cseppet sem voltak visszafogottak. A köztársasági elnökön túl távozásra szólította fel a Kúria elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét, a legfőbb ügyészt, az Állami Számvevőszék elnökét, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, a Médiahatóság elnökét és az Országos Bírói Hivatal elnökét is. Megerősítette azt, hogy új, népszavazással megtámogatott alkotmánya lesz az országnak, a közmédia műsorszolgáltatását pedig fel fogják függeszteni, ameddig helyre nem tudják állítani a függetlenségét.
Ezen túl pedig elszámoltatást hirdetett: az elmúlt 16 év visszaéléseinek felgöngyölítését, az elkövetők felelősségre vonását, az állami szerződések felülvizsgálatát, a kiszervezett vagy elsikkasztott állami vagyon visszaszerzését és a bűnösök megbüntetését, mindezt egy új szerv, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal segítségével. Röviden összefoglalva az új miniszterelnök azt ígérte a magyaroknak, hogy még az írmagját is eltörli a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, és egy új Magyarországot épít.
Hasonló tervekkel indult a lengyel kormány is 2023-ban
Azt, hogy ezeknek a terveknek mekkora részét lehet megvalósítani, egyelőre csak találgatni tudjuk. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a Magyar-kormány megítélésében komoly szerepe lesz annak, hogy hogyan tudja megvalósítani az ígért elszámoltatást, amit a szavazóinak jó része is elvár tőle. Már csak azért is, mert bár hasonló ígéretek a rendszerváltáskor, vagy éppen 2010-ben is elhangzottak, a felelősségre vonás rendre elmaradt.
Ha jósolni nem is tudunk, a lehetőségek felmérésében segíthet az, ha megnézzük, hogy mi történt nagyjából két és fél évvel ezelőtt Lengyelországban, egy sok szempontból egészen hasonló helyzetben. 2023. október 15-én a Fidesz szoros politikai és ideológiai szövetségese, a Jog és Igazságosság (PiS) párt nyolc év kormányzás után elveszítette a választást (ahol egyébként szintén részvételi rekord született), és a nyugatbarát Donald Tusk került (ismét) hatalomra egy koalíciós kormány élén.
Zgut-Przybylska Edit, a Lengyel Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Kutatóintézetének adjunktus professzora és a CEU Demokrácia intézet kutatója így foglalta össze a kormány kezdeti céljait az Euronewsnak:
A valóság közbeszól
A terveknek egy jó része azonban nem valósult meg. A lengyel kormány az átfogó átalakítás helyett végül inkább fokozatos, technokrata lépésekkel próbálta meg leépíteni az előző rendszert, és ezen lépések közül is sok politikai és intézményi akadályokba ütközött. Az egyik kiemelt akadály az elnök, Andrzej Duda volt, aki a Jog és Igazságosság párt szoros szövetségeseként került hatalomra.
Lengyelországban az államfőt közvetlenül választják az emberek, és a hatalma is nagyobb, mint a magyar köztársasági elnököké. Az elnöknek vétójoga van, tehát nem köteles aláírni egyetlen törvényt sem, amit a lengyel parlament, a Szejm elfogad, és így meg tudja bénítani a kormány munkáját. Ezen kívül maga is benyújthat törvényjavaslatot a parlamentnek, illetve népszavazást is kezdeményezhet, ha úgy látja jónak.
Sőt, az elnököt a lengyel alkotmány a honvédelem és a külpolitika területén is erős jogosítványokkal ruházza fel. Mitrovits Miklós polonista még a tavalyi elnökválasztás idején arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvények értelmében az elnöknek össze kellene hangolnia a külpolitikáját a kormány külpolitikájával, de a valóságban ez nem történt meg Andrzej Duda és a Tusk-kabinet között. Az eredmény egy többszólamú külpolitika, ami például a nagyköveti kinevezéseknél is megkötötte a kormány kezét.
A belpolitikai ügyekben szintén sokszor megbénította a kormányt Duda politikája. Tuskék így a programjuk olyan alapvető elemeit sem tudták végrehajtani, mint a rendkívül szigorú abortusztilalom enyhítése. Zgut-Przybylska Edit így értékelte a Tusk-kormány rendszerváltó törekvéseinek sikerességét:
A 2025-ös elnökválasztáson aztán minimális különbséggel ugyan, de ismét a Jog és Igazságosság párt jelöltje győzött Karol Nawrocki személyében, így a kormányon azóta sem csökkent a nyomás.
Káosz és patthelyzet a lengyel igazságszolgáltatásban
Zgut-Przybylska Edit arra is emlékeztetett, hogy Tuskéknak nemcsak az elnökkel kell hadakozniuk az elmúlt években, hanem például az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (KRS) is komoly akadálya volt a régi rendszer eltörlésének. Ez a testület eredeti célja szerint a bírói függetlenség őreként működik és az új bírák személyére tesz javaslatot az elnöknek, de 2018-ban egy törvénymódosítás miatt politikai befolyás alá került, azóta tagjait a parlament nevezi ki.
A 2023-as kormányváltással rendkívül furcsa helyzet állt elő a lengyel igazságszolgáltatásban. A Tusk-kormány alkotmányellenesnek titulálta a KRS-t, de Andzrej Duda államfő ezután is beiktatta bírónak azokat, akiknek a személyére a KRS javaslatot tett. Az országban összesen nagyjából tízezer bíró dolgozik, közülük már több mint háromezret az új Tanács nevezett ki - őket pedig számos korábban kinevezett bíró illegitimnek tartja.
A lengyel bírói kart gyakorlatilag kettészakította a politika. Olyan is többször előfordult már, hogy egy fellebbviteli bíróság azzal az indoklással rendelt el újratárgyalást egy ügyben, hogy az elsőfokú ítéletet egy „illegitim” bíró hozta meg. Az EU Bírósága pedig több alkalommal is kártérítést ítélt meg az ilyen bírók által elítélt emberek számára, a pénzt pedig az államnak kellett kifizetnie.
A KRS-nek idén májusban jár le a megbízatása, a kiút azonban nem látszik a válságból. A kormány azt javasolja a bíráknak, hogy jelöljék ki, hogy kiket szeretnének látni a következő Tanács tagjaiként, a parlament pedig majd megszavazza ezeket a személyeket - arra ugyanis nincs esély, hogy vissza lehessen adni a kiválasztást a bírák kezébe, a vonatkozó törvényt úgyis megvétózná az államfő.
Nawrockinak azonban ez a megoldás sem tűnik elfogadhatónak. Az elnök arra hivatkozik, hogy a 2018-as reform szerint a parlamentnek nem az a feladata, hogy jóváhagyja a bírák döntését, hanem az, hogy ő maga döntsön. Egyelőre tehát úgy néz ki, hogy marad a patthelyzet, és nem tudni, hogy mikor állhat majd fel újra egy testület, amelyik olyan bírákat nevezhet ki, akiket mindenki legitimnek tart.
Erővel hódították vissza a közmédiát
Az állami hírszolgáltatás feletti uralom visszaszerzése a PiS-rendszer lebontásához vezető egyik legfontosabb lépésnek tűnt a kormányváltáskor, de egyáltalán nem ment könnyen, sőt, 2023 végére valóságos médiaháború alakult ki Lengyelországban. Ennek kiindulópontja az volt, hogy a hatalomátadás alatti hónapokban nem történt olyan változás, mint ami Magyarországon lezajlott a választás másnapjától fogva. A közmédia továbbra is a Jog és Igazságosság szekerét tolta és megszegte a közszolgálati hírközlés szabályait, mintha mi sem történt volna a szavazófülkékben. Ezt pedig a Tusk-kormány nem akarta annyiban hagyni.
A drasztikus változtatásoknak elébe menve a Jog és Igazságosság már egy nappal a Tusk-kabinet beiktatása után, 2023. december 14-én tüntetést szervezett a köztévé épülete elé az újságírói szabadságra és függetlenségre hivatkozva, az Alkotmánybíróság pedig egy egy hónappal később esedékes tárgyalásig megtiltotta a személycseréket a közmédia vezetésében. A folyamatokat azonban ezzel nem sikerült feltartóztatni.
Az Alkotmánybíróság döntését az új kormány illegitimnek titulálta, így néhány nappal később a parlament határozatot fogadott el a közmédia pártatlanságának azonnali helyreállításáról, egy nappal később pedig menesztették az állami tévé, a rádió és a hírügynökség vezetőit. A PiS ebbe nem törődött bele, tüntetést szervezett, majd megpróbálta elfoglalni a közmédia épületeit és megakadályozni azt, hogy az új vezetés meg tudja kezdeni a munkát.
Az állami 24 órás hírcsatorna ekkor leállította az adását, az első számú köztévé esti híradója pedig elmaradt, de másnap már át tudta venni az irányítást az új vezetés. Emblematikus pillanat volt, amikor az elmaradó híradó helyett egy régi-új riporter bemondta, hogy a közmédia mostantól fényképeket fog bemutatni, és nem festményeket, mint eddig.
„Erre Kaczyńskiék sem voltak felkészülve. Ez egy nagyon váratlan lépés volt. Tusk és kormánya nem próbálkozott semmilyen jogalkotási javaslattal, nem próbálták meg végigjárni a klasszikus törvényalkotási utat, mert tudták, hogy ezt Duda elnök úgyis meg fogja vétózni. Azt az utat választották, hogy levették a sakktábláról az embereket” – mondta Zgut-Przybylska Edit még 2024 végén a Qubitnek.
A Tusk-kormány tehát erővel szerezte meg a közmédiát a PiS-től, amit az ellenzékbe szorult populista párt jogszerűtlennek tart, és a független elemzők között is vannak olyanok, akik legalábbis nem tartják elegánsnak az alkalmazott módszert (aminek az is része volt, hogy felszámolás alá helyezték a közmédiát – ez jogilag megkönnyítette a vezetők elmozdítását, de azt a furcsa helyzetet állította elő, hogy az állam egy felszámolás alatt lévő vállalatot kezdett el fejleszteni, például új újságírók felvételével). Az átalakítás pedig nem lehetett teljes, a médiatörvényt ugyanis a kormány nem tudja módosítani, amíg az elnöki székben PiS-szövetséges politikus ül.
Több PiS-es politikus Magyarországra menekült az elszámoltatás elől
A Tusk-kormány a közmédia átalakításához hasonló elánnal vetette bele magát az előző rezsim vezetőinek elszámoltatásába is. A lengyel rendőrség már 2024 januárjában letartóztatott két PiS-es politikust, akiket hatalommal való visszaélés miatt ítéltek el még korábban. Mariusz Kamiński korábbi belügyminiszter és egykori helyettese, Maciej Wąsik az elnöki palotában kerestek menedéket a hatóságok elől, Duda be is fogadta őket, de végül ez sem akadályozta meg az elfogásukat, ami a palotában történt meg.
2024 augusztusában aztán Donald Tusk bejelentette, hogy már 62 személy ellen fogalmaztak meg gyanút az előző lengyel kormány elszámoltatása keretében folytatott, az állami pénzek szabálytalan felhasználásával összefüggő vizsgálatok során, és 149 ügyészségi bejelentés történt. A különböző ügyekben nagyjából 8600 milliárd forintnyi közpénzzel kapcsolatban merült fel gyanú. Vizsgálnak egy olyan, 25 millió zlotys tranzakciót is, amivel Pegazus kémszoftvereket szerezhetett be az előző kormány.
A Jog és Igazságosság következetesen azzal vádolja a Tusk-kabinetet, hogy politikai indíttatásból, antidemokratikus módon hurcolja meg az előző vezetéshez köthető politikusokat. A eljárások a legmagasabb szintre is elérnek, vizsgálják például az előző miniszterelnököt, Mateusz Morawieckit is. Zbigniew Ziobro korábbi igazságügyi minisztert egyesen 26 bűncselekménnyel vádolják, többek között azzal, hogy pénzeket juttatott politikai szövetségeseinek az Igazságügyi Alapból, de bűnszervezet létrehozásával és irányításával is.
Az elszámoltatási folyamat talán legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor kiderült, hogy Ziobro Magyarországon keresett menedéket az igazságszolgáltatás elől, Marcin Romanowski korábbi miniszterhelyettessel együtt. A magyar kormány mindkettejük számára megadta a politikai menedékjogot, ami diplomáciai botrányt okozott: korábban még soha nem történt olyan, hogy egy uniós tagállam egy másik tagállammal szemben alkalmazza azt az eljárást, amellyel diktatúrák elől menekülő embereket szoktak megvédeni.
A két lengyel politikus ügye időről időre felbukkan a magyar nyilvánosságban is, épp kedden derült ki például az, hogy Romanowski a Fidesz-frakció egyik munkatársának lakásában lakik Budapest I. kerületében. Könnyen lehet azonban, hogy ez már nem sokáig lesz így: Magyar Péter a választás után bejelentette, hogy felülvizsgálják a két lengyel politikus menedékjogát, mert „Magyarország nem nemzetközileg körözött bűnözők lerakóhelye”. Nemzetközi elfogatóparancs egyébként csak Romanowskival szemben van érvényben, Ziobróval szemben nem.
Az uniós pénzeket sikerült hazavinni
Van olyan aspektusa is a lengyel „rendszerváltásnak", ami sikeresnek mondható, ez pedig az Európai Unióval való viszony rendezése. A PiS-kormány működésével ugyanúgy jogállamisági aggályai voltak az EU-nak, mint a magyar kormányéval, ennek következtében pedig egyes Lengyelországnak járó uniós forrásokat is befagyasztottak, a kohéziós és a helyreállítási alapokból is. Az egyik fő ok épp az az igazságügyi reform volt, amelyik a parlament hatáskörébe vonta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjainak kinevezését.
Miután azonban Donald Tusk átvette a hatalmat, egyértelművé tette, hogy fel akarja oldani a zárolt forrásokat, ezért pedig hajlandó teljesíteni az Európai Bizottság követelményeit. Már az új kabinet hivatalba lépésének hónapjában, 2023 decemberében jóváhagyott az EU 5 milliárd eurónyi előleget energetikai projektekre. 2024 februárjában aztán a Bizottság bejelentette, hogy Varsó meggyőzte arról, hogy elkötelezett a szükséges reformok végrehajtása mellett, ezért pedig feloldják a zárolt 137 milliárd eurónyi uniós támogatást.
„Mély benyomást tett ránk a lengyelek elkötelezettsége, hogy visszaállítsák a jogállamiságot, ami a társadalom gerincét adja. Egy ilyen társadalomban mindenki a szabályok szerint viselkedik és az emberek és a cégek is megbízhatnak az intézményekben, amelyek felelősségre vonhatják a hatóságokat is" - indokolta a döntést az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen.
Zgut-Przybylska Edit szerint a lengyel kormány számára az volt a legfontosabb az uniós békülési folyamatban, hogy visszaszerezze az Európai Bizottság bizalmát:
Az összehasonlítás korlátai
Az elmúlt két és fél évben tehát a lengyel kormány csak korlátozottan tudta megvalósítani a terveit, a Jog és Igazságosság párt pedig továbbra is erős bástyákkal rendelkezik, és komoly befolyása van a lengyel állam működésére. Az azonban, hogy Lengyelországban így történt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy Magyarországon is ugyanez lesz a forgatókönyv.
Az egyik legfontosabb különbséget már említettük: a lengyel államfő sokkal erősebb politikai szereplő, mint a magyar, és az alkotmányos felhatalmazását Andrzej Duda, majd Karol Nawrocki is kihasználta arra, hogy hadakozzon a kormánnyal, és védje a PiS érdekeit.
Fontos még megemlíteni azt is, hogy a lengyel kormánynak nincs alkotmányozó többsége a parlamentben, így az intézményi rendszert is kevésbé tudta átalakítani. Az Alkotmánybíróságot például továbbra is Jarosław Kaczyński PiS-vezér jobbkeze, Julia Przyłębska vezeti. Ráadásul Donald Tusk egy koalíciós kormányt irányít, és rendszeresen egyeztetnie kell a partnerpártokkal. Magyar Péternek ilyen szempontból várhatóan sokkal könnyebb dolga lesz.
Zgut-Przybylska Edit szerint összességében csak korlátozott párhuzam figyelhető meg a 2023-as lengyel és a 2026-os magyar helyzet között. A szakértő azt hasonlónak látja, hogy Tuskhoz hasonlóan Magyar Péternek is egy politikai ellensúlyként működő államfővel és egy „foglyul ejtett" alkotmányos intézményrendszerrel kell szembesülnie, különösen, ami az igazságszolgáltatási rendszer csúcsszerveit, például az Alkotmánybíróságot illeti. Ugyanakkor a magyar helyzet több szempontból eltér a lengyeltől, és összetettebb is annál, állítja Zgut-Przybylska: