Lengyelország sorsdöntő elnökválasztásra készül, aminek az eredménye reformok sorát teheti lehetővé, de ugyanígy a kormány bukásához is hozzájárulhat. Mitrovits Miklós polonista segítségével felvázoljuk, amit a választás előtt tudni érdemes.
HIRDETÉS
Május 18-án, vasárnap tartják a lengyel elnökválasztás első fordulóját. A szavazólapon összesen 13 jelölt neve lesz olvasható, közülük kellene valakinek megszereznie a voksok több mint felét ahhoz, hogy államfővé válasszák. Amennyiben senki nem éri el az 50 százalék plusz 1 szavazatot, két héttel később második fordulót rendeznek, ahol már csak az első kör két legtöbb szavazatot szerzett jelöltje csap össze.
Varsó főpolgármestere egyszer már megpróbálta, de most nagyobb esélye van a győzelemre
A felmérések alapján úgy tűnik, hogy minden bizonnyal szükség lesz második fordulóra, és a résztvevők személye is eléggé biztosnak tűnik. A közvélemény-kutatásokban Varsó jelenlegi főpolgármestere, Rafał Trzaskowski áll az élen, 30 és 34 százalék közé mérik őt. Trzaskowski a kormánykoalíció legnagyobb pártjának, a Donald Tusk vezette Polgári Platformnak a jelöltje, és 2020-ban is indult már az elnökválasztáson, de akkor a második fordulóban 51-49 arányban kikapott Andrzej Duda jelenlegi államfőtől (akinek a második ciklusa jár le hamarosan, ezért nem indulhat újra).
„Egy sok nyelvet beszélő, nemzetközileg jól beágyazott, az euroatlanti integráció irányában elkötelezett, tehát Európa-barát, liberálisnak mondható politikusról van szó, akinek már van elnökválasztási tapasztalata, végigcsinált egy kampányt, tudja, miről szól ez” – mondta róla Mitrovits Miklós Lengyelország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kelet-Európa Kutatóintézetének munkatársa az Euronewsnak.
Politikai újonccal próbálja megtartani az elnöki széket a Jog és Igazságosság párt
Trzaskowski tehát egy jól ismert jelölt, aki elég simán, háromnegyedes többséggel szerezte meg a Polgári Platform támogatását Radosław Sikorski külügyminiszterrel szemben. A fő kihívó, a 2023 óta ellenzékben politizáló, de Duda elnök támogatását élvező Jog és Igazságosság párt jelöltje viszont már korántsem volt ilyen kézenfekvő választás. A PiS egy eredetileg gdanski illetőségű történészt, Karol Nawrockit jelöli az államfői pozícióba.
„Nawrocki vezette egy rövid ideig a második világháború történetét bemutató múzeumot, és most már évek óta a Nemzeti Emlékezet Intézetét irányítja Varsóban. Ez azért egy elég nagy reflektorfényben lévő pozíció, az intézménynek a költségvetése és a befolyása is jelentős. Úgyhogy azt kell mondani, hogy neki is van vezetési tapasztalata, de politikai tapasztalata nincs” – mondta róla Mitrovits, majd így folytatta:
„Nawrocki legnagyobb hátránya az, hogy a PiS szavazóival is meg kell ismertetni őt. Miközben Trzaskowski népszerűsége nagyjából akkora, mint a pártjáé, Nawrockit 17-25 százalékra mérik a közvélemény-kutatók, ami jóval alacsonyabb, mint a PiS népszerűsége.”
A PiS jelöltje egy héttel ezelőtt azzal került be a hírekbe, hogy nem mondott igazat arról, hogy hány lakása van. Szerdán pedig az egyik kampányrendezvényén felszólalt a román szélsőjobbos elnökjelölt, George Simion is, aki az Európai Parlamentben egy pártcsaládban ül a Jog és Igazságosság párttal.
A koalíció kis pártjai is saját jelöltet állítottak, de a harmadik hely a radikális jobboldalé
Két hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy még egy jelöltnek lesz esélye bejutni a második fordulóba, de most úgy néz ki, hogy ez nem fog összejönni. A radikális nemzeti jobboldalra sorolható Konföderáció párt politikusáról, Sławomir Mentzenről van szó, akit jelenleg 12-16 százalékra mérnek. Mitrovits szerint miközben Nawroczki a PiS-től megszokott konzervatív irányzatot képviseli a migrációval, az LMBTQ-mozgalommal, a családtámogatással vagy a nemzeti kultúra védelmével kapcsolatban, Mentzen nála sokkal meghökkentőbb állításokat fogalmaz meg. Időnként antiszemita húrokat is megpenget, és egyértelműen EU-ellenes álláspontra helyezkedik.
Az LMBTQ-mozgalom és a migráció ügyében van átfedés a PiS és a Konföderáció között, de a két párt gazdaságpolitikája már teljesen eltér: a Konföderáció neoliberális vonalat visz, alacsony adókat, adómentességet hirdet, a tb-járulékot megszüntetné, az egyetemeket fizetőssé tenné. A kisvállalkozói rétegben ezzel tud támogatókat szerezni, de a legtöbb ember számára ezek túl radikális lépések Mitrovits szerint.
„Rajtuk kívül van kettő baloldali jelölt, aki nevesítést érdemel. Magdalena Biejat, az Újbaloldal jelöltje, illetve Adrian Zandberg, az Együtt, azaz Razem párt jelöltje. Az Újbaloldal része a koalíciónak, a Razem viszont nem: bár együtt indultak a választásokon, a radikálisabb antikapitalista vonalat képviselő párt nem lépett be végül a koalícióba, hanem kívülről támogatja azt, programalapon. Viszont most úgy néz ki, hogy ők a népszerűbbek a két baloldali párt közül. Ennek igazából a második fordulóban lesz jelentősége, hiszen az ő fejenkénti 5-7 százalékuk biztosan Trzaskowskinál fog landolni” – magyarázta a szakértő.
Nagyon szoros eredmény várható a második fordulóban
Szintén említést érdemel Szymon Hołownia, aki a Lengyelország 2050 párt élén tagja a kormánykoalíciónak, és a felmérések a negyedik helyre mérik 7-9 százalékkal. Trzaskowski minden bizonnyal az ő szavazóira is számíthat majd a második fordulóban. Mitrovits számításai szerint Trzaskowski a három támogatójával együtt már közel lehet az 50 százalékhoz a második körben, Nawrocki viszont még úgy is valamivel kevesebb szavazatra számíthat majd (legalábbis jelen állás szerint), hogy Mentzen szavazóinak nagy része is várhatóan átpártol majd hozzá.
„Az kijelenthető, hogy biztosan nagyon szoros lesz az eredmény a második fordulóban. Nagyon sok múlik majd azon, hogy ebben a széttöredezett pártrendszerben melyik jelölt hogyan tudja mozgósítani a kiesett jelöltek szavazóit. Nyilván könnyű lenne azt mondani, hogy Trzaskowski miért ne tudná, hiszen a koalíciós partnereinek a szavazóit kell majd mozgósítania, de azért ez nem ilyen egyértelmű, hiszen ez a koalíció rendkívül heterogén, a konzervatívoktól a liberálisokon át a baloldalig és akár az antikapitalistákig mindenkit lefed” – magyarázta Mitrovits Miklós.
Belebukhat a kormány abba, ha a PiS jelöltje nyer
Ahhoz, hogy megértsük a szavazás jelentőségét, először is azt fontos figyelembe venni, hogy Lengyelországban az elnöknek jóval nagyobb hatalma van, mint Magyarországon – részben azért is, mert közvetlenül, az emberek által választott tisztségről van szó. A lengyel államfőnek vétójoga van, tehát nem köteles aláírni egyetlen törvényt sem, amit a lengyel parlament, a Szejm elfogad, és így meg tudja bénítani a kormány munkáját. Ezen kívül maga is benyújthat törvényjavaslatot a parlamentnek, illetve népszavazást is kezdeményezhet, ha úgy látja jónak.
Sőt, az elnököt a lengyel alkotmány a honvédelem és a külpolitika területén is erős jogosítványokkal ruházza fel. Mitrovits ennek kapcsán megjegyezte, hogy a törvények értelmében az elnöknek össze kellene hangolnia a külpolitikáját a kormány külpolitikájával, de a valóságban ez nem történt meg Andrzej Duda és a Tusk-kabinet között. Az eredmény az, hogy Lengyelország többszólamú külpolitikát vitt az elmúlt másfél évben, ami például a nagyköveti kinevezéseknél is megkötötte a kormány kezét.
A belpolitikai ügyekben szintén megbénította a kormányt az, hogy Duda a Jog és Igazságosság párt szoros szövetségese. Tuskék így a programjuk olyan alapvető elemeit sem tudták végrehajtani, mint a rendkívül szigorú abortusztilalom enyhítése. Mitrovits szerint az a mostani választás legnagyobb kérdése, hogy ez a bénult állapot fennmarad-e:
Kaczyński sorsa is múlhat a választás eredményén
Az elnökválasztás tehát élet-halál kérdés Donald Tusk kormányának, de ugyanígy kritikus fontosságú a Jog és Igazságosságnak is. És mindenekelőtt a párt elnökének az.
„A parlamenti választáson elszenvedett vereség óta azért folyamatosan megy a találgatás, hogy Jarosław Kaczyński meddig marad elnök, és ha nem marad tovább, akkor ki lesz az utódja. Nyilvánvaló, hogy ha az általa előtérbe tolt Nawrocki megnyerné a választást, az Kaczyńskit is bebetonozná a PiS élén, és megerősítené a pártot. Ahogy tíz éve az egyetemi katedráról érkező Andrzej Duda győzelme is olyan lavinát indított el, hogy utána a PiS megnyerte a parlamenti választást is. Nyilván most is bíznak egy hasonló forgatókönyvben, azzal kiegészítve, hogy esetleg a kormány összeomlik, és így ki lehet kényszeríteni egy előrehozott választást. Ha nem nyernek, akkor viszont felmerül, hogy le kell-e cserélni a párt vezetését, hiszen még több mint két év lesz hátra a következő választásig, idő lesz rá” – mondta Mitrovits.
Az orosz dezinformációs gépezet Lengyelországban is aktív
A választással kapcsolatban az elmúlt hetekben gyakran előkerült az orosz befolyásolás kérdése. Krzysztof Gawkowski miniszterelnök-helyettes és digitális ügyekért felelős miniszter a múlt héten arról beszélt, hogy Oroszország korábban soha nem látott mértékben próbálja meg alakítani a lengyel közbeszédet. Valós eséllyel bíró oroszbarát jelölt nincs a választáson, ezért a szolgálatok fő célja az ukránellenes narratíva terjesztése és a káoszkeltés.
„Lengyelországban több millió ukrán él, ezek közül nagyjából másfél millió érkezett menekültként a háború miatt. A többségük dolgozik, de a társadalmi feszültségek azért ennyi év után itt-ott kibukkannak, és ezeket föl lehet nagyítani. A kampányban még Trzaskowski is tett olyan javaslatot, hogy korlátozni kell az ukrán állampolgároknak járó családi pótlékot. A 800+ nevű támogatásról van szó, ami azt jelenti, hogy minden egyes gyerek után 800 zloty, majdnem 80 ezer forint jár havonta. Trzaskowski erről azt mondta, hogy csak azoknak az ukránoknak járjon, akik dolgoznak. Az ukránellenes hangulat erősödése tehát abból is látszik, hogy mindegyik jelöltnek egy kicsit ukránellenesnek kell lennie” – magyarázta Mitrovits Miklós.
A Konföderáció ilyen szempontból hazai pályán van, mert ők már eddig is ukránellenesek voltak a szakértő szerint. De a PiS kommunikációjában is megjelennek például azok a második világháborús vérengzések, melyek során 80-100 ezer lengyelt gyilkoltak meg ukrán nacionalisták. A PiS azt is napirenden tartja, hogy a németek még mindig nem fizettek világháborús jóvátételt Lengyelországnak. Az ilyen témákat pedig bőszen terjesztik az olyan közösségimédia-fiókok és híroldalak, amelyekről felmerül a gyanú, hogy orosz pénz áll mögöttük.
A jelöltek között egyébként van egy oroszbarát politikus is, Maciej Maciak. Az ő támogatottságát kevesebb, mint 1 százalékra mérik a közvélemény-kutatók, de érdekes módon az nem okozott neki problémát, hogy gyakorlatilag teljesen ismeretlen politikusként összegyűjtse az induláshoz szükséges százezer aláírást. Maciak fő üzenete az, hogy új alapokra kell helyezni az orosz-lengyel kapcsolatokat, és az országnak inkább oroszbarát politikát kellene vinnie a jövőben.
A héten Donald Tusk azt is bejelentette, hogy a hatósági vizsgálatok szerint az orosz titkosszolgálatok okoztak tüzet tavaly egy Varsó külvárosában álló bevásárlóközpontban. A pláza gyakorlatilag teljesen kiégett, 1400 üzletben keletkezett kár. A szabotázsakcióra adott válaszként Lengyelország a napokban bezáratta a krakkói orosz főkonzulátust.
„Az elmúlt 15-20 évben az oroszok egyedül abban láttak megvalósítható politikai célt Lengyelországban, hogy mélyítsék a felek közötti ellentétet és destabilizálják a belpolitikát. Számos botrányról derült ki politikai lehallgatásoktól kezdve az üzleti életben elkövetett visszaélésekig, hogy orosz szálak voltak a háttérben. Ezekkel az akciókkal a maistream külpolitikai gondolkodást nem tudják megváltoztatni Lengyelországban, de az oroszoknak az nyilván jó, ha a lengyel belpolitika instabil” – mondta Mitrovits Miklós.