OECD: növekvő válságban a globális acélipar az államilag támogatott, főként kínai túltermelés miatt, erősödő nyomás alatt az európai gyártók
A globális acélgyártó kapacitás a gyenge kereslet ellenére tovább bővül, ami az árak csökkenésével és a verseny torzulásával fenyeget.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az acél kulcsfontosságú alapanyag az iparágak széles körében, az építőipartól és a feldolgozóipartól az elektromos járműveken át az adatközpontokig.
Az OECD szerint (forrás: angol) a kormányzati támogatások a globális túlkapacitás egyik fő hajtóerejét jelentik; az elmúlt két évtizedben az acélgyártó kapacitás bővülésének nagy része az OECD-n kívüli országokban ment végbe, gyakran állami hátszéllel.
2024-ben egy átlagos kínai acélipari vállalat a teljes eszközállományához viszonyítva 15-ször akkora támogatást kapott, mint más országok termelői – derül ki az OECD adataiból.
Ugyanakkor a kínai acélgyártók 2025-ben rekordnak számító, 131 millió tonna acélt exportáltak, ami 153%-os növekedés 2020-hoz képest, és több, mint amennyi acélt az Európai Unió összesen előállított abban az évben.
A figyelmeztetés arra az időszakra esik, amikor az OECD arra számít, hogy a globális acélipari túlkapacitás a 2025-ben becsült 640 millió tonnáról 2028-ra 745 millió tonnára nő, mivel a gyártókapacitások növekedése messze felülmúlja a kereslet bővülését.
Miközben a globális acélkereslet 2026 és 2028 között várhatóan mindössze 34 millió tonnával emelkedik, a termelők akár 139 millió tonna új kapacitás kiépítését tervezik ugyanebben az időszakban.
A bővülésben Kína várhatóan kulcsszerepet játszik: 2028-ig legfeljebb 38,6 millió tonna új acélgyártó kapacitás kiépítését tervezi, ami a világon a legnagyobb tervezett növekmény.
Az OECD szerint ha ezek a projektek megvalósulnak, a globális többletkapacitás csaknem 320 millió tonnával haladná meg az összes OECD-ország jelenlegi éves acéltermelését, ami jól érzékelteti az ágazat előtt álló egyensúlytalanság mértékét.
A döntéshozók attól tartanak, hogy a tartós túlkapacitás alááshatja a hazai acélipar jövedelmezőségét és hosszú távú életképességét, miközben erősíti az importtól való függőséget egy olyan, stratégiailag fontosnak tekintett alapanyag esetében, amely létfontosságú az építőipar, a védelem, az energia-infrastruktúra és a feldolgozóipar számára.
Az OECD Miniszteri Tanácsának ülésén Mathias Cormann főtitkár úgy fogalmazott: „A gyökérokokat kell kezelnünk, beleértve a káros támogatásokat és más, nem piaci gyakorlatokat. Ez erősebb nemzetközi együttműködést és egyenlő versenyfeltételeket jelent az acélgyártók számára világszerte.”
Az OECD bizonyítékokat talált arra is, hogy egyes exportőrök megkerülhetik a kereskedelmi korlátokat azzal, hogy félkész acélt szállítanak Délkelet-Ázsiába feldolgozásra, majd onnan újraexportálják azt az OECD-piacokra. A kínai félkészacélexport 300%-os növekedése a térségbe arra utal, hogy ez lehetséges út a vámok és a dömpingellenes intézkedések kijátszására.
Az energiaárak és a kereskedelmi feszültségek tovább fokozzák a nyomást
Ezzel párhuzamosan az ágazatnak az Irán körüli háborúval összefüggő emelkedő energiaárakkal is meg kell küzdenie. Az energia költsége az acélgyártás teljes költségének akár 40%-át is kiteheti, ami különösen sebezhetővé teszi a szektort az áremelkedésekkel szemben.
A jelentés a nyersanyag-ellátásra nehezedő növekvő nyomást is kiemeli. Egyetlen acélgyártó ország sem teljesen önellátó a gyártáshoz szükséges alapanyagokból, miközben világszerte egyre több exportkorlátozás lép életbe a kulcsfontosságú nyersanyagokra. Jelenleg 42 ország korlátozza az acélhulladék kivitelét, pedig ez kulcsfontosságú alapanyag az elektromos ívkemencés termelésben.
Európa különösen kitett ezeknek a nyomásoknak. A régió acélgyártói általában magasabb munkaerő- és energiaköltségekkel, valamint szigorúbb környezetvédelmi előírásokkal szembesülnek, mint számos nemzetközi versenytársuk.
Ennek következtében az európai termelők gyakran kevésbé képesek elviselni a tartósan alacsony árak időszakait, mint azok a versenytársaik, amelyek alacsonyabb költségekből vagy erősebb állami támogatásból profitálnak.
„Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, az ágazat hosszú távú életképessége és sok ország gazdasági biztonsága kerül veszélybe” – figyelmeztetett az OECD.