Európa súlyos egészségügyi munkaerőválsággal néz szembe. A gyorsan öregedő uniós országokban becslések szerint további 1,2 millió orvosra, ápolóra és szülésznőre lenne szükség. Az ápolók hiánya különösen jelentős.
HIRDETÉS
Az uniós ápolók jelentős része közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, és csak kevés fiatal váltja őket a szakmában. Az ápolók gyakran szembesülnek kihívást jelentő munkakörülményekkel, beleértve a hosszú munkaidőt, a magas beteg-személyzet arányt, az alacsony fizetéseket és az érzelmi megterhelést. Sok ápoló kiégésről számol be, ami csökkenti a munkaerő-megtartási arányt, és elriasztja a fiatalokat a pályától.
Az uniós országok közötti, az egészségügyi dolgozók vonzásáért és megtartásáért folyó verseny tovább súlyosbítja a helyzetet. Felismerve a problémát, az EU egy hároméves kezdeményezést dolgoz ki, hogy új, jobb képzési programokat indítson, és fiatal diákokat vonzzon az ápolói pályára.
Bulgária jól példázza a jelenlegi kihívásokat. Az ország egy évtized alatt ápolóinak több mint 10%-át veszítette el. Sokan közülük más uniós tagállamokba távoztak, jobb fizetés és munkakörülmények reményében. Itt van például Elza, a délnyugat-bulgáriai Blagoevgrádi Állami Kórház 144 ápolójának egyike. Elza az ortopédiai osztályon dolgozik.
Bár tavaly történt némi javulás, a kórház még mindig elmarad az egészségügyi szakemberek által minimális elvárásként meghatározott aránytól, ami az egy orvosra jutó legalább két ápoló.
„Mindig is az volt az álmom, hogy ápolóként dolgozzak, bár sok más területen is folyathattam volna a tanulmányaimat. Én mindenképp ápoló akartam lenni. Édesanyám is ápoló, a gyermekeim is. Ez nekem való munka” – mondja Elza. „(De) nagyon kevés pénzt kapunk, ezért kénytelenek vagyunk két helyen dolgozni. Vannak szabadnapjaim, amikor találkozhatok a családommal. Nem kell 24 órát az osztályon töltenünk, de így is hosszú a munkaidőnk. Egyre jobban kezdek fáradni. A sok munka elriasztja a fiatal ápolókat, ezért sorra tűnnek el.”
Sok más uniós ápolóhoz hasonlóan Elzának is láthatóan nehezére esik beszélni a problémáról. Féltik az állásukat. De nem tudja titkolni, milyen nagy személyes árat követel tőle szeretett hivatása.
„Talán a munkánkat nem értékelik eléggé Bulgáriában” – mondja. „Nagyon sok példát mondhatnék igazságtalan helyzetekre. Valójában úgy érezzük, leértékelnek minket, hiszen 12 órákat dolgozunk, megfosztjuk magunkat az ünnepektől, a hétköznapoktól, a családdal töltött estéktől. Végső soron mindez a pénzügyi oldalra vezethető vissza.”
Bulgáriában becslések szerint további 17 000 ápolóra lenne szükség ahhoz, hogy az egészségügyi rendszer hatékonyan működjön. Hogyan lehet megoldani a helyzetet, vagy legalább javítani rajta?
Milka Vaszileva a 32 000 tagot számláló Bolgár Egészségügyi Szakemberek Egyesületének elnöke. Negyvenhárom éve dolgozik klinikai ápolóként.
Úgy véli, az ápolók munkája fontos, és ennek megfelelően kellene elismerni.
„Számításaink szerint ahhoz, hogy az ápolók Bulgáriában maradjanak, a kezdő fizetésnek legalább az országos minimálbér háromszorosának kellene lennie” – mondja Milka Vaszileva. „Mit tehet az Európai Bizottság? Már számos nyilatkozatot láttunk. Különféle pénzügyi és egyéb dokumentumokat továbbítottak a tagállamoknak. Még az EU Bulgáriáról szóló féléves jelentése is határozottan kimondja az egészségügyi beruházások növelésének szükségességét, hogy az ápolóknak lehetőségük legyen azt a munkát végezni, amire kiképezték őket. És ez csak az egészségügyi intézményekre vonatkozik, a járóbeteg-ellátásra jelenleg nem, pedig ott is így kellene lennie.”
A szakértők egyetértenek abban, hogy a finanszírozáson kívül az EU-szintű stratégiáknak olyan területeken is javulást kell elérniük, mint a tervezés, munkaerő-felvétel, képzés, munkakörülmények és szakmai fejlődés.