A libanoni reguláris hadsereg távolmaradása a jelenlegi válságból kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az állami intézmények képesek-e szembenézni egy nagyobb konfliktussal. Az Euronews szakértőkkel elemezte a helyzetet.
HIRDETÉS
Miközben Izrael és a libanoni Hezbollah határmenti összecsapásai az elmúlt napokban háborús helyzetté súlyosbodtak, sokakban felmerül a kérdés, hogy hol van eközben a libanoni hadsereg. Van-e egyáltalán, és ha van, miért nem lép közbe?
Az Euronewsnak nyilatkozó libanoni katonai szakértő arra figyelmeztet, hogy ez sokkal bonyolultabb kérdés, mint amilyennek elsőre látszik. Halil Helou, a libanoni hadsereg nyugalmazott tábornoka, a bejrúti Szent József Egyetem geopolitika professzora hangsúlyozta, hogy a libanoni hadsereg nem csak az országot védi, hanem vannak belbiztonsági és néha még közigazgatási feladatai is.
A professzor szerint elég erős megosztottság uralkodik a hadsereg belül, bizonyos értelemben magára maradt az állomány, de most elkerülhetetlen lesz, hogy a vezérkar rendezze sorait. "Bárki legyen is a hadsereg főparancsnoka, most meg kell hoznia a szükséges döntéseket."
És nemcsak a katonai vezetésnek kell keményen fellépnie a kialakult helyzetben, hanem a politikai vezetés is kénytelen lesz több olyan kérdést is napirendre venni, amelyek súlyos következményekkel járnak.
Ha az izraeli hadsereg a mostani légicsapásokat követően szárazföldi hadműveletet indít, ahogyan 2006-ban tette, és az erőszak átterjed Dél-Libanonból és a Bekka-völgyből az ország többi részére, akkor az egész Közel-Kelet veszélybe kerül.
Dél-Libanon és a Bekka-völgy az ENSZ BT 1701. számú határozatának jogi védelme alatt áll. Ennek a határozatnak az alapján állították fel az ország déli területein az ENSZ békefenntartó erőinek, az UNIFIL-nek az alakulatait.
A határozat aktív szerepet oszt a libanoni reguláris hadseregnek is, és felszólítja a libanoni kormányt, valamint az UNIFIL-t, hogy együttesen telepítsék erőiket annak érdekében, hogy "az Izraeli Védelmi Erők (IDF) kivonulása után a terület minden szempontból a libanoni kormány felügyelete alá kerüljön."
Egy nagyobb katonai támadás esetén a libanoni fegyveres erők súlyos dillemával néznek szembe, ha véget akarnak vetni a harcoknak: vagy szembeszállnak az izraeli hadsereggel, vagy erőszakkal lefegyverzik a Hezbollahot. Az ENSZ-határozat szerint mindkettő az ő dolguk lenne.
Kényes erőegyensúly és barátságtalan szomszédok
1975 és 1990 között Libanont polgárháború sújtotta, és a regionális szereplők és nagyhatalmak katonai játszóterévé vált. Az ország jelenlegi politikai rendszere a különböző felekezeti közösségek között tart kényes egyensúlyt, a hadsereg pedig alkotmányosan a politikai intézményeknek van alárendelve, márpedig ezek most különbözőképpen értelmezik a kialakult helyzetet.
"Ha valaha is szárazföldi hadműveletet indítanak Libanon ellen, akkor a délen állomásozó egységeknek meg kell védeniük egyrészt saját magukat, másrészt a rendelkezésükre álló eszközökkel meg kell védeniük Libanon területét" - magyarázta Helou.
"De az a helyzet, hogy a Libanon déli részére telepített dandárok feladata az UNIFIL-lel való együttműködés, és nem az erő alkalmazása. Tehát ez nem egy csapásmérő egység, nem egy olyan erő, amely szembeszáll Izraellel. Az erőfölény ebben az esetben egyáltalán nem a mi oldalunkon van" - tette hozzá a tábornok.
Az 1701-es határozat szerint a Hezbollahnak ki kellett volna vonnia fegyveres csoportjait Dél-Libanonból, és ez vonatkozik azokra a rakétarendszereire is, amelyek kifejezetten alkalmasak izraeli célpontok elleni támadásra, de ennek nem tett eleget a síita félkatonai szervezet vezérkara.
A Hezbollah ugyanis mindenekelőtt egy legitim és alkotmányos libanoni politikai erő, amely főként a libanoni síita muszlimokat képviseli. Fegyveres erői a libanoni hadsereg parancsnoki struktúrájától elkülönülő, rendkívül szervezett kontingenst alkotnak, és elsősorban Irán befolyása alatt állnak. Sajátos félkatonai struktúrában működnek erőteljes ballisztikus kapacitással, de gyalogságuk gerillaegységekből áll, és nincs se légi erejük, se harckocsis ezredeik.
A libanoni reguláris hadsereg ezzel szemben tipikus katonai szervezet, csakhogy nincs megfelelő módon és mértékben felfegyverezve. Éppen ezért amikor a Hezbollah úgy dönt, hogy fellép Izrael ellen, a többi libanoni politikai erő és a hadsereg is teljesen megbénul.
"A Hezbollahhal való konfrontálódás egyet jelent a polgárháborúval. A hadsereg vezetése pedig tudja, hogy a belső stabilitás abszolút prioritás főleg akkor, ha a másik lehetőség, amelyet szóba jöhet, a hadsereg és a Hezbollah elhúzódó háborúja lenne" - mondta Helou.
"A Hezbollah és a libanoni hadsereg közötti együttműködést jól jellemzi az, amit az Iszlám Állam terrorszervezet iraki terrjeszkedésének időszakában lehetett látni, amikor az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front terrorsejtjei Libanonon belül is tevékenykedtek: ott is folyt toborzás, és voltak kiképzőtáborok is" - mondta Claudio Bortolotti, a milánói székhelyű Nemzetközi Politikai Kutatóintézet kutatója az Euronewsnak.
Európa támogatást nyújt
"Az Európai Unió mindig is igyekezett támogatni a libanoni fegyveres erőket. És ez nem újdonság. Segítették a libanoni hadsereget" - magyarázta Agnes Helou libanoni biztonsági tudósító. - "Először főleg Németország segített a libanoni hadseregnek az összes megfigyelőtorony karbantartásában a haditengerészeti oldalon, valamint a szárazföldi oldalon, a Szíriával közös szárazföldi határokon és a Földközi-tengeren lévő tengeri helyszíneken."
"Néhány uniós ország és az Egyesült Államok megpróbálnak majd konferenciát szervezni, hogy segítsenek a libanoni hadsereg felfegyverzésében a déli határon, ha lesz politikai döntés a libanoni haderő bevetéséről" - magyarázta.
Fadi Ajali, Libanon uniós nagykövete méltatta a blokk hozzájárulását. "Az Európai Békefenntartási Eszköz forrásokat biztosít a libanoni hadsereg számára, hogy betölthesse szerepét az 1701-es határozat előmozdításában, amely békét és biztonságot biztosítana az országnak és a régiónak" - mondta az Euronewsnak. Azt is hangsúlyozta, hogy "a libanoni hadsereg túlterhelt, mert az ország belbiztonsági ügyeivel is foglalkoznia kell, például az Európába tartó menekültáradat megfékezésével, miközben részt vesz a menekülttáborok fenntartásában is. A szíriai és a palesztin menekültek táborairól van szó".
Mi a helyzet a hadsereggel Bekkában?
Ezt a hadsereget új fronton már nem lehet bevetni. De ha be is kapcsolódna az IDF és a Hezbollah közötti esetleges szárazföldi összecsapásokba, annak súlyos politikai következményei lennének a térségben. Eközben izraeli rakéták csapódnak be libanoni területre, de a libanoni hadsereg meg sem próbálja lelőni őket. Halil Helou arra emlékzetet, hogy a libanoni reguláris hadseregnek nincsenek légvédelmi rendszerei.
"A Hezbollahnak sincs ilyen. A szíriaiaknak vannak S-300-asaik, de az egyáltalán nem vált be. A helyzet az, hogy nagy regionális hatalmak is vannak, amelyek nem képesek rakétákat lelőni. Úgyhogy a libanoni hadseregtől ez végképp nem várható el" - magyarázza a tábornok.
A történelmi tapasztalat szerint egy hadseregnek világos célokra és jól meghatározott parancsokra van szüksége.
"A Bekka-völgyet a Bekka-dandár ellenőrzi, amely egy operatív dandár, alapvetően standard személyzettel. A kérdés az, hogy ez ma egy teljes létszámú dandár-e, és hogy készen áll-e arra, hogy szembeszálljon egy olyan fenyegetéssel, amely nemcsak külső, hanem akár belső is lehet" - mondta Bortolotti. Szerinte két forgatókönyv létezik. Az egyik - és ez a valószínűbb -, hogy egy izraeli szárazföldi invázió esetén a reguláris hadsereg egységei kivonulnak az érintett területről, így a Bekka-völgy védelem nélkül marad, és Izrael és a Hezbollah közötti csatatérré válik.
"A kettes számú forgatókönyv - amely kevéssé valószínű -, hogy a völgyben állomásozó egységek erősítést kapnak, nem annyira a katonai jelenlét hangsúlyozására, mint inkább Izrael támogatására. A libanoni hadsereg megjelenése azonban elrettentő hatással lehet Izrael operatív tevékenységére" - tette hozzá Bortolotti.
A 2006-os izraeli invázió során a libanoni reguláris hadsereg elkerülte az IDF-fel való konfrontációt, annak ellenére, hogy néhány katonai bázisát bombázták. A libanoni hadsereg ugyanakkor az 1701-es ENSZ-határozat kötelező érvényű rendelkezései ellenére sem fegyverezte le a Hezbollahot.