A 99 éves Irmgard Furchner két év felfüggesztett börtönt kapott 2022 végén, és most elutasították a fellebbezését.
HIRDETÉSElutasította az illetékes német bíróság annak a 99 éves német nőnek a fellebbezését, aki két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott 2022 decemberében a II. világháború idején elkövetett bűneiért. Irmgard Furchner a stutthofi koncentrációs tábor parancsnokának a titkárnője volt 1943 júniusától 1945 áprilisáig, és így közreműködött tízezernél is több ember meggyilkolásában.
Furchner a vádemeléskor közölte, hogy nem jelenik meg a bíróság előtt, ami büntetőperben nem lehetséges, így elfogatóparancsot adtak ki ellene, le is tartóztatták, de pár nappal később feltételes szabadlábra helyezték.
A per vége felé annyit mondott: "Sajnálom mindazt, ami történt. Sajnálom, hogy Stutthofban voltam azokban az időkben. Ez minden, amit mondani tudok."
Az utolsó napokban még elindítottak egy halálmenetet
Az itzehoe-i bírák meg vannak győződve arról, hogy Furchner tudta, mi folyik a táborban. Ő volt a gyorsíró is a parancsnoki irodában. Így bűnrészessé vált 10 505 fogoly meggyilkolásában, továbbá abban, hogy több mint húszezer rabot átszállítottak az auschwitzi haláltáborba, illetve a szövetséges csapatok közeledésekor ezreket kényszerítettek erőltetett menetre.
Az ügyészek az első fokú eljárás során azt mondták, hogy Furchner pere lehet az utolsó ilyen per, de a náci korszak háborús bűntetteinek kivizsgálásával megbízott ludwigsburgi szövetségi ügyészség szerint még folyamatban van három ügy Németország különböző részein. Mivel a vádlottak már igen idősek, felmerül, hogy alkalmasak-e még, hogy megjelenjenek a bíróság előtt.
A Furchner-ítélet alapja egy precedens
A Furchner-ügy egyike az elmúlt évek több olyan ügyének, amely egy 2011-ben létrehozott precedensre épül, amikor John Demjanjuk egykori ohiói autóipari munkást bűnrészesség miatt elítélték, mert őr volt a sobibori haláltáborban. Demjanjuk, aki tagadta a vádakat, meghalt, mielőtt a fellebbezését meghallgatták volna.
A német bíróságok korábban megkövetelték az ügyészektől ilyen esetben is, hogy konkrét bizonyítékokat vonultassanak fel konkrét gyilkosságban, ami szinte lehetetlen feladat. Demjanjuk müncheni tárgyalásán azonban sikerrel érveltek az ügyészek azzal, hogy egy tábor működésének segítése kimeríti az ott elkövetett gyilkosságokban való bűnrészesség kritériumát. Egy szövetségi bíróság később ugyanennek az érvelésnek az alapján ítélte el Oskar Gröning egykori auschwitzi őrt.
Furchner ellen ad absurdum a fiatalkorúak bíróságán indult eljárás, mert a feltételezett bűncselekmények idején 18-19 éves volt, és a bíróság nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, hogy akkoriban "beszámítható volt-e".
A stutthofi haláltáborban nem csak zsidók voltak
Stutthof egy lengyel falu 35 kilométerre Gdansktól. Az ottani koncentrációs tábor volt az első, amelyet a nácik Németországon kívül építettek, 1939. szeptember 2-án kezdte meg működését, és mind közül az utolsóként szabadult fel 1945. május 9-én.
Abban a néhány barakkban, amelyek az alapját adták, a német hadvezetés a lengyel politikai elitet és a lengyel hírszerzés vezetését tartotta fogva egy ideig Lengyelország lerohanása után.
Eredetileg a Gdanskból elhurcolt lengyelek gyűjtőhelye volt, később munkatábor, ahova főleg oroszokat és lengyeleket vittek. Végül 1944 közepétől ebbe a táborba deportálták sok ezer zsidót a balti gettókból és egy idő után Auschwitzból is. Majd ide került több ezer lengyel a varsói felkelés leverése után.
A stutthofi koncentrációs táborba deportált összesen 110 ezer ember közül körülbelül 65 ezren nem élték meg a felszabadulást. Vagy meggyilkolták őket, vagy éhenhaltak, vagy járvány vitte el őket, vagy nem bírták ki a borzalmas körülményeket és a brutális bánásmódot. Az áldozatok közül körülbelül 28 ezren voltak zsidók.